Lobo-nal lettem eloszor komolyabban figyelmes Picoult-ra, lattam mar mashol is, de ugy igazan csak tovabblapoztam, vagy nem talaltam tul erdekesnek.
Aztan valahogy "szembejott" ez a konyv, es feltettem az iPadre alias Padkara is. Ott megintcsak elvolt egy darabig, de belatom, ezt csinalom a konyvekkel altalaban... foleg, miota Padkara kerulnek. Ott figyelnek, majd egyser csak, ugy valamitol vezerelve, "felcsapom" az egyik kotetet, es elkezdem olvasni.
A noverem huga kerult igy hozzam, elolvastam a "fulszoveget" szoval nagyjabol sejtettem, hogy mirol is szol valojaban, nade ez nem mond semmit arrol, hogy valojaban hogyan is van megirva. Biztosan mindenkiben egeszen mas erzeseket general, en igazan meg nem fejtettem meg, hogy milyeneket. Csak azt tudom, hogy az utolso oldalak eleg homalyosak voltak, nehez volt ugy olvasni. Hogy egeszen bevont a tortenet, muszaj volt ket este alatt elolvasnom, mert nem hagyot nyugodni, hogy milyen vegkifejlet kovetkezik.
Lehet, hogy a szerzo egy masik konyve is mar a Padkan varakozik egyebkent... na pesze, nem szeretek egyik regenybol a masikba esni, foleg, ha az megrazo, es van benne mit feldolgozni. Nem fogok a tortenetrol irni, aki akarja elolvassa (szerintem erdemes). Azt meg megnem dontottem el, hogy a filmet akarom-e latni.
De azt leirhatom, hogy azert szeretem az ilyen regenyeket - es vannak ilyen filmek is, sot vegul is zenek is - mert kimozditanak az allovizbol. Felkavarnak sok mindent, ami csak szunnyad, es ez szerintem jo. Kell egyfajta allandosag is, persze, az biztonsagot ad, de ugyanakkor a levest vagy a fozeleket is megkavarjuk nem?, kulonben odaeg. Na mar teljesen masrol
beszelek irok, mindegy is, lehet faradt is vagyok, nem kellene ilyenkor senki sem farasztanom az agymenesemmel. De orulok is, hogy kedvem tamadt irni, ez jo, felkavarodott az eddig sem alloviz...
