a szomszédok

Rövid értekezés a szomszédok furcsa szokásairól: van egy gyerekük -azt hiszem csak egy - aki napjában kb. 10x sír, ordít, a fennmaradó időben pedig a FATALPÚ papucsában futkorászik. Imádjuk...de ez még elviselhető szinten van, talán (mi hamarabb alszunk el, mint ő).

Aztán adott egy anyuka, aki naponta, és tényleg nem viccelek, minimum 2x porszívózik, jobb napokon többször is - mondjuk hétvégén. Ennek ugye hangja van. Nagyon koszosak lehetnek.

És a ráadás: ma reggel, 5:46 perckor elkezdtek fúrni. Ettől készen voltam. Nem is egy lyukat, hanem valami orbitális dolgot rakhattak fel a falra, mert több, mint 10 lyuk volt. Egyszerűen én az ilyen dolgokat nem értem. De szerintem minden házban van min. egy ilyen, aki erősen súrolja a normalitás határát. 

Persze fáradt voltam, mert tegnap versenytbicikliztünk a viharral, ami végül feladta, de előtte már papíron egy sütő gazdái lettünk (mire házhozszállítják, elbúcsúzok a másiktól, ami nem nőtt túlságosan a szívemhez, bár, többnyire jó munkát végzett). A másik pedig aranyos, fehér, kerek gombocskákkal, majd takaríthatom kedvemre.

Tegnap eszméltem, hogy kevesebb, mint három hónap van már csak, pontosan 81 nap! Utána kötőjeles leszek.

Öröm és üröm

A meghívóink gyönyörűek lettek - ŐK - készítették. Ez volt az öröm része. Az üröm pedig... bringával mentem ugyanis a meghívókért, és egyszerűen dühöngeni szeretnék, mert semmi bajom az autósokkal, tényleg, viszont a bringaúton lassan, tömött sorokban poroszkáló gyalogosokból elegem van.

Persze, nem várom el, hogy fejből tudják hol van bicikliút, de azért a festés csak feltűnik nekik, vagy a csengetés, de ha az sem, akkor jön az ordítás és kiosztás. Ott van mellette a járda, nem, ők nem azon mennek, az derogál. Szebb a bicikliút. Ilyenkor nem tudok mit csinálni, nagyon kijövök a sodromból. Ne zavarjuk egymást, az autósokkal is jól elvagyok. Muszáj lenne egy kis (közlekedési)kultúrát tanulni, nem csak azoknak, akik valamilyen keréken guruló járművel közlekednek.