Szivárványosan

Ez a kép Vlad Gerasimov-tól származik, aki folyamatosan fantasztikus, és mesebeli háttérképeket, készít. Szinte lehetetlen kedvencet választani, nekem éppen az van kint, amit kiszúrok éppen, és a hangulatomnak megfelel.

Azért választottam most a szivárványt (bár, nem ez van kint az asztalon) mert valahogy így érzem magamat. Szivárványosan, felhőről felhőre szállva, és a nehézségek ellenére boldogan. Megtanultam varrni, de ez csak egy apróság. Sok minden kavarog bennem, és talán ezért a szivárvány, mert ezek a gondolatok színesek, és tartanak valahová. Na ez lehet rossz hasonlat, de nem érdekel. Hosszú idő után egészen kiegyensúlyozottnak érzem magamat... pozitívnak, és bizakodónak... rég írtam már le ilyesmit. Persze, ez kibillenhet, de nem olyan mélyen, mint pár hónappal ezelőtt.

Viszont továbbra is elvágyódom innen, messzire, és minél hamarabb. Nem biztos, hogy azért, hogy jobb legyen, csak más, új, eddig ismeretlen. Aztán majd kiderül, hogy mi a jobb.

Mozi és rétes

Már nagyon vártam a filmet, tipikus Twilight rajongóként (pedig nem vagyok már tini), és nem csalódtam. Egész jól összerakták, pár kritikus természetesen lehúzta, de ezek a szokásos szívtelen alakok. Ez a rész már nagyon nem tündérmese, és hűen követi a könyvet. (bár jó pár dolgot elfelejtettem már) Ja, igen, vannak benne ám olyan jelenetek, amiken kb. röhögni lehet, mert direkt olyanokat raktak bele, hogy egy fiatal lány elolvadjon a kockás hasaktól, és a lobogó hajaktól. Kicsit túlzás volt azért.
A zenéje lenyűgöz - és persze a történet is. Szeretem az ilyen értelemben elvont dolgokat, szélsőségeket.

A réteseim megsültek, és egészen jól néznek ki. Na nem magamat tömjénezem, csak jó, hogy sikerültek, nem lettek túl olajosak, túl bármilyenek, épp jók. Legalább a kajákkal nincs semmi probléma. Fénykép nem készült róluk sajna, mivel igen gyorsan fogynak. Káposztás és túrós lett, egyéb töltelékekkel nem kísérleteztem, vagy pedig nem volt hozzávaló. Baklavát is süthettem volna, de majd legközelebb. Az kicsit nehezebb - már a gyomornak.

Színes bors

Időnként elfűszerezem a dolgokat - na persze még ehető mértékben - és most éppen a színes borsra kaptam rá. Nincs még borsörlőm, így néha húsklopfolóval (ezt így kell írni?) lapítom ki az egész borsszemeket, vagy pedig veszek durvára őrölt színes borsot. Így előfordul, hogy pl. a tegnapi pizzamártásba a tejföl mellé frissen nyomott foghagyma, durvára őrölt chili, színes bors, és oregano került, és egy csipet só... nem mondom, első nyalásra ütős volt, de a pizzán fantasztikus ízeket lehetett érezni. Hol chilibe, hol borsba botlottunk, és az egész fokhagymás volt. (persze azt sem bírtam ki, hogy a tésztájába ne tegyek egy kis chilit és oreganot), de még mindig jelzem, az egész ehető.

A holnapi menü pedig rétes lesz, amitől félek egy kicsit, mert már nagyon régen csináltam, és nem tudom, hogy ez a sütő hogy fog viselkedni. Jó dolog a culinaris kísérletezés :)

Napsütés kontra rosszkedv

Elvették a jó kedvemet, igaz, csak egy aprósággal. Örülök, hogy végre nem zord idő van - a hideg nem érdekel - és sikerült beszereznem azokat a pici mütyüröket, amikből majd szép ajándékok lesznek.

A New Moon zenéjét hallgatom - vagyis a score-t, Alexandre Desplat művét, és nagyon ígéretes. Remélem így jobb lesz fimben, mint a Twilight. Persze, nagy meglepetéseket nem tartogat a történetben, de képileg mindenképpen érdekes lehet. Az első rész is gyönyörűen volt fényképezve.
A mozijegyünk holnapra esedékes, már alig várom!!

Egy új érzés

Nem is tudom, hogy hol kezdjem, mert olyan ez kicsit, mint ha még mindig álmodnék. Nagy dolog történt, ami teljesen új érzéseket eredményezett. Olyan dolgok törtek elő bennem, amiknek a létezéséről nem is tudtam, de kiderült, bizony van bennem "női gén" bőven.

Minden lány, már gyermekkorában arról álmodik, hogy egyszer majd jön egy - a mesékben herceg - fiú, aki feltétel nélkül fogja őket szeretni, és elveszi őket feleségül. Aztán, ahogy telnek az évek, az álmainkról egyre inkább lemondunk, vagy elhessegetjük őket, mondván, ilyen nem létezik a valóságban. Vagy ha mégis, akkor pedig elmenekülünk, és kétségek között gyötrődünk - hogy miféle elavult dolog a házasság.

Én is az álmodozók táborába tartozom, azzal a különbséggel, hogy sosem tettem le arról, hogy egyszer majd eljön valóban az a pillanat, amikor megtalálom a társamat, aki majd feleségül vesz. Persze, nem a házasság a legfontosabb cél, főleg nem mindenáron, de úgy alakult, hogy most már ez sem olyan távoli dolog.
Szeretném a jegyesség minden pillanatát teljesen kiélvezni, hiszen remélem többször nem leszek menyasszony. A kiélvezést nem feltétlen a hatalmas esküvő megszervezésére értem (mert bizony ilyen nem lesz) hanem arra, hogy ez egy "más-állapot", valamiféle átmenet a lány és asszony között. Szimbolikusan is, és mindenhogy. Persze a népi hagyományban ez még szebben szimbolizál sok mindent, de a mai modern világban ez egy másfajta átmenet, egy folyamat része.

Megannyi érzés kavarog most bennem, és ezek nem tudom mikor fognak csitulni. Ugyanakkor nagy nyugalmat, és boldogságot érzek. Hogy ez így jó. És nem változtatnék semmin sem.

Még valami - a zene gyönyörűsége:

Várni

Feldmár azt mondja, hogy amikor várakozunk, olyanok vagyunk, mint akit felakasztottak egy fogasra. Nagyon ismerős érzés.

Köd

Tegnap este köd szállt az egész városra, talán az egész országra. a vonatból figyeltem, hogyan változik a táj, persze csak ritkán láttam a sötét miatt. Jó a ködös táj (na nem akkor, ha valaki autóval van, akkor veszélyes), szimbolikus. Tegnap este le mertem írni azt, ami régóta bennem van, volt, de nem tudom, hogy megvalósul-e egyáltalán. De ettől könnyebb lettem, vannak céljaim, de előtte még több akadály van. Bár, talán így értékesebbé válik a cél.

Ma pedig, még szinte hajnalban elkezdtünk rádiót hallgatni, majd én még egy alvás után végighallgattam a Bumeráng búcsúzását. Akárki akármit is mond, ennek köze van az emberekhez, és lezárul egy fejezet. Változások történnek mindenhol, remélem végre engem is utolér a változások szele...mert csak aazután lehet elkezdeni valamit.

A tesómék szalagavatóján hallottam Demjéntől a Felnőtt gyermekeket - eddig én ezt nem is ismertem - nagyon odaillő volt, azóta már párszor meghallgattam. Érdekes ez, hogy előbb-utóbb mindig megtalál egy olyan dal, vagy dalszöveg, ami az adott pillanatban nagyon igaz, és segít gondolkozni, talán továbblépni. A lejátszómban vannak olyanok, amiket láthatóan rengeteget hallgattam már, ezek azok a számok. Ha pedig később előkerülnek valahogy, akkor azt a már talán lezárt érzést közvetítik, ami akkor bennem volt.
Emlékekké válnak, ugyanúgy, mint az illatok.

Séta&Wamp

Ma a Wamp miatt mentünk a Deák térre, és egész hamar fel is mértük a terepet. Voltak már egészen ismerős cuccok, ill. most, hogy beköltöztek téli helyükre, így talán több árus is volt - vagy csak úgy tűnt. A leg-leg kétségkívül a táskává hajtogatható pulcsi, meg még sokan mások.

De az igazán izgalmas az az, hogy végre eljutottam a Vörösmarty térre, ill. így a Váci utcába is, majd a Dunakorzóra. Tudtam ezeknek a helyeknek a létezéséről, de még sohasem jártam arrafelé. Így nagyon tetszett, sok AHA élményem volt, nagyon kellemes séta volt, Pest igen barátságos és szerethető arcát mutatta - leszámítva a sok turistát.

És a lényeg lemaradt

Nagyon nagyon sokat tudnék írni a híres nevezetes Cheesecake-ről, megpróbálom kicsit sűríteni. Féltem az eredménytől, féltem, hogy nem lesz jó, és mehetünk az ikeába mandulatortát enni... De szerencsére nem így lett. Egészen más íze van, mint a "megszokott" tortáknak, de nem is lehet egy életen keresztül csak dobostortán, meg oroszkrémen élni. Nem húzom le ezeket sem, mert nagyon finomak, de annyi féle torta van a világon, hogy lehetetlen mindet végigpróbálni.

A rangsorban a vezető helyet átvette a cheesecake, rögtön a nyomában liheg a svéd mandulatorta, további esélyesek nincsenek. Krémes, sima, lágy torta ez, és mégis olyan egyszerű. Semmi máz, szirup, vagy hab, csak a crust (az alja) és a cream cheese (már ha lehetne itthon kapni). Nem túl édes, nincsenek benne túlzások, de pont ezért ennyire szerethető, és szépen, alig észrevehetően tűnik el egy-egy szelet a hűtőből. Pedig nem hittem, hogy ha ketten nekiesünk, akkor mi kerülünk ki győztesként. Én egy kisebb szelet után is kifekszek :) de megéri. Aztán a pluszkalóriákkal majd csak lesz valami. Bár, mostanában már elég erősen foglalkoztat a gondolat, hogy elkezdjem keresni a "helyemet" fitneszügyileg is, de mindig ott lebeg a világ jelenleg legszörnyűbb szava, a: ha...

Valami narancssárga

A mai nap nagyon szürke - legalábbis odakint. Idebent viszont egyáltalán nem. A narancssárga étel jó volt ebédre, ínycsiklandozó és finom lett. Gulyáskrémes makarónit csináltam, eszembe nem jutott volna magamtól, na de erre jók a szakácskönyvek. Különleges íze volt, még ilyet egyáltalán nem ettem - ettünk. Jól össze lehet vele kenni magunkat, viszont olyan kevés edényt igényel az elkészítése, hogy rögtön a kedvencem lett.
Nem fényképeztem le, mert ahhoz túl éhesek voltunk, és ez meg gonosz módon, etette magát rendesen.

Most pedig békésen olvasunk, csak nekem írhatnékom támadt. Jók az ilyen itthon töltött órák, nyugisak, és erre most nagy szükség van. A mosás megy közben, és a mosószer és az öbblítő illata az előbb hirtelen Debrecenre emlékeztetett. Jó értelemben... Milyen régen volt már, amikor még otthon voltam ténylegesen abban a városban, és nem csak a gyötrődést, és nehézségeket jelentette. A hétvégi mosásnak más illata volt, jó volt teregetni, megszagolni a tiszta ruhákat. És arra jöttem rá, hogy ezt a fajta mosószert régen nem használtam, legalább egy éve nem, és most jutatta először az eszembe az illata az emlékeket.

Érdekes dolog ez... hogy illatok alapján megjegyzünk emlékeket - gondolom ez általános, nem hinném, hogy ezzel egyedül vagyok. De inkább jó emlékek vésődnek be, mint rosszak. Most nem nagyon tudok felidézni valami rossz illatú emléket, bár, biztos van.

Kizökkentem picit, de nem bánom :) ennyi jutott mára.

Cheesecake

A mai nap nem indult valami fényesen, de annál jobban folytatódott. Több hetes rákészülés eredményeképp ma hozzáláttam a - nem tudom mennyire eredeti - New Yorki Cheesecake-nek. Több receptből mazsoláztam, és megpróbáltam olyan egyveleget alkotni, ami az ízlésünknek, és a sütőnek is a legjobb :)
Minden belekerült, ami szem-szájnak ingere, és "nyersen" nagyon finom volt (még most hűl, így csak egy pár óra múlva - miután felvágta a szülinapos - derül ki, hogy milyen az íze sülten.) A sütő, vagyis az ikea névre hallgató tortaforma kiszúrt velem, mert bár jól zár, de nem tökéletesen, és kicsöpögött ez-az a sütő aljára, irtózatos füstöt hagyva maga után. Szerencsére ez a tortában látható nyomokat nem hagyott, bár, kíváncsi vagyok, mi lesz ha leveszem a forma oldalát...
Vettem sok gyertyát is, csak most jöttem rá, hogy bizony eléggé inogni fog a talaj alattuk, így lehet, hogy az esti vacsi, a lasagne kapja meg őket, kissé rendhagyó módon.
Lehetne még cifrázni, mindenféle zselével, stb., de mivel egyikünk sem evett még ilyet nyalánkságot, így csak egy picit rajzolgatok a tetejére némi cukormázzal. (lakásdíszítésre már sem időm, sem kedvem, így ennyi lesz a plusz :))

Kicsit elnémulva

Furcsa érzés... mondanivalóm lett volna, de mégsem írtam le. Történt sok minden, de nem voltak olyan mélységűek, hogy a lelkemig értek volna. És ez most már hiányzik.
Tegnap megnéztük a Holt költők társaságát, ami nekem valahogy kimaradt (csak pár évvel vagyok idősebb a filmnél), nem volt rám egetrengető hatással, ugyanakkor szép volt. Gyönyörűen volt fényképezve, a zenéről nem tennék említést, Robin Williams-et pedig egyszerűen szeretem.

Érdekes ez a kettészakadtság. Állandóan beszivárog az életembe a "másik életem", és ez sokkal inkább zavaró, minthogy jó lenne. Itt nyugodt vagyok, ott feldúlt. Itt még az esőben is tudok mosolyogni, és leperegnek rólam Pest szörnyűségei (érts ezalatt bármit), Debrecenben pedig feszült várakozásban vagyok, görcsösen, és magamban. Most persze nagyon sarkítottan fogalmaztam, de az érzések néha ilyenek.

A szavak sem úgy jönnek, mint ahogy szoktak. Valami nem jó idebent.

csak egyvalami

The greatest thing is just to love, and be loved in return.

Ez angolul szép, nem szeretem, ha fordítják. A kedvenc filmjeim közé tartozik a Moulin Rouge, sokszor láttam, szinte kívülről tudom már a szövegeket. A zenéje is különös, mindenféle stílus keveredik, van sok kedvencem, pl. a Roxanne-be még mindig beleborzongok. Nem is tudom, miért ez jutott eszembe, egészen más filmet néztem.
Szeretnék sok mindent írni, de nem találom a szavakat, talán majd álmodom őket.

Ezt kaptam most

Ezt hallgatom

Várni

A ma délelőttöt egy jó könyv, némi tea, és zene társaságában töltöttem. Amit vártam, még nem érkezett meg, de nem érzem elvesztegetettnek az időt. Érzések tornyosulnak bennem, és vágyakozom, várakozom.

Reggeli

Jó, hogy az ágyban is lehet netezni :) és blogot írni. Nem volt még kedvem kimászni, a mai délelőtt elég lusta és lassú lesz, de ilyen is kell. Vannak olyan reggelek, amikor azt érzem, hogy bármi történhet (úgy értem bármilyen jó dolog). Azt nem tudom, hogy vajon a mai milyen, de tény, hogy egészen más, mint ha otthon lennék. Egy nagy béka aludt mellettem - vagyis varangy, kis koronával a fején - és aranyos, meg minden, de nem az igazi.

Egy hét

Nemsokára indulok, és egy hétig nem leszek itthon. Sok minden fog történni, remélem gyorsan halad majd az idő, de azért nem örülök annyira. Megveszem életem első teljesáru vonatjegyét, és fenyeget a veszély, hogy a nagy egyedüllétben sokat fogok írni...főzni viszont egyáltalán nem.

Lopakodó lelkek

Tegnap megnéztük a Bin Jip-et (Lopakodó lelkek), és nagyon különleges volt. Nem láttam még ilyen filmet, amiben ennyire keveset beszélnek, és mégis ilyen sokat mondó. Minden pillantásnak, mozdulatnak jelentése volt. Volt, ami feldúlt, megrendített, vagy a lelkemet simogatta. Szélsőséges, ugyanakkor teljesen "hétköznapi" film. Nagyon nagyon sokrétegű a mondanivalója, felesleges lenne részletezni. Meg kell nézni.