Jégpálya

Nagyon vicces ez az időjárás mostanában. Mindenhol hó esik, itt természetesen csak eső, ami mostanra - bár nincs is fagy - mégiscsak valahogan jéggé változott.

A poén, hogy egész héten - tényleg minden este! - sózták az utakat, csapadéknak nyoma sem volt. Ma egész nap esett, várható volt, hogy ez kissé lefagy. De gondolom, mivel már kisózták magukat, úgy gondolták, elég lesz. Hát, mit mondjak, van még mit tanulniuk, egészen hihetetlen, hogy most amikor szükség lenne rá, nem tesznek semmit. 

Felháborít kicsit, mert a férjem egész este az autóban ült, így nyilván nagyobb veszélynek vak kitéve..szóval remélem észbekapnak, és előszedik a hókotrókat/sózógépeket..

Tehát, jégpálya lett a városból, elő lehet venni a korcsolyákat!

Kétfilm

Ezek az alábbiak kerültek elő mostanában (amellett, hogy az in Treatment harmadik évadát elkezdtem):

  

Greenberg. Fura film. Ugyanakkor meglepően jó, ha valaki tudja, mire számítson. Aki azt várja, hogy valami nagy dolog történik majd benne, hozzá se fogjon. Viszont nekem nagyon tetszett az, hogy hétköznapi az egész. Eléggé egyszerű, jól van fozótva, és pont olyankor van csend, amikor kell. Főleg este ajánlott nézni, egészen kikapcsol.

A little bit of heaven. Ez is egy szemszög, bár talán kicsit túl erőltetett a sok vidámság - bár nem tartom elképzelhetetlennek, hogy valakinek ilyen a coping mechanizmusa. Valahol olvastam, és tényleg igaz: 90% dráma és 10% vígjáték. Van benne nyilván egy jó adag torzítás, én kicsit másra számítottam, de ez van.

Sajnos a zene egyik filmben sem említésre méltó, kár.

Emellett, persze, olyan izmaimnak van láza, amik nem szoktak így viselkedni - korcsolyázni voltunk, hát, bizony, másfajta sport ez. Jó volt kipróbálni, megnézni a helyi koripályát, főleg, hogy végre elég hideg is volt hozzá (fedett, tehát az időjárás egyáltalán nem tényező). Egyszer sem estünk el, de azért nem árt szereznem egy élesebb korcsolyát. Az mondjuk jó pont volt, hogy 1 óra után gyorsan rászaladtak a jégre a géppel - ami szerintem cuki - így végig élvezhető volt.

Legutóbb még Debrecenben voltunk korizni, szerintem van az már vagy két éve is, így az első kört a korlátot erősen szorítva tettük meg, aztán már ment a dolog.

Téli napforduló

A legrövidebb nappal, leghosszabb éj napja. Szeretem, mindig a jó kezdetét jelenti, innentől már csak világosabb lesz minden, közeleg a tavasz és a nyár (ezt persze most még nehéz elhinni).

Talán a 37. ha jól sejtem, majdnem az utolsó erre az évre. Alig 10 nap, és 2012-őt írunk. Furcsa, bár én kedvelem a páros éveket.

Titok

Kiderült, mi kerül a tegnapi pontozott rész helyére. De még nem írnám le. Ez lesz a nagy karácsonyi titok. Gyönyörű fények vannak odakint (már megint egyszer) kel fel a Nap. Tegnap a Hold világított, ja, telihold volt, háát, azért nem vagyok annyira oda érte, főleg, hogy ha a Hold süt a hasamra (vennem kell vmi tetőablak árkényolót...) ilyenkor furcsákat álmodok. 

Az angol házakkal két baj van: cukik, de nincsenek normálisan szigetelve. Itt jó a fűtés, megy ezerrel, közben meg érzem, hogy a falakon süt át a -10fok. Aztán a csövek kint futnak a falakon... nem gondoltam, hogy ilyen lehetséges, de bizony. A víz belefagyott a csövekbe, és néhány dolog használhatatlan lett (mosogató, zuhanyzó, ilyen mellékes dolgok.....) Amíg nem lesz plusz, fürdés sem lesz szerintem (jöhet a kedvenc babapopsitörlőm, lehet röhögni). De valahogy úgy vagyok vele, hogy nem érdekel. Mosni tudtam, tehát büdös nem leszek :) és valahogy nem tudok haragudni az angolokra. 

Hétfőtől már rendesen dolgozok, ez egészen hihetetlen. Nem gondoltam volna hónapokkal ezelőtt. ez hatalmas energiát ad. Úgy érzem, megvan az út, amin haladni kell. Mert amíg nem volt meg, semmi sem akart összejönni, pedig nagyon akartam. Most pedig minden halad, nem kell erőltetni. Mellénk állt az egész univerzum. 

Végiggondoltam, hogy milyen nagy változásokat hozott a "twenty-ten", mit tartogathat a "twenty-eleven"? 

Ma pedig egy nagyon fontos nap van: a téli napforduló. Ez a leghosszabb éjszaka, és a legrövidebb nappal. Utána fordul a dolog, szépen lassan. Van ebben valami varázslatos (legalábbis az ilyen szentimentálisaknak, mint nekem) egy időszaknak most lesz vége. És egy másik kezdődik...

Hófehér

Odakint mindent puhán, csendesen beterített a hó. Ez az első ebben az évben. Aközben esett (és még mindig esik), amíg mi a jövőnk szempontjából valószínűleg fontos tranzakciókat bonyolítottunk... Azt gondolom, hogy nem véletlen egybeesés. Legyen hát így. Ezek most fontos pillanatok.

Február van

Csikorgósan érkezett a február, de a hó meglágyította a várost, ha már az embereket nem sikerült. Mindenki bosszankodik, ideges, amit megértek, mert ilyenkor nehezebb a közlekedés, de a sokszor napsütéses táj szerintem kárpótol. Főleg, ha a hegyekben lennénk. Vasárnapig hátha nem olvad el a hó, és akkor gyönyörű fotók készülhetnek majd.

A hétvégén megtettünk sok kilométert, de közben pihiztünk, szaunáztunk, jó volt. Olyan sok dolog zajlik a felszínen, és még több a felszín alatt... nem is szeretnék semmiről sem írni most, és ez egészen érdekes. Egy könyvet olvastam mostanában - Cecelia Aherntől a Place called Here-t, de annyira nem varázsolt el, mint mondjuk a P.S.. Két könyv van egyben, szóval még a másikban reménykedek, hogy az jobban megfog. De lehet, hogy csak én nem tudtam belevonódni.