Isles of Scilly

Tegnap olvastam, hogy William és Kate hol tölti a nászútját. Mutatom:

View Larger Map

Kár, hogy nem mi fedeztük fel előbb, mert most mindenki aki teheti, él, és mozog oda fog seregleni, árak az egekben, stb. szóval pár év múlva kell majd erre visszatérni, mert az Aran-szigetekről olyan szép élményink vannak, hogy ide is bármikor elmennénk. 

Úgy látom, hogy ezek kisebbek. Többen vannak, de kisebbek, mert amikor a google mapson kicsinyítek, akkor az Aran-szigetek még látszanak, ezek pedig már nem. Állítólag fantaszikusan érdekes növényzetük, történetük van ezeknek az aprócska képződményeknek, a szokásos, kevés fa, sok fű/növény a jellemző. Mondjuk, van addig még itt ezen a nagyobb szigeten sok minden, amit nem láttunk, szóval panasz nincs. Igen, irigykedem azért, jó nekik. Kíváló helyszín, és nagyon brit. Jó választás szerintem.

Hideg továbbra is

Ha minden igaz, ma már befűthetünk. Soha nem örültem még ennyire a fűtés közelgésének. Talán ennek is köszönhető, hogy téli dolgok járnak a fejemben. Nagyon szeretem a telet, a téli hónapokat, az ünnepeket, az újévet, az új kezdet lehetőségét. Forralt bor, hó, meleg esték (most még inkább vágyam egy kandalló - nem mű - amiben jól tud ropogni a tűz).  Egy estén, Doolinban, a Cliffs of Moher tövében, egy lány - nem tudjuk a nevét - előhozta a hárfáját. Előtte egy szakállas srác a mandolinján pengetett. Majd betért egy helyi nő is a kisbabájával, mondván, csak 10 percük van... És utána olyan pillanatok következtek, amik követelik az idilli jelzőt. A két nő énekelt, közben hárfa szólt, a tűz ropogott, volt, aki a hintaszékben ringatózott. Nem tudnám felidézni a dallamot - nagyon szép volt, valamilyen ír népdal lehetett - de az érzést bármikor. Olyan harmónia volt ott, amit ritkán lehet tapasztalni. Nem egész este, csak egy hosszú pillanatra...

Most még elsősorban arra koncentrálunk, hogy legyenek színek a lakásban, a bútorok más helyre költözzenek, és más legyen a légkör. A falak maradnak, de minden más mozgásban lesz, a falak pedig, hogy ne unatkozzanak, kapnak színeket. Meleg, vidám színeket. Az boldoggá teszi a lelkeket. 

Ez az időszak még másért is jó, mert már el lehet kezdeni az apróságokon gondolkozni, hogy ki, minek is örülne majd. Nagyon egyszerű ajándékokra gondolok, de sajnos ezt nem mindenki értékeli. 

Csak fájdítom a szívemet

Irány Írország!

Az ecetes chips (egyik) hazája, tehát mi lesz az első dolog miután a belvárosba értünk: ecetes chips beszerzése, majd alvás. Kár, hogy itthon nem forgalmazzák, bár, lehet, hogy a Culinarisban fellelhető, csak ez eddig még nem jutott eszembe.

Épp ideje. Reméljük, hogy a biztonságiak nem lesznek gonoszak, és a csomagunk sem túl nehéz. És persze a gép is odaér rendesen...

Jóleszjólesz, csak ne kellene hazajönni (bár szervezem, hogy egyszer tényleg ne kelljen)...