1 éve hogy már..

és mennyi minden történt azóta. Ma volt az egyik karácsonyi lunch, amire hivatalos voltam  - ez a volunteer munkának köszönhető, és egy szép hotelhez békáztam (rájöttem, hogy a lényeget kihagytam ebből a mondatból - vezetés közben gondolkoztam - aztán --» Visszaolvastam, hogy tavaly ilyenkor töltöttem itt az első egész napot, hát, elég érdekes ez. 

Azóta mennyi minden történt már, hosszúnak, de ugyanakkor rövidnek is tűnik ez az év. És hogy mit hoz a 2012, nem tudom, a tervek megvannak, kívánságok meg vannak kívánva, meglátjuk.

The King's speech

Vártuk már nagyon, hogy legyen rá időnk, és hangulatunk is. Most minden csillag szerencsésen állt, és végre megnéztük. Nem így szokták kezdeni, de én nem vagyok kritikus, szóval (ajánlom a play gombot):

Az első pillanatban megszólalt a zongora. Ez sokszor jelentett már jót. Alexandre Desplat a zeneszerző, egyike a kedvenceimnek. Az ost-t már betáraztam az iTunes könyvtáramba, már csak pár nagy hangszórót szeretnék. Ráébredtem, hogy jobban utána kell néztem az angol történelemnek, ha már itt élünk. 

Talán a legnagyobb tanulság, hogy mindenkinek vannak korlátai, legyen az egy egyszerű ember, vagy egy király. Nem könnyű megnevezni, elismerni, majd megközelíteni őket. Még nehezebb átlépni rajtuk. Sokszor nem első nekifutásra, de sikerülhet. És könnyebb, ha van valaki, aki mellettünk van, néha megtaszít egy kicsit, vagy éppen megtart. 

Egészen röviden: nagyszerű film. És egészen furcsa érzés volt abban az országban nézni, ahol a király lánya a királynő már majdnem 60 éve. Jó itt lenni.

Időnként

Leszakad az ég. Ma (délelőtt) arra ébredtünk, hogy a szél leviszi a tetőt a fejünk felől (majdnemhogy) és szakad az eső. Sok kedvünk nem volt kimászni az ágyból, de kénytelenek voltunk, mert a kis autócskánknak az egyik fényszórója nem akar tompított fényt adni, meg kell szerelni valahogyan.

Tegnap gyönyörűen sütött a nap, el is lettünk kényeztetve. Azért reménykedek csendesen, hogy holnap jobb lesz, mert bringavásárt hirdetett a council - ami azért jó, mert jó bringákat lehet majd venni nagyon potom áron... Mindenképp ott leszünk, aztán hátha 8 keréken jövünk haza!

Jó ez a szombati levélkézbesítés, nagyon tetszik. Ma két fontos levelünk is megérkezett (és már egyre hivatalosabbak vagyunk). Érdekes dolog azonban, hogy itt ún. "TV adót" is fizetni kell. Azért az idézőjel, mert tulajdonképpen nem adónak hívják, annyira nem is rettentő összeg egy évben, de azért szinte mindekitől beszedik. Ajánlanám MO-nak is, úgyis nem győznek pénzt beszedni... 

Ja, és tegnap nézelődtünk picit a leárazások környékén, és (gyerekméretben persze) olyan jó dolgokat sikerült venni, hogy elképesztő. A férjemnek is, de ő nem gyerekméret.

Szóval fingers crossed, hogy legyen jó bringánk, és az autócskánk is világítson...

Az időjárás

Már írtam, hogy volt már mindenféle idő... Tévedtem. A jégeső kimaradt. A havas jégeső is (van olyan?). Ma reggel a jég kopogott a tetőn, és az ablakon ( ez nekem amúgy tetszik, megnyugtató hangja van az esőnek, a jégnek már kevésbé, de legalább nem kell ébresztőóra). Aztán havas jég lett, ami meg is maradt most még egy darabig. De már süt a nap, azt hiszem ez a legjobb idő a fényképezésre, ilyenkor gyönyörű fényei vannak (majd igyekszem sokat fotózni, csak sok az intézni, és berendezkednivaló). Tervezek egy picasa oldalt is, hogy oda pakolgassam a képeket, a link majd megtalálható lesz itt. Na indulok is, legyen mindenkinek szép napja!

Kezdetek

Megjöttem. Ez már a harmadik éjszaka, amit itt fogok tölteni, és minden rendben van (köszönöm mindenkinek, aki gondolt rám, és szurkolt, hogy semmi baj ne történjen!). Az egyetlen necces dolog az internet, mert mindenki most akar beköttetni úgy tűnik, és a szolgáltató csak januárra adott időpontot. Így hát szépen átkopogtattunk a szomszédhoz - mivel láttuk a wifi jelet - hogy lehet-e megosztásról szó... És igen! Megadta a jelszavát, szóval most fantasztikus (igaz, az almákat annyira nem szereti ez a router, úgy tűnik, így igen váratlan időpontokban dob le, de a net az net ugye).

Persze írkáltam szorgalmasan, és most olyat teszek, amit eddig még nem... a naplómból fogok beilleszteni dolgokat, mert miért is írjam le mégegyszer, már nem lenne ugyanaz.

Tehát, úton Blackpoolba, és az első napok:

december 14. 22.03 GMT+0

Más időzónában

Egészen érdekes most minden. Körülvesz egy csomó angol ember, és milyen jó, hogy gondtalanul írhatok, mert ha még ide is pillant valaki, nem fogja tudni milyen nyelven van. Szóval most volt jó sok életemben első. Először is, most repültem először télen. Aztán most először egyedül. Ráadásul a gép sem volt túlzsúfolva, nem is ültek mellettem... kellemes volt, még a pilóta is egészen jól vezetett, és nem nagyon ingatta a gépet, csak amennyire kellett.
Aztán most fogok először jobbkormányos autóban ülni. A kezdeni tapasztalatok még a reptéren kicsit aggasztóak voltak, mert késett a gépünk, és érkezéskor ez megnőtt egy órára. Viszont simán - semmi kérlelés nem kellett hozzá - átcserélték a jegyemet, egy későbbire, mindenféle felár nélkül. Na ezt otthon, ha meg szerettem volna csinálni, az egy lett volna a  lehetetlennel. De itt nem, és hát, néztem nagyokat. Eddig tényleg szerelem. Aztán meglátjuk, mi lesz, kíváncsi vagyok persze Blackpoolra. Meg a lakásra, vagyis a házra. Azt mondjuk nem gondoltam, hogy ilyen nyüzsgés lesz a vonaton, mivel elég késő van, még helyi idő szerint is. Csak nézelődök, annyira új most minden, gondolom ez még így is lesz egy darabig. Ja, és megjegyezném, hogy eddig mindenki kedves volt. Hát most egyelőre ennyi.

december 15. 10.21

Az első séta

Az első utam a tengerhez vezetett. Valahogyan olyan pillanatban sikerült elindulnom, hogy fantaszitkus fények voltak mindenfelé. Nem győztem fényképezni. Aztán ennek okán (bár már kopogott a szemem az éhségtől) lementem a partra... (update, a fényképezőgép kábelét a férjem fogja szállítani, így képek leghamarabb
Azt hiszem ott volt az a pont, amikor a szívembe zártam a várost. Olyan helyen fogok élni, remélhetőleg tartósan, ahol 10 perc sétára van a tenger... Hullámzott, morajlott, és közben kelt fel a Nap. Volt, aki a kutyájával játszott, de azonkívül senki sem járt arra. Apály volt, a sirályok pedig gyülekeztek a parton. Talán egy kicsit az Aran szigeteket is visszahozza, de, hogy Budapestre egy cseppet sem hasonlít, az már egyszer biztos. Tetszik, hogy nincs zsúfoltság. Tágas terek vannak mindenhol (persze, munkaidőben mászkálok, tehát alig találkozok emberekkel, ráadásul decemberben, ami egy “turistaközpontban” nem túl népszerű időpont - szóval lesz ez még így se szerintem).
Arról tegnap már nem is írtam, hogy vonatoztam is, ami igen érdekes tapasztalat volt. A mai újdonság a vásárlás volt. Ott kezdődött, hogy nem tudtam trolleyhoz jutni, mert nem volt fémpénzem... így jött a mindent felpakolok az egyik karomra dolog, és ez elég fárasztó. De. Olcsóbban vásároltam a legtöbb dolgot, mint otthon. Na ettől a falnak megyek. Hogy van ez? Átszámolva alig 150 ftért vettem 800 gramm kenyeret. A cornflakesem pedig feleannyiba került... Én ennek örülök, de néztem nagyokat, az biztos. Van, ami ugyanannyi, de semmi sem drágább.
A szobámmal is barátkozok, és a lakással is.Tetőtéri... mindig is tetszett a tetőtérbeépítés, hát most itt van, ki lehet élvezni. Csodanapok járnak...

Ennyi a másolt rész, ma már a belvárosban is voltam, és az időjárás is megmutatta mindenféle arcát: hajnalban szélvihar volt, óriási (féltem, hogy leviszi a tetőt, de mégis maradt) aztán esett, utána kiderült az ég, sütött a nap, majd elborult, esett, aztán havazott!, utána abbahagyta, kiderült, napsütés, néha felhők, és sötétedéskor már nem voltak felhők...de gondolom ez azóta változott. Vicces dolog ez.