Vártuk már nagyon, hogy legyen rá időnk, és hangulatunk is. Most minden csillag szerencsésen állt, és végre megnéztük. Nem így szokták kezdeni, de én nem vagyok kritikus, szóval (ajánlom a play gombot):
Az első pillanatban megszólalt a zongora. Ez sokszor jelentett már jót. Alexandre Desplat a zeneszerző, egyike a kedvenceimnek. Az ost-t már betáraztam az iTunes könyvtáramba, már csak pár nagy hangszórót szeretnék. Ráébredtem, hogy jobban utána kell néztem az angol történelemnek, ha már itt élünk.
Talán a legnagyobb tanulság, hogy mindenkinek vannak korlátai, legyen az egy egyszerű ember, vagy egy király. Nem könnyű megnevezni, elismerni, majd megközelíteni őket. Még nehezebb átlépni rajtuk. Sokszor nem első nekifutásra, de sikerülhet. És könnyebb, ha van valaki, aki mellettünk van, néha megtaszít egy kicsit, vagy éppen megtart.
Egészen röviden: nagyszerű film. És egészen furcsa érzés volt abban az országban nézni, ahol a király lánya a királynő már majdnem 60 éve. Jó itt lenni.
:) örülök, hogy tetszett!! :) Már itt voltunk, de otthon láttam a The Other Boleyn Girl-t, áááh valami csudi volt! Bár ahhoz az is kellett, hogy járjak párszor a Hampton Courtban, kedvenc Hencim palotájában :) Szép napot!
VálaszTörlés:) Mi azt még nem láttuk, köszi a tippet! :)
VálaszTörlés