Hogy ezt én eddig miért nem

A könyvet olvastam, de a filmet, amikor elkészült, valahogy elszalasztottam. Most épp ideje volt véletlenül megtalálnom.

Jane Austen. Klasszikus, regényben lebilincselő. Nem gondoltam, hogy a film is ilyen jól sikerül, de ez a zenének is köszönhető (persze a színészeknek is). Dario Marianelli. Ez olyan, hogy kevés rá a szó, enélkül üres lenne az egész. Gyönyörű hangszer a zongora..

Közben pedig a csomagjaink útnak indulnak, remélem szerencsével érkeznek ide, mert sok minden rejtőzik a dobozokban.

Royal Wedding

Nagyszerű élmény volt! Természetesen ízlések&pofonok, mi az elejétől a végéig néztük, és élveztük. Szerintem ez csak erősíti az emberekben a közösségi érzést, élményt ad, és ezt nem veheti el senki. Lehet persze kritizálni a ceremóniát, az embereket, a királyi családot, de én csak pozitívumot látok bennük. 

Nehéz lehet ilyen rangon tényleg átélni az eseményeket, viszont voltak olyan pillanatok, amikor látszott, hogy szeretik egymást, összetartoznak, és az esküvő nagyon nagy esemény nekik. Nem a világnak, hanem kettőjüknek. Mert ez csak róluk szólt, nekem is előjött mindenféle emlék a sajátunkról..

Különleges nap ez mindenkinek, legyen király, vagy alattvaló. Minden brit büszke lehet az országára, nekünk még várni kell néhány évet ahhoz, hogy hivatalosan is ide tartozzunk, de részesei vagyunk az eseményeknek, és ez nagyszerű érzés. Jövő héten szavazunk, kipróbáljuk azt is. Gyönyörű nap a mai is, kellemes a levegő, boldogság, szeretet kavarog benne.

Update: Euthymiánál láttam, nem is tudtam, hogy van ilyen. Hasznos, érdekes, modern. Királyi honlap: ITT. A szerver túlterhelt, szóval csak apránként...

Most

Éppen megörültem pár albumnak, jó magyar zenét is hallgatni. 

Kicsit hiányoznak a villamosok, 'kicsi' ez a város, de a héten még nem is voltunk arrafelé. Van egy perzsa receptem, amit majd mindenképp ki kell próbálni, nagyon érdekes dolgokat raknak egy ételbe, és milyen fantasztikus a végeredmény. Ez kicsit vegyes lett.

Szép napok vannak errefelé, kint napozunk a kertben amikor lehet, néha odatéved egy macska is szerencsére. Holnap pedig azt tesszük, amit a szigeten szinte mindenki - bámuljuk pár órán keresztül a BBC-t, és megnézzük, hogy a leendő királyunk hogyan veszi el a (leendő királynét) szerelmét feleségül.

Nagy a felhajtás, érdekes, hogy amikor az előző nagy esküvő volt - Diana&Charles - 1981 - akkor én még csak tervben sem voltam... így ez az első royal wedding, amit nézek. Jó lesz.

Egy hivatali macska

10 Downing street - egy hivatali macska is dolgozik ott, nagyon jó! Itt látható.

A királyi esküvő

Tizenharmadik. William&Kate. 3 nap van még az esküvőjükig, természetes, hogy mindenkit ez érdekel. Engem is. Nézzük majd, biztosan.

Nem úgy sült el

A tegnapi túránkon egy darab kép készült... és 1 óra hosszán át tartott. Utána meglátogattuk a sürgősségi osztályt a kórházban, tetanusz, haza. Balszerencse, nagy baj persze nincs, de ahhoz épp elég volt, hogy ne tudjunk tovább menni. Rossz érzés ez nagyon, a sérült nem én vagyok, hanem a férjem, és most itt bent fogunk ülni egész nap, a jóidő, és napsütés ellenére. De majd csak kitalálunk valamit.

Még egy

Itt egy link a Gazette-ből, az első kép egy olyan villamos pont, amit nem láttam még. És talán jövő péntektől már hosszabb szakaszon járnak majd.

A link a villamoshoz

Azt hiszem egy darabig átmegyek villamosblogba.

A blackpooli villamosok

Reggel már aludni is alig tudtam - pedig fáradt voltam nagyon - kíváncsi voltam a villamosokra. Kidobott az ágy, elindultunk körutunkra, a férjem is jött persze, bár ő csak egészséges szinten lelkesedik a villamosokért, én vagyok a zizzent ezügyben.

De még mielőtt rátérek a villamosokra, el kell hogy mondjam, nem csak azok okoztak meglepetést... Hanem maga a város is. Elképesztő volt!!! Múlt héten voltunk utoljára a belvárosban, és azóta mintha minden életre kelt volna. De ez most a szó legszorosabb értelmében igaz. Erre rátett egy lapáttal a jóidő, és most már értem az itteniek mondását, miszerint nem láttuk még igazán Blackpoolt. 

Minden zizgett, tele volt turistákkal (a helyi lakosok érthető okokból felszívódtak) - mi is beillettünk turistának persze - és minden a szórakoztatásért volt (szegény lovacskák). Hangzavar, taxik, lovak, gyerekek, emberek, és persze, a villamosok (aranyosan dudálnak egyébként).

Felüdülést jelentett a Winter Garden - ami színház, opera egyben, és most renoválták. Csönd volt, emberek alig, és Sinatra szólt. 

A Winter Garden előtt volt az ilyenkor szokásos nemzetközi piac - én inkább kajavásárnak nevezném, és ez egy magyarnak nem nagy újdonság. Szétnéztünk, az ennivalót meg meghagytuk a turistáknak.

Ésssss (dobpergés) következzenek a villamosok (teszek fel pár fotót - bár az összes ma forgalomban lévőt lefotóztam, csak néha még a naplementés beállítás megmaradt, és hát, majd lehet látni a különbséget, béna vagyok, ez van).

Az első, amit megláttam nagy örömujjongás közepette. Rendszáma a 723-as (fontos, hogy tudjam követni, hányféle van). Még nem indult, így felmászkáltam rá, vezetőfülke, stb. Lett rengeteg kép, de ahhoz ez a blog kevés. 

Találkoznak. Ő a második, a klasszikus Balloon Tram. Rendszáma a 717-es. Lesz még róla kép, de majd kiderül miért. Ja, és megnyugtató volt, hogy nem csak én vagyok ilyen őrült, mert amikor így pl. találkoztak, kb. 5-en fotóztunk egyszerre, mindenki mindenféle szögből, optikával (voltak szép gépek), néha egymásra mosolyogtunk, hogy micsoda nagy nap a mai. 

600. Duchess of Cornwall. Nyitotttetejű - de nem emeletes. Létezik a kettő kombinációja is, remélem majd azzal is szerencsém lesz találkozni.

Szép darab szintén, 719-es számmal. A kaller nem miattam áll olyan szépen, de akár hihetném azt is.

Ő lenne a lila változat, de nem a Balloon Tram már. Újabb fajta. Rendszáma a 762-es.

Ő a hatodik, de annyira nem figyelemfelkeltő. Kicsit buszjellege van, és talán ezért nem annyira vonzó. Száma a 648-as.

Ez egy távoli kép - van közelebbi is, de látszik a torony, így tetszik. Ja, ehhez hasonlók lesznek még a neten szerintem, mert megintcsak sokan vártunk erre a darabra. Hogy lehet olyan kis nevet tenni a fotókra?? Száma a 715-ös. 

Megint egy aranyos, száma a 711-es, és figyeltem már nagyon, mert majdnem elszalasztottam (épp fagyiztunk, amikor elsuhant, így lestem, mikor jön vissza).

Új nevezetesség, ez a második óriáskerék a városban (hogy miért, azt ne kérdezze senki), egy nem volt elég..

Ő megintcsak egy újabb, 646-os számmal (vajon mennyi van?), folyamatosan jöttek elő, csak még nem az új garázsukból, hanem máshonnan. És megint ott van mellette a 717-es.

Azért állt ott éppen, mert ezzel utaztunk visszafelé. Nagyon jóó volt. A tetején, legelöl volt helyünk, nézelődhettünk. Jött a kalauz, adott jegyet (ami megjegyzem elég lehúzás, de hát ez nagy bevétel a városnak) mentünk. Na jó, inkább döcögtünk, de nem rázott nagyon. Csak lassú volt, de jó ki lehetett figyelni, hogy mennyien fürdenek a dagály tetőzése ellenére. Már mi is kedvet kaptunk volna, de a déli részen kijebb tud jönni a víz, így nekünk nem maradt partunk. 

Az idő már-már sok, eszméletlen meleg van, kint is, és bent is. Boldogság ez a sok villamos, igyekszem majd minél több fotót begyűjteni róluk.  

A királynő szülinapja

Elfelejtettem, és már egy kicsit késő, de ma (tehát csütörtökön) volt 85 éves a királynő. Jó dolog szerintem, hogy itt van királyi család. God save the Queen!

Blackpooli hírek

Friss hírek:

Megnyitott a Madame Tussauds, minden viasz, egyszer el kell majd nézni (a londoni már megvolt, és nagyon tetszett).

Aztán a legfrissebb: pénteken indulnak a villamosok!!!!! Véééégre! Már nagyon ideje volt, persze, csak korlátozott útvonalon, de rajta leszünk, remélem még aznap. Pleasure Beach - North Pier. Nem hosszú, de ennek is örülni kell - amilyen állapotok vannak még a felújítás miatt.

Egyébként olyan meleg volt, hogy az angolok alig győztek vetkőzni. Megismerkedtem a GP-vel is, aki nagyon jó fej, hihetetlen. 

És a napvégére:

És még egy

12. Itt. Fantasztikus idő van! (a landlord mondta, hogy az utóbbi 3 évben így volt, április-május meleg, aztán eső...).

Majd elfelejtettem

Hányadik? 11? Azt hiszem: Könyvajánló.

Sajt, birkák, virágok, szarvasmarhák

Már tegnap úgy terveztük, hogy megyünk. Nem messze (mert még a béka sem volt igazán Blackpoolon kívül..) csak itt valahol.

Két jó helyet találtunk, teszem is a linkeket. 

Az első uticélunk: Calder Vale, Bluebell forest

A második: Lancashire Cheese Trails - Crumbly one

Szóval először a távolabbinak indultunk neki - egy irányban vannak persze - és egy apró elvtévedéssel oda is értünk. Érdekes, hogy szinte már egysávosnak sem nevezhető úton mentünk, néha kijött egy-egy birka, megvártuk. (voltak türelmetlen autósok is, de rájuk nem kell emlékezni).

De fantasztikus hely ez a kis Calder Vale. Apró, kb. mindenki ismer mindenkit. Ki is jött egy néni, és megbeszéltük vele, hogy bluebell-t jöttünk nézni, és hát ő meg mondta, hogy akkor még korai, most kezdenek nyílni. Ez nekem fura volt, mert máshol már bőven ki vannak nyílva :(:( ezért igazán szőnyeges bluebellerdőt nem láttunk, csak a virágkezdemények sejtették, hogy szép lesz, nagyon.

Long row (vicces, mert nem volt hosszú, báár, a falu méretéhez képest igen!). Jó lehet ott élni - és nyugdíjasnak lenni.

Körbe is jártuk a 2 mérföldes útvonalat, nagyon szép helyeket vezetett, tényleg, sok birka, egy-egy farmon át... (hát, előfordult néhány kakas is, ott a becsukott szem segített, ill. a kerülőútvonal...)

Az mondjuk fura, hogy itt nincsenek azok az alap turistajelzések, kb. minden 5. fán rajta, eltévedni elég nehéz végül is, de ha egy ritkán kirakott nyíl nem jó irányba mutat, akkor fura helyekre lehet eljutni (az sem baj).

Visszamentünk utána Churchtownba, letettük a békát, és indult a sajttúra. Azt már most leírom, hogy sajtot - nem - ettünk. Egy farm volt, de amellett nagyon elmentünk, valahol (ez nem volt egyértelmű). De mentünk sokat csatorna mellett - ami szép volt -, láttunk Virgin vonatot száguldani, sokszor. Rengeteg birka, zöld, zöld, zöld, ember csak ritkán. Kikapcsolódós volt teljesen - és még a karom is lebarnult. Eszméletlen meleg volt egész nap, szinte már el sem hittük, hogy ez Anglia.

De az ilyen tájakért (is) szeretünk nagyon-nagyon itt lakni.

És még két érdekesség:

A helyi könyvtár :) - Churchtown

Ez ugye azt jelentené, hogy nincs olyan, hogy kutyagumi-tündér. 

Szerintem jópofa.

És vége is mesének, jó volt arrafelé, ja, ez Lancashire megyének a Wyre része. A Fylde egy picit más irányban van. Szép, zöld.

Hot cross buns

Úgy tűnik nekem (kérek megerősítést kedves régóta itt élők) hogy a hot cross buns itt eléggé húsvéti étel. Tele van vele a tv, az üzletekben mindenhol előkelő helyre teszik, így hát vettünk is. Nem tudom még milyen íze van, mert megettünk egy hatalmas sós/borsos baguettet... és még mindig emésztés alatt áll. De nagyon kíváncsi vagyok (az M&S reklámtól egyenesen csorog a nyálam, ügyesen megcsinálták, szó se róla).

Most pedig a túraútvonalakat bújjuk, vannak jóók...

Update: megkóstoltuk, finom és tömény. Lekvárral, vajjal, bárhogyan jó.

Nincsenek szavak

Egyszerűen breathtaking. Spanyolországban készültek a felvételek,  3715 m magasságban. Én Handrásnál láttam, de ezt mindenkinek látnia kell. Ennél egyszerűen nincs szebb.

The Mountain from Terje Sorgjerd on Vimeo.

Aurora borealis:


The Aurora from Terje Sorgjerd on Vimeo.

Terjes Sorgjed az alkotó, respect.

Titokzatos

Tinkmama írását ajánlom mindenkinek, nagyon nagyon érdekes!!

Link: A Tengerentúlról jelentem

gondoltam érdekes

Első kép innen: Budapest Anno

A Nagykörút nem pontosan ugyanazon szakaszai, de milyen érdekes, hogy sokáig az út szélén mentek a sínek és villamosok, nem volt felsővezeték, lovak az autók helyett. Úgy szeretem az ilyesmit.

A titokzatos bokor

Ma jöttünk rá, hogy az a bizonyos bokor - egy van belőle - orgona. Elég nagy meglepetés ez, mert én orgonát még csak fa alakban láttam. Szép lila lesz, úgy tűnik, de még csak most növetszi a virágait. A levelek is most már határozottan orgonalevél alakúak, eddig nem láttuk. Szuper. Az orgonát különösen szeretem, jó illata van, stb. Van is vázám, szóval lehet egy-kettőt becsempészek azért. 

Most pedig már éppen ideje, hogy menjünk a hasunkat süttetni a homokra, szagolni a tengert, és egy jót olvasni (vagy valami hasonlót).

Ja, és azt írtam már, hogy a szomszéd kertje tényleg mindig zöldebb?? Persze csalt, mert sima gyeptéglát rakott le, és egyik napról a másikra zöld lett. á, nagyon szép szerintem. És ma már a másik szomszéd macskáját is szelidítgettem, ami nagyon aranyos, fekete, meg minden (van még egy macska, az vörös, és szeretnek harcolni a területükért, én meg nézem). Hát így vagyunk, és olyan meleget jósolnak jövő hétre, hogy mindenki kiköltözik a partra.

Újabb érdekesség

ITT nagyon érdekes cikk a BNV történetéről, pavilonokról. Nekem a balatonboglári gömbkilátóról szóló rész tetszik, mert voltunk ott már háromszor. Először még nyitva volt. Aztán másodjára zárva találtuk, veszélyes, stb. feliratok, ott is hagytuk. Harmadjára továbra is zárva, de most már felmásztunk rá, jó volt nosztalgiázni.

És a cikkben magyaráztatot adnak a gömb eredetére is, nem gondoltam volna. Állítólag felújítják, és újra nyitva lesz (biztos felmegyünk, ha arra járunk), remélem a környező fákat is eszükbe jut megnyesni, mert eléggé megnőttek, és csak helyenként lehet látni a lényeget, a Balatont.

Minden nap lehet itt tanulni

Sokat olvastam ma a politikáról, pártokról, mert ugye jön a szavazás. Na nem a parlamenti, azon nem szavazhatunk, hanem a helyi, amin igen. Már meg is kaptuk a csinos poll cardjainkat, aztán majd átsétálunk az út túloldalára (ilyen messze van a szavazóhelyiségünk) és leadjuk a voksot. Vicces, mert nem írtam még itt ilyesmiről szerintem, és nem is rajongunk annyira a szavazásért/politikáért, de itt úgy gondoltam, hogy miért is ne. Ha már lehet. Meg is vitattuk ma páran a dolgok állását itt Blackpoolban, és kezd kristályosodni, hogy hol is lesz jó helye a voksnak. 

Naszóval, ez is érdekes, nagyon. A kis békánk is lassan műszakizni (MOT) fog, ami számunkra baromi izgalmas lesz, lévén ez az első, szép zöld papír, és kész. És csupa jóság itt, kaptunk két doboz Malteserst, nehogy már vékonyabbak legyünk, mire lehet strandolni...

Home sweet home

Itthon.
Nagyon jó.
Nem késett a gép.
Csoda.

Első utolsó este

Már dobozolunk. Sok-sok apró kincs kerül most dobozba, és arra vár, hogy kövessen minket. Na jó, annyira nem sok, mert ugye elég fejlett országban élünk, inkább olyasmit viszünk, amihez kötődünk. Annyiféle érzés volt már az egy hét alatt, hogy felsorolni hosszú lenne. De a sok pakolás, és ügyintézés közé azért befért egy mozi a Puskinban. Napközben. Kb. 6-an voltunk, összesen, a nagyteremben.

Ez volt a (Nem beszélek zöldségeket) - La tete en friche

Mindenkinek, meleg szívvel. Mert szívet melengető. És ezzel mindent el is mondtam. Nem pörög, egyszerű, és ez benne a csodás. Nagy élmény volt (az is hogy egész sok mindent értettem franciául..). Újabb szép nap, holnap pedig ilyenkor már otthon. Várjuk már, nagyon.

Felkapott a szél

Vitt már minden irányba, érezzük is ennek a súlyát, örömét, jóságát. Jó hazait enni, látni, szagolni nem annyira. Persze, fura, hogy inkább citromos sör, mint túró rudi (azért abból is eltűnt már jópár), és az még furcsább, hogy a férjem éppen szaloncukrot evett...

Valahogy ittmaradt, és szavatossága szerint jó. Ízre? Ha húsvéti nyúl alakú lenne én is megenném. Hiányzik a gépecském, már ma is kerestem, és a kis piros békánk is hiányzik. Meg a tenger. Jó lesz azért hazamenni. 

Időzavar is van, ha ránézek az órára, rögtön az jut eszembe, hogy akkor most hány óra van? Sütöttünk szalonnát... hát, ezek olyan dolgok, amik csak itthon ilyenek. Újhagyma, retek, paradicsom, sonka, szalonna, kolbász, zsíros kenyér. Szerintem ilyen koleszterinszinttel fel sem fognak engedni a repülőre.

Olvastam Nők Lapját, főleg ugye Schaeffer Erzsébetet... meg kellene találnom egy könyvét, el is vinném magammal, mint egy kis kincset (nem adják most azt hiszem ki). Van is hozzá - előre már - dedikálásom. Aki talál valahol - Pókfonálon c. könyvet - szóljon, írjon, küldjön galambot. 

Holnap túrázunk szerencsére, természet, barátok, szél, eső. Pihenni kellene, 'koránkelés' lesz. Már csak három éjszaka Magyarországon.

Százéves

Százéves házak Budapesten. http://budapest100.hu/

Nagyon érdekes, ha lenne idő, elnéznék párba, biztosan vannak szépek, vagy szép állapotban lévők. Aki ráér, menjen.

Hiányzott

Az milyen furcsa, hogy a citromos sör jobban esik, mint a túró rudi...

Tudom, hogy hosszú, de..

Olyan régen olvastam utoljára - bizarr, hogy pontosan tudom a dátumot... Legyen hát ez az utazás előtti, úgysem jövök egy ideig szeritem (persze ez nincs kőbe vésve).

Pilinszky János: Kalandozás a tükörben

Szárnyas tükör volt,
földig ért.
Üvegből készült, mint az ablak.
De nem kertekre, háztetőkre nyílt.
Engedelmesen
azt tükrözte, mi elébe került,
mintha semmi nem lett volna mögötte.

A Kisfiú, ha fölemelte ujját,
a tükörben is fölemelkedett;
mindent apróra megismételt,
minden lépést,
minden mosolyt,
a legkisebb mozdulatot.

A Kisfiú egy este, mielőtt
elaludt volna, arra gondolt,
mi lenne, ha belépne a tükörbe,
ahogyan kilépünk egy ajtón,
kihajolunk reggel az ablakon.

Erre gondolt és elaludt.
De mégse.
Kikelt ágyából, s átosont az
üres szobába, a tükörhöz.
Szíve a tenyerében lüktetett.

Rátapasztotta kezét a tükörre.
Érezte az üveglap hidegét, s ime,
akár egy szárnyas üvegajtó, lassan
megnyílt előtte a tükör.
A kisfiú belépett a tükörbe.
Megérkezett Tükörországba.

A határmezsgyét puha fű takarta,
de csillagok helyett
színes lámpák függtek alá
a fekete magasból;
kékek, sárgák, lilák, mindenfajta színűek,
selymes fényt, ezerszínű félhomályt
vetve alá a mozdulatlan pázsit
füvekből szőtt hatalmas szőnyegére.

Mint az álomban, úgy indult el,
oly súlytalan, lebegő léptekkel
a Kisfiú
Tükörországnak belseje felé.

Elsőnek egy faluba érkezett.
A határban lovak legeltek,
és ők is, mint az álomban, miként
a papírsárkány a magasban,
oly lassan-hosszan
úsztak, kergetőztek,
súlytalanul fordulva meg
a zöld határ s a fenti lámpaerdő
gyöngyházfényű, félálom mezejében.

A helység aludt még. Az utcák
üresen álltak, és a házak,
mint elgurult építőkockák,
élettelenül szenderegtek
a néma kertek, bokrok alján,
a tintasötét diófák alatt.

Csupán egy faluszéli kunyhó
aprócska kertjében kapálgatott
egy öregasszony. Oly törődött,
hogy alig látszott ki a veteményes
indái és levelei közül.

A Kisfiú illően köszöntötte,
belépve a kertecske kapuján.
Az öregasszony fölemelkedett.
Haja hófehér keretében
arca, mint egy ezüstrámába foglalt,
finomra szabott tükör ragyogott.

"Jókor jössz, Kisfiú - mosolygott -,
látom, messziről érkezel,
Tükörország határán túlról, onnét,
hol nap világít, csillagok ragyognak.
Talán tudnál segíteni nekem,
fölvágni a télre való hasábfát."
Azzal baltát nyomott kezébe,
s a ház mögé vezette.

A hasábok,
mint a papír, oly könnyedén
váltak ketté a Kisfiú
baltacsapásai alatt. Mivel
kis hősünk földi ereje,
akár egy óriásé, akkorának
bizonyult Tükörország elvarázsolt,
visszfénynél is súlytalanabb
félálom birodalmában.

"Köszönöm segítséged, Kisfiú
- hálálkodott az öregasszony. -
Jókor jöttél Tükörországba.
Királyunk leánykája nagybeteg.
Erőd talán megmentheti."
És megmutatva a helyes utat,
ily szavakkal zárta beszédét:
"Ha jól kilépsz, hamarosan
megérkezel a palotába.
Sok-sok sikert és jó utat kivánok."

A királyi vár minden földi
álomnál szebb volt. Szebb volt minden rajznál,
mit színes ceruzával vagy akár
színes krétával megrajzolhatunk
papirosra, palatáblára.

Gyönyörű,
olyan gyönyörű volt, és mégis
olyan szomorú, mint egy hervadó
őszi liget, mely csupa szín,
és mégis csupa hervadás,
csordultig színekkel és mégis
színültig halállal tele.

Az udvaron lovak és katonák,
nehéz páncélban és nehézkes
mozgással, szinte mozdulatlanul.
"Tükörországon túlról jöttél, idegen"
- kezdte az egyik katona.
"Ide, a palotába,
csak akkor léphetsz be, ha sikerül
áthajítanod ezt a dárdát
a vártető legmagasán."

Marokra is ragadta
az óriási szerszámot középen,
s nekifutva a Kisfiú
elhajította, fölfele,
az épület magasa irányába.

Mint kitárt
szárnyú madár
emelkedett
az óriási forma és nehéz
acélból készült fegyver,
mintha mágnes
vonzotta, egyengette volna
meredek útján.
Hajítása sikerült.
A Kisfiú beléphetett a várba.

Kihalt termek és üres folyosók.
Levegőtlen ablaksor. Gyertyák.
Temetőkertre emlékeztető
cserépnövények.
Törtkarú
székek, ülőkék.
Foszladó
selymek, tapéták.
Minden csupa árnyék.
Márvány lépcsősor. Szárnyasajtó.
És végül egy aranykilincs.
Kis hősünk benyitott a trónterembe.

Földig eresztett függönyök,
s a trónuson,
mely kidőlt fához volt hasonló,
Tükörország királya.
Oly fehéren,
mintha nem is eleven ember,
de alácsorgó, megmerevedett
gyertya viasza trónolt volna ott.

"Gyermekem" - nyílt meg a viasz-száj,
fordult a gyertyaforma arc,
nyúlt ki a hófehér eres kéz
az elámuló Kisfiú felé.
"Első vagy, aki hozzánk érkezett.
Jókor jöttél. Nagy a mi gondunk.
De előbb talán elmondom neked
Tükörország történetét."

"Valamikor mi is a földön éltünk,
a nap s a csillagok alatt.
De ellenség tört országunkra, és mi
- bár volt fegyverünk, volt katonaságunk -
a békét választottuk. Ellenségünk
mégis teljes megadást követelt.
Megadtuk hát magunkat. Ámde
a győzteseknek ez se volt elég.
Föltétlen engedelmességet követeltek.
Azt, hogy apróra, vonásról vonásra
azt tegyük, amit mondanak nekünk.
S mi úgy léptünk és úgy mozdultunk,
úgy hajoltunk, úgy mosolyogtunk,
ahogyan ők léptek és mosolyogtak.
Ekkor született a tükör.
Így született meg Tükörország.
Ettől fogva élünk tükörben,
álom és valóság között,
engedelmesen ismételve
mindazt, mit diktálnak nekünk.
Azóta nincs valóságos napunk,
azóta lett életünk, mint a visszfény,
látszatra élet, valójában halál."

"De hagyjuk, ami orvosolhatatlan.
Szóljunk arról, mi orvosolható.
Kislányom nagybeteg.
Csak a tengeri levegő
menthetné meg.
A tengerig azonban
Tükörország erejétvesztett
lakói soha el nem érnek.
Kislányomat
karodban kéne elvinned a tenger
tükörpartjára. Oda, hol
Tükörországban egyedül
kristálytiszta és mint a só,
gyógyító erejű a levegő.
Ha igen, tied kislányom keze."

Ezek után a király sírni kezdett.
Miként csak zápor a kidőlt fatörzsön,
viasz fut le a gyertyacsonkon,
úgy csorogtak alá a könnyei
sok évéből megmaradt arcán.

Folyosók, lépcsők. Lépcsők, folyosók.
A Kisfiú
sietett föl a toronyszobába.
Sietett föl a nagybeteg
királykisasszony szobájába.
Soha még ilyet,
ilyen szépet!
A szoba selymes fészekhez volt hasonló.
A Kisfiú érezte, hogy toronyba,
igen nagy magasságba érkezett.
És különös módon érezte azt is,
hogy kisfiú, és azt, hogy ottan a
kereveten, sötét hajának dús foglalatában
egy kislány az, ki aléltan piheg.

Lehajolt érte,
karjába emelte,
karjában tartva indult el vele
Tükörország tengerpartja felé.

Az égi lámpák elmaradtak,
a selyemernyők fényes erdeje
sorjában megszökött, amint
Tükörországnak távoli
senki földjére értek és
közeledtek a tengerhez:
a Kisfiú, karjában a kis Királylánnyal.

Fölujjongott a tenger.
Víz és levegő
úgy jött elébük hófehér
hullámaival a feketeségből,
mint egy hirtelen fölütött
hatalmas könyv betűi, sorai.
Megérkeztek.
Kéz a kézben
futottak és futottak.
Itt egy szikla. Ott egy bokor.
Mindenütt kavicsok, csigák,
puha föveny, hullámverés.
De ami végképp elbűvölte őket:
váratlanul
egy gyönyörű házacskára akadtak,
afféle nyári lakra, melynek
kulcs nélkül nyílt meg ajtaja, s ahol
- akárcsak a mesében - mindent
megleltek. Ágyat, asztalt,
olajlámpást, gyümölcsöt, kenyeret,
kutat kertjében, pincéjében almát,
és jócskán hasított fát, fűteni valót.

Ezentúl röpült az idő.
A kis Királylány napról napra
vidámabb lett és még szebb, ha lehet.
A tenger, mint hatalmas dajka,
táplálta őket, vizet-levegőt
rakva elébük homokasztalára.

Kivirult a kert,
az olajlámpás ragyogott,
és puha volt az ágy, a párna.
A nyitott tűzhely mint olvadt arany,
s a gyümölcsös kifogyhatatlan.

Mégis:
a Kisfiú egy napon hazavágyott.
Megköszönve nagylelkű adományát,
először a tengertől vettek búcsút.
Aztán a háztól.
Elfújták a lámpást,
kioltották a tűzhelyet.
Most már gyógyultan, kéz a kézben
keltek útra, visszafele,
Tükörországból a földi világba.

"Magammal viszlek" - így a Kisfiú,
s a Királylány boldogan engedett.
Óvatosan megkerülték hát
Tükörország királyi székhelyét,
nehogy a kislányt fogva tartsák.

Meddig mentek a senki földjén,
majd meg a lámpák erdeje alatt?
Ki tudja?
Nap nem mérte idejüket.
Boldogságuknak sem volt ideje.
De bármennyi idő is telt el,
jókedvűen és jó erőben
érkeztek Tükörország peremére,
arra a bizonyos határra,
mit egyetlen keskeny üveglap
választ el a földi világtól.

"Itthon vagyunk" - mondta a Kisfiú,
és azzal
átléptek az üveglapon.
Azazhogy csak átléptek volna,
mivel valóban csak a Kisfiú
jutott keresztül, mig a Kislány
az üveg túlsó oldalán rekedt.

Hiába volt ezután minden.
Hiába fordult vissza a fiú,
tapadtak sírva kétfelől
a papírnál is vékonyabb,
a semminél is láthatatlanabb
üveglapra: a két hazát ezentúl
áthághatatlan határ vágta ketté,
a tükör és a valóság határa.

Sokáig sírtak még, és nézték egymást,
aztán a Kislány arca szertefoszlott,
s a tükör lassan megint csak tükör lett.
Azt mutatta, mi elébe került.
Egyedül azt, és semmi mást.

A Kisfiú elébe állva,
ezentúl csak önmagát látta benne.

Soha többé nem juthatott el
Tükörországba.

482 nap

Ennyi van hátra a Londoni olimpia megnyitójáig. 

1 nap múlva már magyar levegőt szívunk. 10 napig. Nem tudom milyen lesz a tengeri levegő után. Mert hogy itt nagyon tiszta. Már nézegettem forintot - azt a párat, ami maradt - és fura. Hiányzik róla a királynő... Most pedig próbálok az Ipodra varázsolni zenét, mert bizony, találtam olyan formátumot, amivel nem birkózik meg. És pakolás, mindent átgondolás.

Földrengés??? Itt???

Ránézek ma a BBC-re, erre azt mondja, hogy földrengés Blackpoolban. Aztán megint elolvastam. Hoool? És tényleg. Nem messze volt a centrum, hajnal fél4kor megmoccant alattunk a föld. Szépen átaludtuk, nem kérdés, de kicsit libabőrös lettem. Szerencsére csak 2.2 volt a magnitudó, semmiféle sérülés/kár nem keletkezett, de akkor is. Maga a tény ijesztő, a Japánban történt katasztrófa óta különösen.

Az érzést egyébként nem tudom elképzelni - gondolom nem is lehet - hogy milyen az, ha mozog alattunk a föld - úgy értem nem a szokásos forgását végzi éppen. Lehet ezért fáj ennyire a fejem? Ki tudja, szóval megvolt a mai izgalom.