A fánk

A farsangi szezon lassan elmúlik, nekem mégis most jutott eszembe fánkot sütni. Na nem akármilyet. Természetesen kipróbálom a teljesen hagyományos, "szalagos" változatot is, de az igazi ínyecség a jó kis szabolcsi szilvalekváros hosszúkás fánkképződmény lesz. Nincs fánkalakja, de a tésztája az, és olajban sül, szóval a fánkok családjába tartozó valami (ami nagyon nagyon finom).

Persze a képen látható "doughnut" sem véletlenül került ide, nagyon tetszik, hogy lyukas, persze ilyen szép nekem nem lesz, de hátha összejön egy hasonó darab.

Emellett a nlc.hu-n nagyszerű gőzgombóc receptet láttam, az talán annyiban egészségesebb, hogy gőzöljük, tehát nem eszünk meg annyi olajat. Feltétlenül ki kell próbálni, mert utoljára a Tátrában ettünk, olyan 2000m-es magasságban, és ennek már vagy két hónapja. Szóval fánksütésre, és gombócfőzésre fel!

Olimpia

Jó ideje nem írtam, nem is tudom, hogy most ez jó, vagy inkább rossz. Annyi minden történt, hogy nehéz eldönteni, hogy mit említek meg, és mit nem. 

Az egyik legjobb, hogy Téli Olimpia van, és ezt nagyon szeretem. Főleg a műkorcsoláyt, és a jégtáncot persze, ezek a nagy kedvencek, de emellett természetesen a hoki, az óriás műlesiklás, a bob, curling mind-mind tetszik. A szánkó, és a skeleton számomra kissé ijesztő, főleg a skeleton, ott borsózik a hátam.

Szóval jó ez ilyenkor, csak az a fránya időeltolódás ne lenne... rossz mindig csak az ismétléseket nézni, olyan, mint ha kimaradék valamiből, ami így is van, mert ha reggel rákattintok egy híroldalra, valamilyen morzsát úgy is látni fogok, és akkor már az eredményt tudom is.

Emellett pénteken fedezzük fel Budapestet napot tartottunk, ami abban merült ki részben, hogy elmentünk a XVIII. kerületbe (nem is tudtam, hogy az Pestszentlőrinc), szóval nem gondoltam, hogy ilyen sokat lehet utazni egy városon belül. Vasárnap pedig élveztük a napsütést - ami addig is tartott, de jó volt, nagyon.

Piacon

Ma végre eljutottam a piacra, és hát nem is gondoltam, hogy ez ilyen hatalmas, és egyben szép tud lenni. A Vámház körúti csarnokban voltam, és az elején kb. csak a számat tátottam, mint egy turista. Aztán feltaláltam magamat, vettem hatalmas póréhagymát, duci fokhagymákat, és nem mellesleg ázsiai dolgokat - wonton tésztát, miso leves alapot, fűszereket. Szóval ma megint szeretem Budapestet napot tartottam, sok hídon átkeltem, busszal, villamossal, és nagyon élveztem. Most már a nap is kisütött...

Szinte az ágyból

Kidobott. Mármint az ágy (az álommanók még itt köröznek). Ráadásul vasárnap. Az az oka, hogy tegnap wellnesseltünk - bár, ez amolyan csináld magad dolog volt. Délelőtt koriztunk, és mivel még nem volt elég, az egész délutánt úszkálással, szaunázással, és egy kis termálvízben ücsörgéssel töltöttük. Persze a szauna volt a bűnös, ami a reggeli ébresztést garantálta, némi fejfájás kíséretében. Hogy miért van ez mindig így? Ja, és az est fénypontja azt volt, amikor holtfáradtan visszaértünk "szállásunkra" és felbontottuk hideg citromos sörünket, és a maradék pizzával elfogyasztottuk. Jól esett, legyen bármilyen egészségtelen.

És lám lám, leesett a hó, tehát jó döntés volt a tegnapi aktív nap, a mai lustulóssal szemben. Nincs semmi Valentin-napi őrület, csak egy kis séta, vásárlás, és mivel nem vagyunk otthon, így egy fincsi ebéd a kalózoknál, és persze olyan dolgok, amiket egy szerelmes pár csinál, nem csak valentinnapkor...(már ha a fájó izmok ezt engedik)
Remélem azért a vasút szelleme is úgy akarja, hogy valahogyan hazajussunk este.

NFL

Nem akartam egy kalap alá venni a filmekkel, mivel ez a Super Bowl. Életemben először láttam Super Bowlt, és azt hiszem, teljesen megfertőződtem. Nem csak a harisnyás - csini - pasik miatt, hanem a játék dinamikája az, ami tetszik. Ehhez képest az európai foci dögunalom. Nem akarom én leszólni persze, mivel azért nyáron nagyon jó lesz nézni a VB-t, de vannak különbségek.
Taktika, izgalom, show, látszik, hogy ez Amerika. (ja, igen, felvételről néztem, és egyszer már láttam az ereményt, de hála a felejtés jótékony hatásának, elfelejtettem, így sikerült meglepődnöm)
Sokszor a kommentátorok itt is idegesítenek, de ez sok sportnál így van. Ők végzik a munkájukat, de jó lenne egy olyan gomb a távirányítóra, amivel ki lehet őket kapcsolni, úgy, hogy attól még a többi hang átjön... Na majd a jövőben.
Szóval éljen a Saints!!! Olyan TD-t szereztek, hogy konkrétan leesett az állam, így be kellett ismeri, hogy megérdemeltem győztek, és birtokolják a szép, tojáslabdás trófeát.

(a Hogyan készült? -ben láttam a labda elkészítését, nagyon érdekes az is. Mégis, kinek jutott eszébe tojás alakú labdát csinálni?? Mindenesetre úgy tűnik, nem volt rossz ötlet)

Két nap két film

Ez volt az első. Nagyon régóta halogatom, hogy megnézzem, nem éreztem magamat elég erősnek egy ilyen filmhez. Talán jobb is így, mert most sokkal jobban át mertem magamat adni neki, mint pár hónappal ezelőtt tettem volna.
Nem is találom a megfelelő szót a történetre, talán angolul a "stunning" lenne a megfelelő, magyarul nem tudom. Másabb cselekményre számítottam, és így még nagyobb volt a rám gyakorolt hatása, mint azt vártam.
A zenéjével is elégedett voltam, bár, nem ismerem a zeneszerzőt, tetszett.


A második.

Bármikor újra megnézném. Moziban biztosan sokkal sokkal jobb, de azzal 9 évet késtem... Pár név: Anthony Hopkins, Mychael Dyanna. Az egyik a főszereplő, a másik a zeneszerző. Sajnos megvan az a rossz szokásom, hogy egy-két kivétellel a rendezőkről elfelejtkezem. Mert inkább a zene érdekel, persze néha a rendező is, mert ő jegyzi a filmet.
Látszólag pár apró történetet fűztek egymásba itt, de azt valami olyan fonállal, hogy teljesen elvarázsol. Igen, kellett ehhez a vonatozás, és a lelkileg teljesen kiégett, fáradt állapot, így másképpen hatott. Könnyedén játszott az érzésekkel, és olyan dolgokra mutatott rá, amelyek igazán értékesek. Egy ilyen történet szerintem többet ér 100 hollywoody egyszernézősnél...
De ez elég ritka... úgy értem, hogy kevés olyan film van, ami ilyen érzéseket okoz... amikor pár óráig nincs kedvem beszélni, mert valahol máshol járok. Azért az is nagyon jó, hogy van aki ezt tolerálja...

A mangalicák

Voltunk ma a Mangalicafesztiválon. Nem is gondoltam, hogy ez ilyen nagy - úgy értem nagyszabású, kiterjedésében, és a vásár méretét tekintve is - és hát nem csalódtam, egyáltalán. Kicsit hűvös volt, és a csizmám sem kényeztetett sokáig a meleggel, de ezt leszámítva, szuper volt.
Alig, hogy odaértünk, a Ganádpusztai standdal találtuk szembe magunkat, és tényleg nagyon elámultam...
Egy ideje - pár éve - fedeztem fel ezeket a borokat, és nagy rajongójuk lettem, ismeretlenül is. Mert nagyon tetszik a koncepció, hogy nem szőlőből készül, hanem gyümölcsökből, ja, és még valami miatt. Joanne Harris: Szederbor.



Nagyon-nagyon tetszett a könyv, egy nyáron olvastam, talán két éve, és rabul ejtett a francia báj, vagy nem is tudom minek nevezzem. Harristől nekem ez a kedvenc könyvem, persze, a Csokoládé is nagyon jó, de egy hajszállal ez vezet. Máig sok dologra emlékszem, de szerencsére, ha újra szeretném olvasni, csak le kell vennem a polcról.
Ebben sokféle gyümölcsbor "szerepel", és mind egytől-egyik különleges. Sok borkereskedésben voltam már, és egy sem mondta azt, hogy persze, áruljuk, mennyit kér? Általában nem ismerik főleg a Dunán innen - pl. Debrecenben - ja, és le is szólják, hogy az nem is bor.
És ma sikerült megkósoltni. A málnabort. Csak kb. két korty volt, de beigazolta a gyanúmat, hogy nekem ez ízleni fog. Különleges volt, legszívesebben végigkósoltam volna az összeset, de annyi biztos, hogy kapok egy kódot, ami alapján "olcsón" hozzájuthatok.
Az első igazi üveget az esküvőnkre szánom, csak kettőnknek. Nem hiszem, hogy sokan értékelnék. Sok dologgal így van ez, hogy amit mi értékesnek, jónak gondolunk, az másnál hülyeség, felesleges marhaság, stb.
Nem vagyunk egyformák, még csak az hiányozna! De sokszor, az ilyen mély különbözőség bánt, akkor főleg, ha esetleg van valamilyen rokoni szál közöttünk.



Ja, igen, a mangalicákról nem is írtam... de teljesen elragadott a bor. Szóval ezek egészen aranyos malackák, de nekem inkább egy jól megtermett birkára hasonlítanak. Finomak, de nagyon laktatóak, mert amit ebéd címén ettünk, azt kb. 8 órán át emésztettük, ez a gyomrunknak nem volt túl kellemes, elismerem. Na jó, ez enyhe kifejezés... órákon át szenvedtünk tőle, de amíg ettük fincsi volt. Ez van.

Most pedig gyönyörű hóesésben jöttünk haza a bevásárlásból, mert a holnapot valahol a hegyek, és dombok határán töltjük, remélhetőleg járható utakkal, és fantasztikus téli tájjal.

Egy pillanat...

Olyan gyorsan zajlik minden, és mint a hinta, előre-hátra mozdulnak a dolgok. De talán optimálisan. És most úgy jó. Persze, ez nem lesz így akár egy óra, vagy egy fél nap múlva, de ebben a pillanatban egészen jól vagyok. Fáradtan, és kicsit túlterhelve, de jól. Tényleg, ritkán van ilyen, amikor minden megy. Persze ezt megelőzi sok olyan dolog, amikor, nem, és csak azért sem sikerül semmi, de ez mindenkivel így van.
Szeretek úgy vásárolni, hogy csak bemegyek egy üzletbe, és egyszerűen - lehet nevetni - rámkacsint egy ruha, amiről utána kiderül, hogy teljesen jó rám, és még le is van értékelve. Na ilyen ritkán van, bár, nem rajongok a vásárlásért, szóval belefér.

Ropog a hó, csúszik a jég, de süt a nap. Nagyon érdekes idő van, tetszik. Este pár méteren majdnem megfagytam, most meg egészen kellemes a levegő - a gázszámla látványa viszont nem az...
Várom a tavaszt, minden szempontból... és persze azért is, hogy egyek friss medvehagymát.

Február van

Csikorgósan érkezett a február, de a hó meglágyította a várost, ha már az embereket nem sikerült. Mindenki bosszankodik, ideges, amit megértek, mert ilyenkor nehezebb a közlekedés, de a sokszor napsütéses táj szerintem kárpótol. Főleg, ha a hegyekben lennénk. Vasárnapig hátha nem olvad el a hó, és akkor gyönyörű fotók készülhetnek majd.

A hétvégén megtettünk sok kilométert, de közben pihiztünk, szaunáztunk, jó volt. Olyan sok dolog zajlik a felszínen, és még több a felszín alatt... nem is szeretnék semmiről sem írni most, és ez egészen érdekes. Egy könyvet olvastam mostanában - Cecelia Aherntől a Place called Here-t, de annyira nem varázsolt el, mint mondjuk a P.S.. Két könyv van egyben, szóval még a másikban reménykedek, hogy az jobban megfog. De lehet, hogy csak én nem tudtam belevonódni.