A mangalicák

Voltunk ma a Mangalicafesztiválon. Nem is gondoltam, hogy ez ilyen nagy - úgy értem nagyszabású, kiterjedésében, és a vásár méretét tekintve is - és hát nem csalódtam, egyáltalán. Kicsit hűvös volt, és a csizmám sem kényeztetett sokáig a meleggel, de ezt leszámítva, szuper volt.
Alig, hogy odaértünk, a Ganádpusztai standdal találtuk szembe magunkat, és tényleg nagyon elámultam...
Egy ideje - pár éve - fedeztem fel ezeket a borokat, és nagy rajongójuk lettem, ismeretlenül is. Mert nagyon tetszik a koncepció, hogy nem szőlőből készül, hanem gyümölcsökből, ja, és még valami miatt. Joanne Harris: Szederbor.



Nagyon-nagyon tetszett a könyv, egy nyáron olvastam, talán két éve, és rabul ejtett a francia báj, vagy nem is tudom minek nevezzem. Harristől nekem ez a kedvenc könyvem, persze, a Csokoládé is nagyon jó, de egy hajszállal ez vezet. Máig sok dologra emlékszem, de szerencsére, ha újra szeretném olvasni, csak le kell vennem a polcról.
Ebben sokféle gyümölcsbor "szerepel", és mind egytől-egyik különleges. Sok borkereskedésben voltam már, és egy sem mondta azt, hogy persze, áruljuk, mennyit kér? Általában nem ismerik főleg a Dunán innen - pl. Debrecenben - ja, és le is szólják, hogy az nem is bor.
És ma sikerült megkósoltni. A málnabort. Csak kb. két korty volt, de beigazolta a gyanúmat, hogy nekem ez ízleni fog. Különleges volt, legszívesebben végigkósoltam volna az összeset, de annyi biztos, hogy kapok egy kódot, ami alapján "olcsón" hozzájuthatok.
Az első igazi üveget az esküvőnkre szánom, csak kettőnknek. Nem hiszem, hogy sokan értékelnék. Sok dologgal így van ez, hogy amit mi értékesnek, jónak gondolunk, az másnál hülyeség, felesleges marhaság, stb.
Nem vagyunk egyformák, még csak az hiányozna! De sokszor, az ilyen mély különbözőség bánt, akkor főleg, ha esetleg van valamilyen rokoni szál közöttünk.



Ja, igen, a mangalicákról nem is írtam... de teljesen elragadott a bor. Szóval ezek egészen aranyos malackák, de nekem inkább egy jól megtermett birkára hasonlítanak. Finomak, de nagyon laktatóak, mert amit ebéd címén ettünk, azt kb. 8 órán át emésztettük, ez a gyomrunknak nem volt túl kellemes, elismerem. Na jó, ez enyhe kifejezés... órákon át szenvedtünk tőle, de amíg ettük fincsi volt. Ez van.

Most pedig gyönyörű hóesésben jöttünk haza a bevásárlásból, mert a holnapot valahol a hegyek, és dombok határán töltjük, remélhetőleg járható utakkal, és fantasztikus téli tájjal.