Sikerült megnéznem, az internet is úgy akarta! Nagyon jó volt, sok ponttal, touchdownnal, bár nekem a pre-kick show is tetszett. Legjobban az, amikor Christina Augilera énekelte az amerikai himnuszt, és közeli képeket mutattak a játékosok arcáról, szurkolókról. Megható volt, volt benne erő, buzdítás, az, amit a magyarból én nagyon hiányolok. Jó lehetett akkor amerikainak lenni (ez nem irigység, inkább csak csodálom azt, hogy nekik van olyanuk, hogy hazaszeretet).
Már nagyon költözés előtt vagyunk, keresgéljük a nekük megfelelőt, itt már csak féllábbal, érdekes. Ma is van egy jelölt, és holnap is (az az én szívemnek kedves, képről első látásra szerelem, olyan, amilyen elképzeltünk, csak egyvalamit felejtettünk el, hogy ne északon legyen...) - Blackpool a tengerpart mentén terül el, megkülönböztetünk északi, és déli részt, ill. a városközpontot. Mondanom sem kell, hogy észak messze van déltől (még útépítés is zavarja a közlekedést) és mi délen dolgozunk.
Mondjuk, ha pesti mértékben nézem, akkor egy szavunk sem lehet, mert itt tulajdonképpen 6-7 km-ről beszélünk, ami nem nagy távolság (autóval főleg nem).
Sok a szempont, van, ami fontos, és van, ami kevésbé. Kiderül majd. Szokás szerint fingers crossed.
