Kopog

Kopog az eső a tetőn, hol erősebben, hol gyengébben. Jó hallgatni. Első munkanap, jó hazajönni. Csend, nyugalom, fáradtság, boldogság. Az idő most kevés, majd lesz talán több is.

Az újságról

Amikor mentem a reptérre, nagyon szerettem volna venni egy újságot. Nem valami pletykalapra kell gondolni - olyanért nem adok pénzt - hanem egy igazi, angol newspaperre. Az állomáson nem találtam, így gondoltam, majd a reptéren válogathatok kedvemre. Aztán leültem, és ott volt mellettem. Egy igazi Times. Nagyon megörültem, mert ingyen volt egy nagyszerű újságom.
Aztán jött a dolog meglepő része (és innentől kezdve igazából nem tudom mit merjek leírni, lévén új médiatörvény...) mert a 3. oldalon Mo. miniszterelnöke köszönt vissza, és a Times cikke éppen azt részletezte, hogy hogyan is vezetik be ott a cenzúrát, és hogyan fogják korlátozni a sajtószabadságot. Szomorú volt. Vagy inkább ambivalens. Mert egyrészt, szerintem sajnálatos dolog, hogy ilyen irányba fordul az az ország, ahol - és itt jön a jobb része - szerencsére már nem élünk. És nem is szeretnénk többet.
Ez egy ilyen élmény volt, gondoltam megosztom, igen, Karácsony van, de ez még előtte volt.
A Karácsony is most elsősorban az újról szól, ismerkerkedéssel telik, és néha még az internettel is foglalkozunk. Tegnap este megsütöttem életünk legfinomabb lazacát (és itt nem magamat dícsérem, hanem az angol előre összerakott kajákat, mert az asdában vettem töltött lazacot, és csak betettem a sütőbe) salátával, fehérboros mártással, és rizzsel (ciderrel kísérve persze). A sütemény pedig a Cadbury egyik karácsonyi különlegessége volt... nem is hiányzott a beigli.Van sok apró, vagy nagyobb nagyon jó pillanat. Boldogság.

Christmas time

Lassan itt a Karácsony, és végre, sikerült beszereznem egy szép darab (töltött!!) lazacot. Most csak annak kell már szurkolni, hogy a repülő először is felszálljon Manchesterből, majd szépen vissza is jöjjön Pestről, és hozza a férjemet. Semmi mást nem kérek karácsonyra...

Chili con carne-t csináltam, erősen hot, és spicy lett, durva (persze ez így rendben van, ilyennek kell lennie). Majd a lazac, holnap, hmmmm..

Ismerkedek az itteni recyclingel, mivel elég komolyan veszik ( nem csak úgy mint Pesten, hogy kiraknak néhány szigetet, és ezzel el is van intézve). Van fekete fedelű kuka, zöld, kék, és egy barna zsák. Barna zsákkal eddig nem rendelkeztünk, de ma reggel, épp az ablakban ücsörögtem, mikor látom, hogy jön egy ürge, és hozza a zsákot. Nagyon megörültem, meg is csodáltam, hogy milyen. 

Szóval innentől fogva szelektíven gyűjtünk, ennek örömére ma már el is mosogattam egy konzervdobozt.

 

 Mindenkinek jó készülődést kívánok, és sok örömet az Ünnepekre!

Még mielőtt

Nehogy bárki megrémüljön, kiderült, hogy a landlord igen segítőkész, és nemcsak megjavíttatta a zuhanyt és társait ( a popsitörlő most nagyon szomorúan figyel a fotelból) hanem még egy fantasztikus kádat is ígért. Szóval jól alakulnak a dolgok megintcsak, és ráadásul már csak egyet kell aludni...

A mostani nagyonhosszú éjszakának egy jó részét ébren töltöttem, most pedig próbálok energiát önteni magamba kávé formájában, hogy útnak tudjak indulni. Most már nem is tűnik olyan hatalmasnak ez a város, amit nem bánok. Ismerkedünk.
Ja igen, már egy hete itt vagyok. 

Titok

Kiderült, mi kerül a tegnapi pontozott rész helyére. De még nem írnám le. Ez lesz a nagy karácsonyi titok. Gyönyörű fények vannak odakint (már megint egyszer) kel fel a Nap. Tegnap a Hold világított, ja, telihold volt, háát, azért nem vagyok annyira oda érte, főleg, hogy ha a Hold süt a hasamra (vennem kell vmi tetőablak árkényolót...) ilyenkor furcsákat álmodok. 

Az angol házakkal két baj van: cukik, de nincsenek normálisan szigetelve. Itt jó a fűtés, megy ezerrel, közben meg érzem, hogy a falakon süt át a -10fok. Aztán a csövek kint futnak a falakon... nem gondoltam, hogy ilyen lehetséges, de bizony. A víz belefagyott a csövekbe, és néhány dolog használhatatlan lett (mosogató, zuhanyzó, ilyen mellékes dolgok.....) Amíg nem lesz plusz, fürdés sem lesz szerintem (jöhet a kedvenc babapopsitörlőm, lehet röhögni). De valahogy úgy vagyok vele, hogy nem érdekel. Mosni tudtam, tehát büdös nem leszek :) és valahogy nem tudok haragudni az angolokra. 

Hétfőtől már rendesen dolgozok, ez egészen hihetetlen. Nem gondoltam volna hónapokkal ezelőtt. ez hatalmas energiát ad. Úgy érzem, megvan az út, amin haladni kell. Mert amíg nem volt meg, semmi sem akart összejönni, pedig nagyon akartam. Most pedig minden halad, nem kell erőltetni. Mellénk állt az egész univerzum. 

Végiggondoltam, hogy milyen nagy változásokat hozott a "twenty-ten", mit tartogathat a "twenty-eleven"? 

Ma pedig egy nagyon fontos nap van: a téli napforduló. Ez a leghosszabb éjszaka, és a legrövidebb nappal. Utána fordul a dolog, szépen lassan. Van ebben valami varázslatos (legalábbis az ilyen szentimentálisaknak, mint nekem) egy időszaknak most lesz vége. És egy másik kezdődik...

Papírok

Belevetettem magamat a hivatalos papírok erdejébe ( nem annyira bonyolult egyébként) már csak ki kell találnom, hogy mi legyen a sorrend... Arról nem is beszélve, hogy már csak 3at kell aludni, és a férjem is érkezik, és.... a pontozott rész helyére még nem merek semmit írni, nehogy elkiabáljam....

Süt a nap, aminek nagyon örülök, mert reggel tiszta ködös volt minden. Hideg van, meg kell hagyni, de ez most nem egyedi eset. Valamelyik oldalon láttam, hogy "Her Majesty" ez tök jól hangzik. A királynős pénzekkel is ismerkedek, érdekes, hogy sok apró van (ráadásul mind különböző alakú...). Amikor fizetek, és keresgélem a p-ket, akkor egyenként meg kell őket nézni, hogy melyik micsoda. De már van, amit felismerek. Az egy, és kétfontos nagyon tetszik. Az egy praktikus, kicsi, tömör, a kettes nagyobb, kissé hasonlít az otthoni új 200asra. De ez sokkal cirádásabb, és olyan fajsúlyosabb. De ennyit a pénzekről, most megyek, sok a dolog. Végre. 

Jaa, és láttam az Asdában az Euthymia által szépen bemutatott self-service kasszákat, alig várom, hogy kipróbálhassam.

Hófödte

Mindent beborított a hó, ami mint a helyiek mondják, eléggé ritka. A gyerekek visongatnak, játszanak, élvezik a havat, a kevésbé szerencsésebb felnőttek (ez én lennék) pedig elfoglaltak, nincs idejük játszani (a játszótársuk sincs még itt), és még el is esnek.

Ma a szomszéd városban jártunk, ami elvileg nagyobb, mint Blackpool. Megyek majd még oda NI interjúra, ha minden igaz, és akkor jobban megnézem magamnak. Kicsit másabb típusú házakat láttam arra, és több növényt. Lenyűgöző volt havasan. Havas birkák is voltak az autópálya mellett, de fehér a fehéren... nem voltak élvezhetőek. Nembaj, majd nyáron nézegetem a birkákat, most úgy is mással kell foglalkozni. 

Még nem tudtam dagályt nézni, mert eddig mindig rossz időpontra esett (mintha én bármilyen befolyással is lennék erre). Talán hétfőn már elérhető időben lesz.

Ja, nagyon tetszik a város "logója", mindjárt be is illesztem.

Azt nem tudom, hogy mikor szokok meg pár dolgot: időeltolódás, és így csak 8 után kezd igazán világosodni. A levegő is más itt, a bőröm folyamatosan ki van száradva, biztos a tengeri levegő teszi. Majd növesztek még egy bőrt... Viszont a bal oldali közlekedést már megszoktam, teljesen természetesnek tűnik, ami talán fura egy kicsit. És ahhoz is kezd hozzászokni a szemem, hogy reggelente (szemben velünk egy iskola van) a gyerekek mennek a suliba, egy szál szoknyában, pici cipővel, harisnya nélkül. Brrr. Ők nem fáznak. Az én fejem viszont igen, hajat kellene szárítani...

Az időjárás

Már írtam, hogy volt már mindenféle idő... Tévedtem. A jégeső kimaradt. A havas jégeső is (van olyan?). Ma reggel a jég kopogott a tetőn, és az ablakon ( ez nekem amúgy tetszik, megnyugtató hangja van az esőnek, a jégnek már kevésbé, de legalább nem kell ébresztőóra). Aztán havas jég lett, ami meg is maradt most még egy darabig. De már süt a nap, azt hiszem ez a legjobb idő a fényképezésre, ilyenkor gyönyörű fényei vannak (majd igyekszem sokat fotózni, csak sok az intézni, és berendezkednivaló). Tervezek egy picasa oldalt is, hogy oda pakolgassam a képeket, a link majd megtalálható lesz itt. Na indulok is, legyen mindenkinek szép napja!

Kezdetek

Megjöttem. Ez már a harmadik éjszaka, amit itt fogok tölteni, és minden rendben van (köszönöm mindenkinek, aki gondolt rám, és szurkolt, hogy semmi baj ne történjen!). Az egyetlen necces dolog az internet, mert mindenki most akar beköttetni úgy tűnik, és a szolgáltató csak januárra adott időpontot. Így hát szépen átkopogtattunk a szomszédhoz - mivel láttuk a wifi jelet - hogy lehet-e megosztásról szó... És igen! Megadta a jelszavát, szóval most fantasztikus (igaz, az almákat annyira nem szereti ez a router, úgy tűnik, így igen váratlan időpontokban dob le, de a net az net ugye).

Persze írkáltam szorgalmasan, és most olyat teszek, amit eddig még nem... a naplómból fogok beilleszteni dolgokat, mert miért is írjam le mégegyszer, már nem lenne ugyanaz.

Tehát, úton Blackpoolba, és az első napok:

december 14. 22.03 GMT+0

Más időzónában

Egészen érdekes most minden. Körülvesz egy csomó angol ember, és milyen jó, hogy gondtalanul írhatok, mert ha még ide is pillant valaki, nem fogja tudni milyen nyelven van. Szóval most volt jó sok életemben első. Először is, most repültem először télen. Aztán most először egyedül. Ráadásul a gép sem volt túlzsúfolva, nem is ültek mellettem... kellemes volt, még a pilóta is egészen jól vezetett, és nem nagyon ingatta a gépet, csak amennyire kellett.
Aztán most fogok először jobbkormányos autóban ülni. A kezdeni tapasztalatok még a reptéren kicsit aggasztóak voltak, mert késett a gépünk, és érkezéskor ez megnőtt egy órára. Viszont simán - semmi kérlelés nem kellett hozzá - átcserélték a jegyemet, egy későbbire, mindenféle felár nélkül. Na ezt otthon, ha meg szerettem volna csinálni, az egy lett volna a  lehetetlennel. De itt nem, és hát, néztem nagyokat. Eddig tényleg szerelem. Aztán meglátjuk, mi lesz, kíváncsi vagyok persze Blackpoolra. Meg a lakásra, vagyis a házra. Azt mondjuk nem gondoltam, hogy ilyen nyüzsgés lesz a vonaton, mivel elég késő van, még helyi idő szerint is. Csak nézelődök, annyira új most minden, gondolom ez még így is lesz egy darabig. Ja, és megjegyezném, hogy eddig mindenki kedves volt. Hát most egyelőre ennyi.

december 15. 10.21

Az első séta

Az első utam a tengerhez vezetett. Valahogyan olyan pillanatban sikerült elindulnom, hogy fantaszitkus fények voltak mindenfelé. Nem győztem fényképezni. Aztán ennek okán (bár már kopogott a szemem az éhségtől) lementem a partra... (update, a fényképezőgép kábelét a férjem fogja szállítani, így képek leghamarabb
Azt hiszem ott volt az a pont, amikor a szívembe zártam a várost. Olyan helyen fogok élni, remélhetőleg tartósan, ahol 10 perc sétára van a tenger... Hullámzott, morajlott, és közben kelt fel a Nap. Volt, aki a kutyájával játszott, de azonkívül senki sem járt arra. Apály volt, a sirályok pedig gyülekeztek a parton. Talán egy kicsit az Aran szigeteket is visszahozza, de, hogy Budapestre egy cseppet sem hasonlít, az már egyszer biztos. Tetszik, hogy nincs zsúfoltság. Tágas terek vannak mindenhol (persze, munkaidőben mászkálok, tehát alig találkozok emberekkel, ráadásul decemberben, ami egy “turistaközpontban” nem túl népszerű időpont - szóval lesz ez még így se szerintem).
Arról tegnap már nem is írtam, hogy vonatoztam is, ami igen érdekes tapasztalat volt. A mai újdonság a vásárlás volt. Ott kezdődött, hogy nem tudtam trolleyhoz jutni, mert nem volt fémpénzem... így jött a mindent felpakolok az egyik karomra dolog, és ez elég fárasztó. De. Olcsóbban vásároltam a legtöbb dolgot, mint otthon. Na ettől a falnak megyek. Hogy van ez? Átszámolva alig 150 ftért vettem 800 gramm kenyeret. A cornflakesem pedig feleannyiba került... Én ennek örülök, de néztem nagyokat, az biztos. Van, ami ugyanannyi, de semmi sem drágább.
A szobámmal is barátkozok, és a lakással is.Tetőtéri... mindig is tetszett a tetőtérbeépítés, hát most itt van, ki lehet élvezni. Csodanapok járnak...

Ennyi a másolt rész, ma már a belvárosban is voltam, és az időjárás is megmutatta mindenféle arcát: hajnalban szélvihar volt, óriási (féltem, hogy leviszi a tetőt, de mégis maradt) aztán esett, utána kiderült az ég, sütött a nap, majd elborult, esett, aztán havazott!, utána abbahagyta, kiderült, napsütés, néha felhők, és sötétedéskor már nem voltak felhők...de gondolom ez azóta változott. Vicces dolog ez.

Hamarabb

Korábban ébredtünk, mint a hótolók. Szép volt akkor még az utca, csak rémálmok ne gyötörtek volna. Nincs több nap, elhagyom a 'kontinenst', és nem tudom mikor lépek majd újra magyarföldre. Stílusosan a Terminált választottam az útra, azért a 3 óra elég sok... főleg egyedül. Nem repültem még egyedül (és még ilyenfajta szorongások törnek rám).

Egy nap

33 óra egészen pontosan. Sok még a teendő, persze, az agyam sem képes nyugton maradni, és nem alszok jól. Ez normális? És az, hogy a saját névnapomról folyamatosan elfelejtkeztem? (ez tegnap volt) Mindig, ha hívott valaki, teljesen meglepődtem, hogy miért hív... A Karácsonyról már ne is beszéljünk, a tavalyi hangulat sehol, pár dalt meghallgatok, és kész. 

Ettől függetlenül ez egy nagyon érdekes időszak, és valahol élvezem is. Nem tudom, mikor lesz időm, és energiám újra normálisan írni, meglátjuk. Most ez a legfontosabb dolog, ami történik. Vannak pillanatok, amikor minden olyan, mint azelőtt. Filmet nézünk, összebújva, pihenünk. Aztán, ha vége, rájövünk, hogy fogy az idő.

A máv gonosz

Gonosz, gonosz. Nem indult el (vagyis majdnem két órás késéssel) az a vonat, amin a férjem utazott volna... Elvettek tőlünk egy estét, úgy érzem jogtalanul, tehetetlen düh, sajnos ez van. Reménykedem, hogy holnap visszajutok drága fővárosunkba csupán 5 óra alatt. Van viszont jó könyvem, na nem holmi nagyon komoly dolog, de ilyen esetekre ez kitűnő.

Egyedül nem megy (Ensemble c'est tout) - film

Tegnap megnéztem újra (Duna tv) és elkezdtem vágyni a könyvre, mert annak sokkal melegebb hangulata van, mint a filmnek (az sem rossz persze). És a címe: Együtt lehetnénk... hát ez most milyen igaz.

Egy hullámvasút

Sok hullámvasút lesz ott, ahová készülődök (tudni kell, hogy oda vagyok a fantasztikusan nagy hullámvasutakért Disneyland óta). Most viszont egy olyan érzelmi hullámvasúton ülök, ami nehezebb, és gyomorforgatóbb minden eddiginél. Néha boldog vagyok, mert már csak pár nap, néha (mint most is) rámtör valami hatalmas nehézség, ami szorítja a torkomat, és elönt szomorúsággal. Fura ezt így megélni. Persze az is rájátszik, hogy a szüleimhez indulok, és megint előjön a ki tudja mikor látnak élőben megint dolog. A vonatozás részét természetesen utálom, de legalább a tesóm is csatlakozik ehhez a szörnyűséghez. 

Hullámok. Néha fent, néha lent, a kettő között nagyon ritkán, és csak egy-egy pillanatig. És most is blogot írok, ahelyett, hogy pakolnék, vagy esetleg reggelivel tömném a hasamat....

Check.

Rajta vagyok a gépen, vagy legalábbis az utaslistán...

Feltámad a szél

Viharos idő jön, nekem is egyre nehezebb. Próbálok nem gondolni sokat a búcsúzásra, és arra, hogy fogalmam sincs mikor látom újra (annyira nem rajongásig szeretett) Budapestet. De a barátok, a család egyértelműen nagyon fog hiányozni, és búcsúzni rettenetes. Persze, mindenki tudja, hogy talán így jobb lesz most, és én is. Nehéz. Ki kell lépni a biztonságosból egy egészen újba, teljesen más világba. Gyűjtöm a kapaszkodókat, amik majd segítenek, a jó gondolatokat, érveket, ellenérveket. Az is fura, hogy ez lesz az első nem itthoni Karácsony. (és most megszólal a pszichológus) Távolítok magamtól sok mindent, azt hiszem ez a lélek védő mechanizmusa. Tudattalan, mégis néha tetten érhető. 

Majd azért írok vidámabbat is, olyat pl. hogy vettem tegnap két könyvet, olcsón, és (talán) jót is. Pakoltam is (nő a kupac), egyedül a check-int halogatom. Na de majd ma, én leszek a hős (és tényleg, mert vár még rám egy belvárosi kör - azt hiszem ez is egy utoljára ebben az évben lesz - csak félek, elfúj a szél).

Új ország

Eddig nem vettem észre, most néztem a statisztikát, az Egyesült Királyság is felkerült az "olvasók listájára". Londonból olvas valaki talán, üdv neki (és üzenem, hogy nemsokára egy országban leszünk)!

Elszántan

Több dolgot is elhatároztam (miután bezártam erre az évre a szeszfőzdémet... nem kell rosszra gondolni, csak készen vannak a karácsonyi ajándékok, de ez titok):

Elkezdek pakolni, vagy legalábbis nem csak gondolatban, hanem ennek látszatja is lesz.

Veszek (olcsón) egy (nagyon jó) könyvet, vagy ha ez nem sikerül, újraolvasom a Szederbort (jó kis tervek...).

És veszek egy sapkát végre, ami tetszik, esetleg kesztyűvel együtt. De az is lehet, hogy ezt is meghagyom a tengerentúlra (mert ott állítólag ez filléres dolog ám, úgy, mint a villanykörte).

Hasznos dolgokat tudtam meg egyébként néhány kint élő magyar blogjának a segítségével, így kicsit jobban érzem magamat. Arra is van tippem, hogy hol lehet fenyőfát venni (helyi ikea kb. csak homebase-nak hívják) vagy bármi egyebet, ami hiányozni fog. 

Az elhatározások között van az is, hogy jó lenne ma még egy jó teázás után a karácsonyi vásárba is elmenni, forralt bort inni, élvezni az itthon töltött napokat.

Egy hét

Pontosabban 1 hét, 5 óra, 7 perc (miközben írom a bejegyzést ez csökken persze). Aztán felszállás. Továbbra is érdekesek ezek a napok, most épp a karácsonyi ajándékokat helyezem végleges formájukba (mellesleg ez nem egy könnyű feladat, tényleg már kezdem érteni, miért vesz mindenki inkább ajándékot, és nem maga csinálja). De ennek ellenére élvezem, közben karácsonyi dalokat hallgatok, a kádat egy hatalmas mosogatóvá változtattam, és még hajat is festettem. A nap közben hajlandó volt kisütni, amit nagyon értékelek! Na most pedig Monday Night Football ismétlés, a Jets játszik a Patsel. Remélem nagyon jó lesz!

Most múlik pontosan

Annyira megfogott ez a cím, hogy amióta hallottam, ez jár a fejemben. Talán nem szégyen bevallani, de nem ismertem ezt a számot, de hát erre jó egy tehetségkutató (az, hogy mennyire nincs most ennek helye Magyarországon, már más kérdés). Meghallgattam a Quimby-s verziót, aztán a Csík zenekar feldolgozását is. Nekem a Vecáé tetszett a legjobban, talán a kevés kíséret miatt.

Ezen kívül pedig tervezünk meg nem is, pakolunk meg nem is, félünk is meg nem is. Úgy érzem, hogy jó lesz, és erre próbálok koncentrálni (mert sajnos mivel Magyarországon vagyunk, a pesszimizmus az úr, és ezt halljuk mindenhonnan - na így nehéz). Azt érzem, hogy fogynak a napok, és nem tudom, hogy mikor jövök újra haza. Napközben sokszor eszembe jut, egy-egy dolognál, hogy "ezt is el kellene pakolni..." de egyelőre a bőrönd még üres. Egyelőre.

Ja, és a dalszöveg:

Most múlik pontosan,
Engedem hadd menjen
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam egyetlen
nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem
Villámlik mennydörög
ez tényleg szerelem.

Látom, hogy elsuhan
felettem egy madár
tátongó szívében szögesdrót
csőrében szalmaszál
Magamat ringatom,
míg ő landol egy almafán
az Isten kertjében
almabort inhalál

Vágtatnék tovább veled az éjben
Az álmok foltos indián lován
Egy táltos szív remeg a konyhakésben
Talpam alatt sár és ingovány

Azóta szüntelen
őt látom mindenhol
Meredten nézek a távolba
otthonom kőpokol
szilánkos mennyország
folyékony torz tükör
szentjánosbogarak fényében tündököl...

Vágtatnék tovább veled az éjben
Az álmok foltos indián lován
Egy táltos szív remeg a konyhakésben
Talpam alatt sár és ingovány

Most múlik pontosan,
Engedem hadd menjen,
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam egyetlen,
nem vagy itt jó helyen,
nem vagy való nekem.
Villámlik mennydörög,
ez tényleg szerelem...

Nincs

Nincs igazán karácsonyi hangulatom, de megmagyarázom magamnak, hogy ez talán érthető. Azért majd kinézünk a Vörösmarty térre, hátha... Sajnos a karácsonyi Wampra nem fogok eljutni, de ez most ilyen (pedig gasztrowamp is lesz, Lila Fügének köszönhetően, ami szerintem nagyon nagyon jó ötlet). De aki velem ellentétben itthon marad, annak ajánlom, 3 decemberi vasárnap, Millenáris. 

Persze, még karácsonyi hangulat hiányában is jól esik Sinatrát hallgatni.

Emeletes villamos

Emeletes villamos, ott, ahová megyek. Fel fogják újítani, nem lesz már emeletes. Remélem nem sietnek vele túlságosan.

Két hét múlva

Két hét, és 12 óra múlva már messze leszek. Próbálom szokni a gondolatot, de azt hiszem, hogy ezt nem lehet. Majd ha felszáll a gép, akkor. Előrehozott Karácsony lesz itthon, és bár a szilvesztert mostanában túrázással töltöttük, most minden egészen más lesz. Nem tudom, hogy milyen, minden gondolatommal azon leszek, hogy jó legyen. Időnként eszembe jut (minden nap többször), amikor a bőröndre nézek, hogy hogy is fogok én összepakolni? Mi fér bele a 22 kg-os súlyhatárba, és mik lesznek azok a dolgok, amiket először kiviszek? Persze, az Alma mindenképp, egy fényképezőgép is, egy zsák szaloncukor...

Addig is, annyit, hogy lesz tenger. Zöld, (remélem tehenek, és birkák is), hullámvasút, emeletes villamos, és sok-sok újdonság. Várom már.

Dátumok

Szóval adott a dátum, és egy másik is. Érdekes, hogy hullámokban tör rám/ránk az izgalommal vegyes öröm, aztán nyugi van. Jó lenne, ha a stresszt is úgy lehetne mérni, mint a vérnyomást (persze hatással van rá, de nem pontosan mérhető módon). Fura egy fejetetejére állított december lesz ez. Végre...

Hófehér

Odakint mindent puhán, csendesen beterített a hó. Ez az első ebben az évben. Aközben esett (és még mindig esik), amíg mi a jövőnk szempontjából valószínűleg fontos tranzakciókat bonyolítottunk... Azt gondolom, hogy nem véletlen egybeesés. Legyen hát így. Ezek most fontos pillanatok.

El

Ma indulunk Zalakarosra, egy reményeink szerint kedves wellnesshotelbe. 3 éj, négy napig etetni fognak minket, fürdőköpenyben mászkálhatunk ( na nem a szobában..) és szauna, fürdés minden mennyiségben. Meg kell hagyni, érdekes dolgokat művel a sors, hogy ezt így rendezte, nem bánjuk. És azt sem, ami a következő hetekben várható, mégiscsak szeretve vagyunk valahol. Ami nyilvánvaló, azt majd úgyis leírom (ha esetleg változna az IP-címem), de addig inkább semmit. Szóval ahhoz képest, hogy tegnap este igen rossz hírek voltak fent az indexen, egészen jól vagyok, hidegen hagynak. Gondolataim máshol járnak, így megyek is könyvesboltba. Sőt! Még lehet, hogy a hajamból is vágatok icipicikét.

Az angol cider

Tegnap semmi sem sikerült úgy, ahogy szerettem volna. Van ez így. Viszont, hogy valaminek lehessen is örülni (kávéért mentünk a gonosztescoba, és elfogyott persze) - és egy jó pont a gonosztesconak - hogy vettünk angol cidert. Több fajta is volt! Csak álltam, és tátottam a számat. Legalább hatfélét találtam, ami nem kis eredmény kis országunkban (ohh, milyen szépen fogalmaztam). A többi a szokásos, goromba pénztárosnő, lassú rendszer - a múltkor még át is vertek, szóval ezért utáljuk eme boltot, de néha muszáj. De a cider jóóó volt.

Játszom

A kottán még nem száradt meg a nyomtatófesték. Szerencsére mindig találok egy szívemnek kedves szerzeményt, amit megtanulhatok játszani (főleg mióta egy városban vagyok a zongorámmal). Csodálatos dolog az, amikor valaki ilyen zenét szerez. És az is az, amikor az ujjaim egyre pontosabban követik a leírt hangokat, és megszületik a zene. Majd az idő elteltével, amikor már a hangokra annyira nem kell figyelni, magával ragad. Ott kezdődik a végtelen. Idő és tér megszűnik, nem kell gondolkozni, csak hagyni, hogy a zene szóljon. Nem tudatos szint ez már, valami más. De remélem, hogy gyógyító erővel bír, szükségem lenne rá.

Hogy jót is

Tegnap fantaszitkus NFL rangadó volt (szerintem Monday night footballnak is simán betehették volna), Colts-Patriots. Nem titkolom, szeretem a Coltsot, jobban mint a patriótákat. De most mégis ők voltak a jobbak. Érdekes, hogy azt vettem észre, amióta sok NFL meccset nézek (max. hetente 2-t) azóta nem nagyon érdekel az európai foci. Mert "csak" rugdossák a labdát, nem sok izgalom van benne. Ellenben a dolog amerikai változata kőkemény. Szerintem sokkal férfiasabb is. Erő van benne, ahogy lehengerelik egymást, és ugyanakkor pedig minden meg van tervezve. Taktika, és sokszor fejben dől el . A tegnapin is csak az utolsó fél perc döntött. Az is jó, hogy tiszta játékidő van. Még 1 perc alatt is sok minden történhet (és történik is), és ezt én nagyon bírom. Már egészen kikupálódtam a szabályokat illetően, és a csoportok - AFC, NFC tekintetében is kezdek mindent átlátni. Ja, és még az is jó, hogy bárki nyerhet. Semmi sem biztos. Mindig csak az adott napi forma dönt. Persze, vannak sztárok, de ők is emberek, és néha hibáznak. Erről szól a játék. Bárcsak egyszer ott lehetnék egy ilyen meccsen...

(csak zárójelben, a harisnyák sem rosszak)

Sikítani

Sikítani lenne jó, de nem jön ki hang a torkomon. Sírni sem tudok, a testem remegéssel válaszolt az igazságtalanságra. Hiába, ez a mai magyar munkaerőpiac. Csak van olyan cég, amiről ezt nem gondoltam volna. De mégis.

Optimistán: ez determinálja az utat, nincs kereszteződés, nincs kérdés. Végig kell menni rajta. Lesz, ami lesz alapon.

Egy éve

Egy éve ilyenkor Zsámbékon voltunk, és kaptam egy gyűrűt... Olyan sok változás volt mostanában, és úgy tűnik (szerencsére) hogy még nincs vége a sorozatnak. Egy érdekes lehetőség vetődött elém - elénk, (nem kellene meglepődni, mert erre vágyunk több, mint egy éve) és ha tényleg minden úgy sikerül, ahogy gondoljuk, akkor egy álom valóra válik. A többi már csak rajtunk múlik. Izgatottság, boldogság, félelem, kíváncsiság váltják egymást. Olyan nehéz nem leírni semmit, de nálam az a szabály, hogy nem kiabálok el előre semmit (ebbe beletartozik az írás is) csak ha már megtörtént az adott dolog.

Ami kimaradt

Complexions - Rendhagyó kortárs balett New Yorkban

Forrás: AFP/Timothy A. Clary

Kettő

Filmekről nem írtam mostanában, valahogy csak megnéztem - megnéztük, jó volt, az írás elmaradt. Az egyik, és egyben legutóbbi: The private lives of Pippa Lee ( nem vagyok kibékülve a magyar címmel). Régen meg szerettem volna már nézni, de valahogy nem került az utamba. Tegnap, mivel 5 órát kellett vonatoznom, adta magát az alkalom.

Nem nagyon tudtam, mire számítsak, direkt nem olvastam utána. 

Egészen erős élmény volt. A zenéjét vadászom éppen, mert már az első másodpercekben tetszett ( ezáltalában így szokott lenni egy jó zenénél). A történet nem volt szokványos, ami manapság ritka. Jó képek voltak benne, nekem Robin Wrighttal sincs semmi bajom. Szóval nem egy l'amour, mert benne van az élet összes nehézsége, azok a dolgok, amik kulcsfontosságúak. Kapcsolatok, érzések, értékek.

A másik pedig az Eat, pray, love. Bevallom, előítéleteim voltak a filmmel kapcsolatban. Mert a könyv kb. annak a korosztálynak szól, aki életközepi válságot él meg esetleg, nem tudja mit kezdjen a jövőjével, ill. benne van a mai fogyasztói társadalom kritikája, hogy nincs idő semmire - az érzéki, és kulináris élvezetekre.

De aztán kellemesen csalódtam. Jó zene, jó színészek, gyönyörű helyszínek! Maga a történet pedig egészen hihető volt (ha azt nem számolom, hogy megnézném, kinek telik egy év fizetés nélküli szabadságra úgy, hogy közben Balin, és Indiában dőzsöl). A zene is tetszett, illett a filmhez (Dario Marianelli szerezte, őt is igencsak szeretem). Amin nagyon meglepődtem, hogy olyan bevágások ( nem tudom ezt szakszerűen megfogalmazni) voltak sokszor benne, ami hasonlított egy kicsit az Amelie-re. Ez sem egy szokványos dolog, jót tett a filmnek nagyon.

Variáció

"a hangok illata

az illatok íze

az ízek színe

a színek hangja

a hangok íze

az ízek illata

az illatok színe

a színek íze

az ízek hangja

a hangok színe

a színek illata

az illatok hangja"

(Weöres)

Kukoricás palacsinta

Már amikor először készítettem el, akkor is akartam róla írni. Aztán olyan hamar megettük a (3 fős!) adagot, hogy már nem volt kedvem hozzá. Néha felcsapom a szakácskönyvet, annak van egy hangulata, nem csak neten keresek valamit (és egyébként megbízhatóbbak a receptek szerintem). Így találtam a kukoricás palacsintát. (Spájzunk nincs, de azt tudni kell, hogy ha semmilyen hozzávaló nincs már itthon, egy kósza kukoricakonzerv akkor is akad). 

Szóval finomra turmixolt kukoricás massza, némi liszttel és sütőporral (recept bárhol megtalálható), karamellizált lilahagymával. Nagyon finom. Hideg tejföllel, melegen. Max. fél óra alatt készen van, mosogatást is beleszámolva (Stahl Judit 35 perces könyvében van, szóval tanusíthatom, hogy tényleg elkészül ennyi idő alatt). Nagyszerű vacsora. Vagy ebéd. Kinek hogy. 

Most megyek, és igénybe veszem a vasút fantasztikus szolgáltatásait, de a cél szentesíti az eszközt, ugye?

Arról, hogy a dolgokat meg kell várni

"Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok - emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen a tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel." (Márai: Füveskönyv, 63.)

Először lelkesedtem. Majd megijedtem, és nagyon akartam. Ezután kétségbeestem, és egy kicsit fel is adtam. Most már nincs bennem akarás, nincs görcs, csak türelem van. Mert minden eljön egyszer, így vagy úgy.

Új

Néhány dolog, amit már lehet itthon csinálni: ülni - bármilyen erre alkalmas felületen, és nem kell attól félni, hogy valami nemkívánatos dolog lesz alattunk. Járni - teljesen veszélytelenül, nincs már létra, festékesvödör (na jó, egy kábel még van). 

Tegnap délután egyébként gyönyörű idő volt (egészen addig, míg be nem értem a körútra, oda nem süt be a nap)meghazudtolta a novemberi sztereotípiákat. 

Szülinap van ma, de egyelőre csak a svédeknél eszünk egy jót, a buli majd vasárnap. Addigra sütögethetek kedvemre, nagyon jó lesz! 

Alapvetően jó dolgok történtek az utóbbi két napban, remélem a jó széria folytatódik.

Három

Nem tudom, hogy álltak tegnap, vagy ma a csillagok, de valami mozgásba lendült. Már annyira nyugvóponton volt minden, hogy furcsának is találtam. Úgy tűnt, valami nincs rendben. Tegnap átgondoltam, rendszereztem, átrágtam, sokat ültem a gép előtt. Aztán megcsörrent a telefon. Majd még egyszer. És email is jött. Erről csak egy idézet jut eszembe:

„Az egyik percben nincs semmid, a másik percben meg többet kapsz, mint amit el tudsz fogadni.”

A lakás pedig kezd formát ölteni. Lakásformát. Újra lehet ücsörögni a kanapén, sőt, a saját íróasztalomnál ülök - ami Debrecen óta nem fordult elő, szóval most már egészen jó. Az apróságok még fognak sok bosszúságot okozni, de legyen. Visszakapjuk a tereinket, majd egy hónap után. Ennek örömére már alig két hét, és elvonulunk wellnesselni (kérdés, hogy ez alatt a két hét alatt mi történik még).

Eső

zuhogó őszi zápor ablakra kopog
pereg kopog az elfüggyönyzött szívre
beledobol a szoba ütemébe a bútorok dallamába
átlátszó gilisztasereg ereszkedik ablaküvegen
zörög
mocorog
zúg
sziszeg
lépdel az éberálom sivatagában
utazik idegen világ sivatag síkján
élő határtalan szívben vándorol..

Weöres Sándor, Őszi zápor

A verset Vicánál találtam, nekem sajnos nincs Weöres kötetem, de nála olyan sok szépet olvasok, hogy vágyok rá én is. A vers nagyon találó, és ha így folytatja az idő, egész nap zongorázni fogok. A pakolásról ugyanis le vagyok tiltva, mert nálam nehezebb dolgokat próbálok ide-oda húzogatni... Nagyon érdekes tapasztalat ez egyébként, mert nagyon jól megmutatja  a határaimat, és a hibáimat is. Nehéz ezekkel így szembesülni, és azzal is, hogy a határok egy darabig tolhatóak, de azt hiszem megtaláltam azt a pontot, ahonnan nincs tovább. Ez igazán jó. Önismeretben legalábbis. Elfogadni pedig iszonyú nehéz.
A Finding Neverland zenéjét hallgatom, régen láttuk már. Szülinapra készülök amúgy, itt van mellettem a csinos (blokk hátuljára felírt) bevásárlólista (amit majd nem használok) gyűjtögetem rajta a dolgokat, szóval ideje lesz boltba menni, mert minél hosszabb, annál rosszabb lesz a pénztárnál.
A férjem lép egy újabb évtizedbe, ezt meg kell ünnepelni. Szerencsére sok olyan ember el tud jönni, akit nagyon szeretünk. Jó lesz együtt.
Ja, a blogmotor megbolondult, és mindent középre rak. Engedem.

Olyan mintha költöznénk

A festésnek vége, szekrények megérkeztek. Most van az, hogy minden együtt van már, csak ki kell sakkozni, hogy mi hová kerül. Ez sem a dolog legjobb része. Mert valahogy folyamatosan olyan érzésem van, hogy ha valamit lerakok egy polcra, ott olyan idegen (persze, mert másik szekrényben van). Új helyen lesz szinte kivétel nélkül minden, sok időnek kell eltelnie, hogy olyan rutinosan vegyek elő dolgokat, mint eddig. De azért jó. Van zongorám, újra. Szerencse, hogy vannak olyan darabok, amiket bármikor le tudok játszani, így sikerélményem is van. 

Nade, pakolok, mert sosem érek a végére.

Korán

Forró a kávé, pedig előtte még el is mosogattam. Kiderült, hogy érkeznek a bútoraink nemsokára, így össze kell kapni a dolgokat. Most festés/pakolás két napig. Utána lazít. Végre.

Régen

Már régóta megvolt bennem a vágy, hogy írjak... Meg is tettem, csak nem ide, mert van, amit nem lehet. Festékes kézzel pedig nehéz, ezzel magyaráztam magamnak a szünetet. Pedig más is van a háttérben. Az, hogy továbbra sem látom, hogy merre, és mégis hogyan tovább. Nem vagyok türelmetlen, szó se róla, arról már leszoktam. Csak próbálom megtalálni az egyensúlyt a keresés, az akarás, és a lehetőségek között Sok szál indult útjára, és sajnos egyiken sem villog egy nagy felirat, hogy "erre". Nekem kell megtalálni, szóval most szorgos listaírásba fogok, pro-con, minden. Meglátjuk (előtte azért lefestek egy falat, mivel már csak 3 van hátra).

Egyébként szeszfőzdét nyithatnánk már lassan, azt nem mondom, hogy miért, de csak hetek kérdése, és kiderül. Az a baj, hogy én nem hiszek az ún. "átmeneti időszakokban". Mindig a ma a legfontosabb, és semmi sem garantálja a holnapot. Ezért nincs átmenet. Le lehet élni egy életet átmeneti időszakokból, miközben észre sem vesszük a legboldogabb pillanatokat, amik teljesen átlagosak. 

Ahogy a lakás alakul, mi is alakulunk persze, sokszor elmegyünk szélsőségekig, keressük a határokat, és közben boldogok vagyunk. Éppen azon gondolkoztam most, miközben cipeltem haza a vásárolt dolgokat (igen, a szeszt és társait) hogy minden attól függ, hogyan nézzük. Mert kesereghetnék azon, ami nincs, de inkább örülök annak, ami van. Jobb így, sokkal. 

Ami pedig a történelmet illeti... azzal indítottam a reggelt, hogy elolvastam egy cikket arról, mi is történt 54 évvel ezelőtt.

„… Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik -
Õk, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?...”

Nem szoktam "magyarkodni", itthon nincs olyan hatalmas nemzeti öntudat, mint más országokban. De mint mindennek, ennek is nyomós oka van. Ami '56-ban történt, az máig hatással van a társadalomra. Megváltoztatni nem lehet, de talán arra jók az ilyen emlékezések, hogy az utókor ráébredjen, mi is volt régen.

Red

Tegnap, amikor elmentem festékért, még a meggybordó volt a cél. Aztán élőben nem tetszett. Így az eredmény: másfajta festék, másfajta szín: rich red. Pontosan ilyen színre vágytunk, gyönyörű lett. Szikrázik a szoba, és ahogy a nárcisz találkozik a vörössel... háát. Nem mondom, hogy tökéletes, hála a nagy belmagasságnak, és az amatőr ecsetkezelésnek, de ránézésre üdítő látvány.

Nekünk tetszik, persze sok munka is van benne. Most újra vonat, remélem nem lesznek sokan. Jó dolog, hogy jön a Halloween, csak az a gond, hogy ez itthon nem fog meglátszani. Még midnig jobb szokásnak tartom ezt, meg hogy a gyerekek járkálnak cukrokért, mint azt, hogy menjünk ki a temetőbe, mert ilyenkor kell... Az ilyen dolgoktól még az a kevéske szőr is feláll a hátamon, ami van.

Nárcisz

Nem nagyon bírok írni, kicsit lefáraszt a festés, de legalább közben nem kell az egyéb tartalmú gondolataimmal foglalkoznom. Nárciszok költöztek be az egyik szobába is (lassan elmondhatjuk, hogy a nehezén már túlvagyunk), gyönyörű. A festék pedig illatos, teljesen oda vagyok tőle. Ezért még egy meggybordót is beújítunk, hadd legyen csak jó színes minden. Persze, csak harmonikusan. Kezdem megelégelni, hogy csak ösvények vannak még mindig, _De_ most már lesznek olyan dolgok, amik a végleges! helyükre kerülnek. Végre. Utána pedig be lehet fejezni, megérkezik a szekrényünk és a dolog letudva.

Nem egyszerű azért, és nem is mindig röhögünk ezen az egészen, mert rájöttünk, hogy igen nagy dolog (és még csak nem is anyagilag). De ha készen lesz... más lesz nagyon. Már most is az. Életre kelt a lakás, amit én nagyon hiányoltam. Jó itt lenni. (igen, jövőre nálunk fényképezik az IKEA katalógust...)

Haladunk

Ha most nem itt élnék, akkor élénken posztolnék az időjárás furcsaságairól... de így nem teszem. Vannak jó/rossz híreink, ez most ilyen, viszont a káosz oldódni látszik. Azaz lassan lesz konyhánk, a hűtő nem a szobában lesz, még felnádazzuk a falat, és kész is. Közben eltűnt innen sokminden. Végre. El sem hiszem, komolyan. Nagy változás ez, mert kb. másfél évig raktárként működtünk (ez most ünnepélyesen megszűnt). Persze, ideiglenesen hátrányai is vannak, mert kb. nincs ruhásszekrényünk jelenleg, és _minden_ mindenhol megtalálható. Ez szűnjön meg egyszer (a terv már megvan, csak a festés ugye elsőbbséget élvez).

Folynak az előkészületek karácsonyügyileg, és munkaügyileg is. Ja, tegnap volt egy hónapja... olyan messzinek tűnik már. Azóta fotók, fotókönyv, család, barátok, el vagyunk havazva, de jó értelemben. Szép hónap az október is, annak ellenére, hogy most sok vizet produkál.
Majdnem elfelejtettem: tegnap majdnem egy órán keresztül röhögtem folyamatosan a következő blogon: Lustanyu. Olvassátok, eszméletlen.

Az ösvény

A káoszt tegnap fokoztuk, azt hiszem, ennél rosszabb már nem lesz. Egy ösvényen közlekedünk a lakásban, elég vicces. Aludni még tudunk hol, és helyenként leülni is lehet. A hétvégén pedig, amíg nem leszünk itthon, reméljük, hogy a dolgok egy része varázslatos módon el fog innen tűnni. És utána újra festés...

Mire itt a tél, rendben leszünk. Érdekes dolog történt tegnap, meg is lepődtem. Még nem írok róla, talán majd eljön annak is az ideje. Előkerült a nagy pakolás során az adventi kalendárium, elkezdhetem csinosítani, és megtölteni apróságokkal. De most megyek dolgomra, mert ma még sokat kell vonatozni.

Vannak képeink

Mármint esküvőiek. És fotókönyvünk is van, ami egészen hatalmas. Nem csak méretre, hanem tartalomra is. Gyönyörűek a fotók így könyvformátumban méginkább - persze András mondta, hogy hozott anyagból dolgozik...

A káosz pedig állandósulni látszik itthon, mivel egy egészen nagy szekrényt is kiürítettem. Most már csak időre és türelemre lenne szükségünk a helyrepakoláshoz, de előtte el kell tűnnie egy-két bútornak.

Utazni vágyom

Zöld, birkás tájakra...nem tudom mit jelent ennek a vágynak újfent a megjelenése, lehet túl sokat olvastam este. Egészen hamar felébredtem, jó ilyenkor minél hamarabb gép közelébe kerülni. Valahogy reggel még olyan közel van az álomvilág, hogy a lehetetlen dolgok is valóságosnak tűnnek, a gondok még nem olyan nehezek. Próbálom mindig az adott napból a lehető legtöbbet kihozni, tegnap ez egészen jól sikerült (persze ez relatív). 

Nagyon jó receptet találtam, és én nem szoktam ilyen "húscsodákat" készíteni, mert kicsit viszolygok a nyers állati dolgoktól. De valahogy, megtetszett egy recept, lehet, hogy inkább hétvégére való, amolyan ünnepi dolognak jobban beillett volna. Sebaj. Rég ettünk ilyen finomat, ráérősen, miközben a konyhában még mindig a káosz az úr. Ez így is lesz, mert ha még ott rendet is rakunk, folytatjuk a szobákkal. Felbolygatunk mindent, amit csak érünk. Vajon az életünk is ilyen bolond lesz lassan? Merre tartunk, és főleg, hol fogunk élni egy év múlva?

Karácsony

Tudom, tudom, ez még korai. De. Tavaly is ilyenkor már szőttem a terveket, és mint tudjuk, a szövéshez idő kell. És meg is van ennek az eredménye: Évinek köszönhetően megvan a nagy ötlet, úgymond a lökés... (most az Eredet jutott eszembe, biztos sok volt a fejemnek a zománcfesték)

Természetesen titok, hogy mi lesz az, mert az érintettek is olvashatják a blogot, majd Karácsony után. Addig pedig megújul a lakás, tényleg süt a nap a konyhában, a szobákban is fog nemsokára. Idebent is süt. A dolgok meg majd alakulnak, ahogy alakulnak.

A festés fárasztó

Már elfelejtettem milyen fárasztó tud lenni a festés. Persze én is öregszem... Lényeg, hogy néhány baki után most készen van az, amit szerettünk volna. Még nincs vége, viszont most már remélem kevesebb meglepetés fog érni. Alig mozognak az ujjaim, szóval most itt a vége (azért közben sütőtökleves is készült újra),

Festés előtt

Fűtünk. Meleg van. Festeni fogunk, csak úgy levezetésképpen, a hét után... Na jó, szép lesz, reméljük. Előtte azért megnéztük a Leap Year-t, már csak Írország miatt is. A film könnyed, friss házasoknak való (meg azoknak, akik még nem házasok persze). Tele zölddel, írekkel, Guinnessel, és nagyon jó zenékkel. 

Zeneszerző: Randy Edelman. Először azt hittem, hogy nő. Meg is lepődtem. Szerencsére időben felvilágosultam, hogy bizony a nevek néha trükkösek, és egy férfiról van szó. Tényleg nem találkoztam még nagyon nagyon szuper női zeneszerzővel. (de vajon miért)?
Annyira jól variálja a klasszikust - ez esetben zongorát - és az ír népzenét. Nagyon tetszik, és az internet szövevényes szálain lassan megérkezik az album is. 

Addig is felteszek ide egy hosszabb "mix"-et, hátha nem csak nekem tetszik ez. 

Most pedig zenére festés következik, és végre kisüt a nap a konyhában.

(Egyik) kívánságom valóra vált

BRITISHSTORE és én csak most tudom meg, hogy van ilyen! Ecetes chips, normál áron. Hihetetlen. Megdöbbentem. Nyugtató gondolat, hogy bármikor megkívánom ezentúl, ehetek (persze még van a bőröndben felhalmozott készletekből...) Minden felpörgött, a gázunk is lassan helyreáll, a káosz is helyreáll, nyugodt, "festői" hétvégének nézünk elébe.

Ja, és az sem mellékes, hogy a ciderstore-ban pedig kedvemre válogathatok a Ciderek között. Most épp egy Bulmersre vágyom, Berry ízben. Elvonási tünetek, egy hét után.

Hideg továbbra is

Ha minden igaz, ma már befűthetünk. Soha nem örültem még ennyire a fűtés közelgésének. Talán ennek is köszönhető, hogy téli dolgok járnak a fejemben. Nagyon szeretem a telet, a téli hónapokat, az ünnepeket, az újévet, az új kezdet lehetőségét. Forralt bor, hó, meleg esték (most még inkább vágyam egy kandalló - nem mű - amiben jól tud ropogni a tűz).  Egy estén, Doolinban, a Cliffs of Moher tövében, egy lány - nem tudjuk a nevét - előhozta a hárfáját. Előtte egy szakállas srác a mandolinján pengetett. Majd betért egy helyi nő is a kisbabájával, mondván, csak 10 percük van... És utána olyan pillanatok következtek, amik követelik az idilli jelzőt. A két nő énekelt, közben hárfa szólt, a tűz ropogott, volt, aki a hintaszékben ringatózott. Nem tudnám felidézni a dallamot - nagyon szép volt, valamilyen ír népdal lehetett - de az érzést bármikor. Olyan harmónia volt ott, amit ritkán lehet tapasztalni. Nem egész este, csak egy hosszú pillanatra...

Most még elsősorban arra koncentrálunk, hogy legyenek színek a lakásban, a bútorok más helyre költözzenek, és más legyen a légkör. A falak maradnak, de minden más mozgásban lesz, a falak pedig, hogy ne unatkozzanak, kapnak színeket. Meleg, vidám színeket. Az boldoggá teszi a lelkeket. 

Ez az időszak még másért is jó, mert már el lehet kezdeni az apróságokon gondolkozni, hogy ki, minek is örülne majd. Nagyon egyszerű ajándékokra gondolok, de sajnos ezt nem mindenki értékeli. 

Helyzet

Tévedtem. A gázvezetékcsere nem jó móka. Sőt. Por, por, zaj, csörgés, sokember. Ja, és 17 fok...

Húha

Rég néztem térképet, hogy ki, honnan jön ide, az én dolgaimat olvasni. És nini, Dublin is felkerült a térképre, ez nagyon örvendetes.

Tegnap

Elkiabáltam, hamar leírtam a meccset, és az utolsó két negyed (azaz az utolsó félidő) fantasztikus volt. Hatalmas átadások, több Touchdown, gyönyörű játék.

De nem csak ez történt... Elkezdtem rendet rakni, és eközben sok dolog megmozdult (semmi földönkívüli persze),először is az útlevelem 2 nap!!! után elkészült (pozitív csalódás), és lett egy kis pont a térképen, ahol most valami készülődik, és lehet, hogy én is szerepet kapok benne.

Ja, és igen, eközben kedves munkások továbbra is kopácsolnak, hegesztenek, meleg csak akkor van, ha összebújunk (kicsit élvezem is) - áram nélkül rosszabb lenne.És ami elnyomja a zajokat:

Süt a Nap...

idebent 17 fok, a szerelők hangosan flexelnek, hegesztenek, mikor mit. Szép kis "csendélet" lenne. Én meg őrként működöm, fájó hassal, és az éppen aktuális Monday Night Football ismétlésével próbálom szórakoztatni magamat, de annyira most nem pörgős (és főleg nem ponterős) mint lehetne.

Budapest

Budapesti lakos lettem. Furcsa. Persze, eddig is itt laktam, csak mivel most úgy is minden okmányt cserélni kell, így ezt is hivatalosítottam (ja, enélkül nem lehet itt semmit intézni egyébként). Bürokrácia...a teljes okmánycsere nem ám egyszerű dolog, eddig már háromszor voltam, és még az Apeh környékére sem mentem. Most minden ilyen ügyintézős, (gázvezetékcserélős - nincs fűtésünk. holnaptól... éljenek a pizzafutárok!), ugyanakkor hoztunk egy nehéz döntést, és nem tudni, mi lesz a jövőben. Ez a legnehezebb.
 

Édes kis semmiségek

 Először is egy link, amitől ma hasraestem: IKEACAT-ALOGUE ugye mindenki érti? A macskás Ikea-reklám kb. folytatása katalógus formájában. Már csak ezért megérné a UK-ban élni. (Amíg az íreknél voltunk, bizony néha láttunk tv-t is, és láttam élőegyenesben a macskásreklámot. Nem voltunk egyedül, így elég furcsán néztek rám, amikor magyarul kezdtem örülni a cicáknak...de aztán rájöttem, hogy csak azért, mert mindenki jópofának tartja ezt a reklámot.

Aztán ahogy hazaértünk, rámtört a főzhetnék. Egy hétig elénk raktak szinte mindent (kivéve az ecetes chipset, azt megvettük magunknak) így most olyan jó végre valamit előállítani. Besétáltam tegnap a Lidlbe, és tömve volt friss zöldségekkel (és persze emberekkel is), ez utóbbi gyakrabban fordul elő. A piacig sajnos sokszor nem megyünk el, ez közelebb van, és szinte mindig hozza a megfelelő minőséget, jobb áron, mint a piacon. 

Így hirtelen felindulásból vettem egy nagyon aranyos formájú sütőtököt, és egy hatalmas kínai kelt. A kínai kel már tegnap felhasználásra került, a sütőtöknek pedig ma jött el az ideje. 

Mautner Zsófi receptjét főztem meg - Chili&Vanilia, és elsőre fantasztikus lett. Féltem kicsit, hogy nem lesz elég krémes, de minden várakozásomat felülmúlta a végeredmény. Van pirított tökmag is hozzá, már csak a férjemet (még ezt a megnevezést szokni kell) várom, és nekilátunk.

Csak fájdítom a szívemet

.hu

"Veryone, who visits this place, 

Brings happiness.

Some by coming in...

Some by coming out."

Újra itthon, hát, mit is mondjak, nem volt könnyű felszállni a repülőre (nem mintha ebben bárki meg akart volna akadályozni sajnos), így most a tervezés fázis jön, hogy minél hamarabb újra lehessen repülni, de nem as a tourist.  Csodálatos helyeken jártunk, nagyszerű emberekkel ismerkedtünk meg, az érzés leírhatatlan. Volt, amikor ropogó tűz mellett hallgattunk éneket és hárfát, pubban a helyi zenészeket, vagy csak ültünk az ablakban, és bámultuk az óceánt (igen, óceánra nézett a szobánk...). Teljesség, harmónia, és egy rakás új dolog: tandem, óceánonhajózás - "tengeribetegség", homár, stoppolás, bulmers minden mennyiségben, stb.stb.... Vissza kell menni, nincs mese. Hiányoznak a baloldalon közlekedő autók, az ír ritmus - hogy nem kell feltétlen megállni a piroslámpánál - a kedves emberek, a zöld mezők tehénkékkel, és birkákkal, az apró házak a maguk bájával.

Nagyon nem jó visszaváltani magyar üzemmódba (ma rögtön az okmányirodában kezdtem, csak a vicc kedvéért), furcsa újra goromba, rosszkedvű emberekkel találkozni. Ezt nem lehet megszokni. Megszökni lehet.

Where rainbows end...

 

Irány Írország!

Az ecetes chips (egyik) hazája, tehát mi lesz az első dolog miután a belvárosba értünk: ecetes chips beszerzése, majd alvás. Kár, hogy itthon nem forgalmazzák, bár, lehet, hogy a Culinarisban fellelhető, csak ez eddig még nem jutott eszembe.

Épp ideje. Reméljük, hogy a biztonságiak nem lesznek gonoszak, és a csomagunk sem túl nehéz. És persze a gép is odaér rendesen...

Jóleszjólesz, csak ne kellene hazajönni (bár szervezem, hogy egyszer tényleg ne kelljen)...

Már a bőröndöt mérjük

A fapados utazással az a legrosszabb, hogy nagyon szigorú a súlyhatár. Ezért, gondolom mindenki így csinálja, mérjük szorgalmasan a bőröndöt. Sajnos az önmagában majdnem 4 kiló, így ügyesnek kell lenni. Akkora gondot azért nem jelent, mert amúgy sem vagyunk nagy pakolósok, pár ruhával is jól elvagyunk, sosem az számít. Nászútra pedig tökfölösleges sok ruhát vinni...

Első képek

Az első 7 db kép ITT váltogatja egymást, amolyan ízelítő, nászút előtt. Jó. Csak még kíváncsibbak vagyunk. 

A tegnapi nap igen rossz volt, mivel egy olyan hirdetésre jelentkeztem, ami végzettségemnek, tapasztalatomnak megfelelő volt - ami azért elég kevés van - behívtak egy időpontra, és mi derül ki, hogy egy flp-s tájékoztatóra csöppentem. Ez megalázó, és nem voltam ezzel egyedül. Ezek után, itt, hogyan? Átvertek. Nem kívánom senkinek.

Férj&Feleség

A bejegyzés érett már, de én még mindig nem fogtam fel teljesen a történteket. Nyugodtan mondhatom, hogy ilyen intenzív - testileg-lelkileg - 24 órában még sohasem volt részünk.  A nap első felét a fotósunkkal, Andrással (és persze egymással) töltöttük, akivel fantasztikus - és egyáltalán nem szokványos - helyszínekre mentünk, tényleg csodás órák voltak azok (ez feltehetőleg majd a fényképeken is látszani fog, amiket már alig várunk). 

Igazából nehéz dolgokat kiemelni, mert annyira egyben volt minden. Meg mernék kockáztatni egy tökéletes jelzőt is... De tényleg. Nem volt fennakadás sehol, az anyakönyvvezető nem csak szép, és kötelező dolgokat mondott, hanem különlegeseket is. Az egész nap bensőséges, néha őrült, vidám, boldog, felejthetetlen volt. A helyszínünket sejtettük, hogy szuper választás, de azt nem, hogy az összes vendég ennyire fogja dicsérni. Jó táncoltunk, jót ettünk, és jót aludtunk. Azóta pedig próbáljuk szokni a férj&feleség formációt. A nevemet is átállítottam már itt-ott, szintén hogy szokjam.

Ennél jobb nem is lehetett volna.

A vers

Nem is hittem, de igaz, kaptam verset (köszönöm!). Régi emlék, és nagyon szép, pont ilyet kerestem. Akitől kaptam, már többet tud a házasságról mint én...pedig szinte egyidősek vagyunk.

Sztyepan Scsipacsov: Tévedsz,ha azt hiszed...

Tévedsz,ha azt hiszed,a szerelem csak játék,
Vagy lobogó fáklya,mely az ujjadra ráég.
Együtt ülni kéz a kézben a kispadon este,
Sétálni a patak partján ,csillagokat lesve.
Kedveseddel szombaton este vígan táncba menni,
Tévedsz,ha azt hiszed,a szerelem csak ennyi.

Nagy dolog a szerelem és múlnak az évek,
Még nagyobb lesz,meleg kendő betakar téged.
Idő múlik,szépség hervad,jön az ősz,jön a tél is.
Aki szeret,melletted lesz,megbecsül majd mégis.

Az életet véges végig együtt kell leélni,
Úgy válik el,mit ér a nő és mit ér a férfi.
Jót és rosszat megosztani,kacagni és sírni,
A szerelem dal,melyet együtt kell megírni.

És már csak az utolsó simítások, este pedig sörözni fogunk...

Egy

Készen vagyok/vagyunk. Az olyan alapvető funkciók, mint az evés, vagy az alvás nehezen mennek, sebaj. Utolsó napom menyasszonyként, mit is mondjak, valahogy érdekes. De ezt az érzést biztosan nem felejtem el sohasem. 

Jól esne valami szép - de nem ömlengő - verset találni, csak úgy olvasásra. Az ilyen dolgok azonban nem működnek akarattal.

Kettő

Tényleg célegyenes, és már csak olyan apróságok vannak hátra, mint a vasalás, vagy cipőpucolás... Bár, ahogy a ferihegyi állapotokat elnézem, lehet, hogy a nászutunk miatt jobban kellene aggódnom. Ezt az egész készülődést akárhogy is próbálkozom, nem tudom máshoz hasonlítani. Új élmény.

Jó kérdés

A fáradtság letompította az izgulást, nem ismerem sajnos ennek a pszichofiziológiáját, mindenesetre érdekes. Akkor most aludjak, vagy ne?

Az első reményteljes mondat

Koponyeg.hu: Szombaton nyugat felől erősen megnövekszik a felhőzet, és délelőtt még csak a Dunántúlon, majd délutántól egyre többfelé várható eső, zápor.

Mivel Leányfalu a Dunánál van, így nem tudom oda milyen előrejelzés vonatkozik, de minden reményemet latba vetem, hogy süssön kicsit a nap, de legalább ne essen (és remélem valami lelassítja a felhőket, és valami csoda folytán, egészen estig nem érnek ide)

Sikerült majdnem 5 órát aludni(ilyenkor persze nincs NFL), majd ma próbálkozok olyan álmosító dolgokkal mint a sör. Csak néha izgulok, de akkor eléggé.

3 nappal, és 3 éj...és már az ültetőkártyákat írom.

A mormota

A mormota én lennék. Ma. Persze, nem egy normális mormota vagyok, mert éjféltől 5-ig alszok, aztán pedig 7től 9ig. Pedig az utóbbira már nem vágytam. Főleg a rémálmokra. Még hogy nem izgulok...

Az összes lehető dolog előjött álmomban, amitől tudat alatt félek. Én sem hittem volna. Ijesztő volt, nagyon. Szerencse, hogy süt a nap. Igen, ettől is rettegek, mert álmomban szakadt az eső. és művirágot kaptam. Huhh, szeretném elfelejteni. 

Szóval 4 nappal, 4 éjszaka. Azért izgalmas...

További filmek...

Sikerült az Eredetet másodszor is megnézni, most azonban hatalmas vásznon, igen, multiplexben, és nagyon ott volt. A hanghoz kell a Dolby, egyszerűen így még hatásosabb volt. Ha így láttam volna először... azt hiszem egy darabig nem tértem volna magamhoz.

És a vasárnapi volt a legnagyobb csalódás - a Bibilotheque Pascal. Nem néztem rendesen utána, lehet, hogy kiderült volna, hogy a film nagyrészében románul beszélnek - amit bocsásson meg nekem mindenki, de a szláv nyelvek után a legrondábbnak tartok. Így már magában olyan hangulata volt az egésznek, hogy legszívesebben kimentem volna a teremből. És amikor belevonódtam, akkor pedig sokkolóak voltak a képsorok - gyenge idegzetűekhez tartozom, ezért is nem nézek pl. horrort, vagy thillert, csak ha nagyon kíváncsi vagyok - és alig tudtam elaludni emiatt. Hát ennyit egy díjnyertes filmről. Okos ötletek voltak benne, és hű társadalomábrázolás - gondolom én, biztos a valóságban is van ilyen - csak ezek szerint én burokban élek. Na igen, és a zenéjére már csak oda sem figyeltem, azért ez nagy hiba - már a készítők részéről.

5 éjszaka, 5 nappal, ennyi van még hátra. Picit elkezdtünk izgulni, próbáltam már sokszor elképzelni, milyen is lesz... De azt hiszem, ez lehetetlen. Bújom az időjárásos oldalakat, és állandóan változik a kép - hol azt mondják, jön az eső szombaton, hol azt, hogy nem. Ki érti ezt? Mindegy, nappal ne essen, este jöhet.

L'arnacoeur

Szívrablók. Könnyed, francia, sajnos szirupos befejezéssel. De a fanyatló franciatudásomnak jót tett, a lassabb párbeszédeket értettem.

Éjszaka néztük, ezért is vagyok most kóka, de szokni kell a "fentlétet" mert az esküvőnkön mi fogunk a leghamarabb kidőlni...

Ja igen, egy hét múlva, már valahol a Duna fölött leszünk - értsd Visegrád - és az eső sem eshet. Eddig minden hétvégén esett, a jövő héten pihenjen. Amúgy nincs bajom az esővel, csak a hajam nem lesz vízálló (és a ruhám sem).

További filmek vannak még hátra, mivel annyira csábító az olcsóság, hogy kimozizzuk magunkat. Még egy Eredet is belefér talán, másodjára, hatalmas vásznon.

A másik valami

Tegnap este gondoltunk egyet, és elindultunk az Urániába. Ez a film volt az egyik, ami a hétvégén esedékes. Jó döntés volt. Képek, és képek, beszéd alig. Zene is alig. Mélységek, kérdések, semmi személyes. De minden benne van. Itt kezdődik számomra a művészet. És még valami, nem voltunk sokan a kis, földalatti teremben, és senki sem mozdult a film alatt, nem volt evés, nem volt beszéd, a végén sem állt fel senki, míg az utolsó betű le nem szaladt a vászonról. Csodás, és ritka pillanat volt, az ilyesmi tényleg ünnepli a filmet.

Egyvalami

Tegnap elmentem orvoshoz, úgy tűnt, lázas vagyok... kaptam is fincsi gyógyszereket, nagyszerű ez így, esküvő előtt. Mondtam is neki, hogy egy hét, és valami jót adjon. Így történt, hogy vettem egy Nők Lapját. Régóta tart a szerelem a lappal, valahogy már kislánykoromban érdekelt, hogy anyukám miért is olvassa, aztán később rászoktam. Amikor már nekem kellett megvenni, nem mindig jött össze, mostanában pedig egyszerűen nem volt igényem rá. De Shaeffer Erzsébet írásait bármikor szívesen olvasom, csak nem minden lapszámban vannak sajnos. Ebben éppen volt... hosszú, de nekem tetszett.

"Idézd fel azt az érzést, amit akkor érzel, ha valaki megdicsér, ha elismernek, elfogadnak, megtapsolnak. Aztán állítsd szembe azzal az érzéssel, ami akkor keletkezik benned, ha a napkeltét vagy naplementét figyeled, vagy csak a természetet úgy általában; ha olyan könyvet olvasol, vagy olyan filmet nézel, amit őszintén élvezel.

Ragadd meg ennek az érzésnek az ízét, és hasonlítsd össze az elsővel, azzal, ami akkor keletkezett benned, amikor elsimertek téged. Látni fotod, hogy az első érzés, ami rólad szól, végül is öndicsőítés. Földi érzés. A második viszont másfajta beteljesülés eredménye, lelki érzés.

Van másik ellentét is. Idézd fel azt az érzést, amit akkor érzel, ha sikeresen megoldasz valamit, ha feljutsz a -csúcsra-, ha megnyersz egy játékot, fogadást, vagy vitát. Állítsd szembe azzal az érzéssel, ami akkor ér, ha igazán örömmel végzed a munkád, ha teljesen elmerülsz abban, amit éppen csinálsz. Megint észre fogod venni a földi, azaz anyagi, és a lelki érzés közti különbséget.

Vagy más. Emlékezz vissza, milyen érzés volt az, amikor hatalmad volt, te voltál a főnök, felnéztek rád, az emberek tőled kaptak utasítást, vagy amikor egyszerűen csak népszerű voltál. És állítsd szembe ezt a földi érzést a meghittség érzésével - azokkal a percekkel, amikor mindenestül jól érezted magadat egy barátod, a családod, vagy egy jó társaság körében, ahol vidámság és nevetés volt.

Az összehasonlítások végén érezni fogod a különbséget érzések és érzések között. Ha rájössz erre, megérted azt is, hogyan próbálják az emberek megnyerni a világot, s hogyan veszítik el közben a lelküket." Anthony de Mello

Ha...

Annyira úgy érzem, hogy egy kereszteződésnél állok, és ahelyett, hogy elindulnék, arra várok, hogy rugdossanak, valamelyik irányba, és azt ne nekem kelljen eldöntenem. Szeretnék válaszokat (na jó, most csak egyet) mert lehetőségek, azok vannak. Csupán nem ebből az országból találnak rám...

Szóval innen kezdődik a Ha...

De most első leginkább az esküvő, bár, annak háza táján minden rendben. A gyűrűink is csillognak már (fel sem vesszük, ami nagyon fura, hiányzik), a "2 hetes tervet" teljesítettük, sőt, a következő listával is haladunk. Most számoltam, 9-et kell aludni, az már nagyon kevés. Hétvégén a repülőre is bejelentkezünk virtuálisan..A legkevésbé furcsább dolog a közeljövőben a tény, hogy feleség leszek. A névváltozás annál érdekesebb (az okmányirodától már most rosszul vagyok). Ilyen dolgok vannak.

Lélekzet

A mellkasomon ülő elefánt az éjszaka továbbállt, remélem nem másra ül rá. Viszont a lelkem fellélekzett, egyre jobb. Tegnap ugyanakkor a fojtogatós időszakban érdekes jeleket kaptam, a nyomaték kedvéért rögtön kettőt is...

Ha ezeket a helyükön értelmezem, és csak úgy végiggondolom, akkor valószínű, hogy pontosan a sorsommal ellentétes dolgokért küzdök. Ez ijesztő is egy kicsit.

Kissé betegen

Pénteken kezdődött, úgy éreztem, szinte percek alatt kitört rajtam a nátha. Nem tűnt semmi többnek, vasárnap már egész jól voltam, csak köhögtem... Hát most már ott tartok, hogy alig kapok levegőt, mert nem tudok eleget köhögni. Nem tudom mi van, de nem jó.

Ősziesen

Bár valójában még nincs ilyen színe a leveleknek, foglalmam sincs miért, kicseréltem a sablont. A böngészőm is új ruhát kapott, a desktopon pedig folyamatosan változnak a képek. Minden változásban van.

Újra NFL

Végre megkezdődött az NFL szezon, és valami csodával határos módon, láttam az első meccset, nem live, de azért jó volt. A Saints egészen tűrhetően játszott, bár, nem várják Super Bowlba. Ehhez a jósolgatáshoz nem értek, én csak nézem. És nagyon jó. A Forma1-nél szórakoztatóbb, mivel azon olyan jókat tudok szundikálni.

Macskák!!!

Kedvenc Áruház & Kedvenc Állat (csak a videó felénél kb. elkezd nyekeregni egy csaj, azt ki kell zárni, egyébként jó). Persze, ez is a feketefejű birkák, és aranyos tehénkék hazájában készült.

A pizza

Valahogy úgy vagyok vele, hogy nagyon szimpatikus, amikor a pizzériák finom, ízletes fotóval ellátott szórólapokat küldözgetnek, akciós árakkal, akkor megkívánom a pizzát. Ritkán rendelünk - nem tudom mihez képest ritkán - mivel általában van itthon fagyasztva kézzel gyúrt tészta, vagy frissen nekilátok, mint most is(liszt és élesztő szintén mindig sok van, ilyen esetekre). Kifejezetten kellemes időtöltés, mivel hamar be lehet dagasztani (karizomerősítés) az élesztőnek nagyszerű illata van, a sülő pizzáról már nem is beszélve.

Ha pedig sok lesz a tészta, akkor még focaccia is készül, kárba nem vész semmi. Fotóm nincs sajnos, félig náthásan álltam ennek is neki. Már csak 13at kell aludni, bizony... és ma is sok mindennel haladtunk. Csupa boldogság a sok orrfújás között.

Helytörténeti érdekesség

Milyen volt a lakhelyed 150 éve? Lassan működik, türelem, de érdekes. A mi tömbünk helyén pl. puszta volt... vasút pedig még sehol.

Eső, eső

Nincs nekem az ilyen idővel semmi bajom, hogy ha amíg a postást várom, süthetek pogácsát (ezúttal rendesen megsózva azt)...

Tegnap viszont végre sikerült megrendelnünk a tortánkat, igen szép lesz, virágos, zöld, meg minden. Egyre kevesebb idő van már hátra (a pontosság kedvéért: 14 éjszaka), és lassan eljön a listáim ideje, kezdem kihúzogatni a dolgokat róla. Jó érzés. A fodrász azt mondta, hogy végül is, már nem sokáig vagyok lány. Hmm. Azért asszonynak sem érzem magamat. Ahhoz még kell pár év :) Menyasszonynak meg ugye nem lehet örökké lenni, ha igen, ott valami furcsa szerintem (felébredt már a pszichológus).

Ma pszicho-meeting, ami igenjó, amikor lesz eredménye, be fogom itt mutatni. Jó dolgok vannak most a levegőben, örülök is neki. Ideje volt, azt hiszem.

Kidobott

Az ágy. Végre, mondhatom, mélyen aludtam. Nem olyan sokat, de pihentebb vagyok, mint tegnap. Sok álom kergetőzött éjszaka, alig bírtam őket követni. (óvatosan jelezném, hogy az egyiket szeretném, ha valóra válna, legalább az első fele)

Most eső, bevásárolni pedig kell. Így esősidőben-bringázás lesz. A nyár elkényeztetett, nincs kedvem elsétálni, majd hazacipelni dolgokat. Inkább hazagurulok, és vizes leszek. Hajat mosni úgyis kell.

Ma torta is, nehéz lesz választani, nagyon nehéz. Íme: Sugar!, eddig a margarétás a befutó, de hogy mi lesz a vége, nemtudni. Az íz már megvan, fantasztikus lesz. Mikor egy "mezei (elnézést a kifejezésért)" cukrászdában említettem milyet szeretnénk, háát, érdekesen néztek rám. És bizony, nem is olcsóbbak. Most hogy van ez? 

Zongorazenét hallgatok így reggel, a kávéhoz, és siettetném az időt, hogy talán már alig egy hónap, és ideköltözik a zongorám. Nagyon hiányolom, és biztosan be is vannak rozsdásodva az ujjaim. Szükség lesz még egy "zongorahangolóbácsira", aki ügyes, és nem húz le nagyon. Utána pedig szép téli estéken zongorázhatok, ennek már most örülök. Kell addig még festeni és pakolni, és dobozolni, és rakodni, de megéri.

Ja, és igen: 15öt kell még aludni.

New Moon

Újhold van, a kezdés, újrakezdés "ünnepe". Ilyenkor érdemes belekezdeni dolgokba, mert nagyobb valószínűséggel lesznek sikeresek. Talán számomra is most jött el valaminek a kezdete, érdekes, ahogy a szálak összefonódnak, ok-okozat követi egymást. Véletlenek persze nincsenek. 

Alig aludtam - legalábbis úgy érzem. Égnek a szemeim, a gondolataim nem hagynak nyugodni. Pár órára szinte beájultam éjszaka, de nem volt pihentető. És még csak nem is az esküvőnk miatt vagyok nyugtalan. A nagy mozaik kezd összeállni egy egésszé, és ez nagyon jó érzés. Nem gondoltam volna, hogy ilyen szépen, gördülékenyen fog menni minden. Jó embereket találunk meg, akik nem hátráltatnak, hanem előrevisznek. Van mindenféle tervünk, mindenféle időjárásra, de titkon remélem, hogy a Nap is előbújik majd. 

Most forgatókönyvet írok, és mindenféle jóra gondolok. Már csak 16-ot kell aludni.

Furanap

Furcsa egy nap ez a mai, töménytelen mennyiségű emailt írtam, kaptam, de telefont egyet sem. Így van ez, nem tudok mit tenni, inkább igyekszem alternatív terveket kiötletni, hátha.

Vágyaim (egyik) tárgya: Monte Rosa

Sokminden

Akarnék ide sokmindent írni... de nem megy. Megállt az idő, és szeretnék reménykedni. Tegnap az Ikea-manók jártak nálunk, és itthagyták az új katalógusukat. Megszagolgattam, még nem nyitottam ki. 

Az is jó, hogy álmosan, a fejemre tapadt hajjal azt mondja, hogy szép vagyok. Hát ezért. Leírhatnám, hogy miért, de elég az, hogy csak. Most nem voltam valami világos, de nem is kell. 19 nap.

Egy kis entrópia

EZEK nekem nagyon tetszenek. Megvan a saját szépségük.

24

Nem óra, hanem nap. Szeptember lett, és mindig fura a 31 után az elsejét látni a naptáron. Most mondjuk én a másodikára készülök, reménykedek, hogy a szeptember nem csak az esküvő hónapja lesz...

Nyugtalan is vagyok ezért, szakaszosan alszok - ami fura, és nem túl pihentető (el is küldeném magamat pszichológushoz ilyenkor), nyilván van bennem drukk, ezért igyekszem relaxálni, minél többet.

Találkozok ma egy kolléganőmmel, és kiötlünk valami jót. Legalábbis nekikezdünk.

Láncreakció

Az egész úgy kezdődött, hogy ugye adott a rossz idő. Barangoltam a kedvenc blogjaim között, és a  MOKSHÁN megláttam (először a tejberizsreceptet, és erre továbbfejlesztésként) a rizskoch receptjét, és újságoltam kedves uramnak... Már ketten voltunk, akik megkívántuk a rizses dolgokat, és lévén a hideg, és esős idő, kedvem támadt bekapcsolni a sütőt. 

Pedig már konyhatündérkedtem, és egy tejszínes-csirkés pennét csináltam, vacsorára - hát, ebéd lesz belőle. A rizskoch fantasztikusan néz ki, mivel hatalmas önmegtartóztatás árán hagyjuk kihűlni, és csak a fahéjas-karamelles tetejét látjuk. Nyamm. Ennyit az esküvő előtti - "belekelleneférniaruhánkba" tervről.