A bejegyzés érett már, de én még mindig nem fogtam fel teljesen a történteket. Nyugodtan mondhatom, hogy ilyen intenzív - testileg-lelkileg - 24 órában még sohasem volt részünk. A nap első felét a fotósunkkal, Andrással (és persze egymással) töltöttük, akivel fantasztikus - és egyáltalán nem szokványos - helyszínekre mentünk, tényleg csodás órák voltak azok (ez feltehetőleg majd a fényképeken is látszani fog, amiket már alig várunk).
Igazából nehéz dolgokat kiemelni, mert annyira egyben volt minden. Meg mernék kockáztatni egy tökéletes jelzőt is... De tényleg. Nem volt fennakadás sehol, az anyakönyvvezető nem csak szép, és kötelező dolgokat mondott, hanem különlegeseket is. Az egész nap bensőséges, néha őrült, vidám, boldog, felejthetetlen volt. A helyszínünket sejtettük, hogy szuper választás, de azt nem, hogy az összes vendég ennyire fogja dicsérni. Jó táncoltunk, jót ettünk, és jót aludtunk. Azóta pedig próbáljuk szokni a férj&feleség formációt. A nevemet is átállítottam már itt-ott, szintén hogy szokjam.
Ennél jobb nem is lehetett volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése