Tegnap este gondoltunk egyet, és elindultunk az Urániába. Ez a film volt az egyik, ami a hétvégén esedékes. Jó döntés volt. Képek, és képek, beszéd alig. Zene is alig. Mélységek, kérdések, semmi személyes. De minden benne van. Itt kezdődik számomra a művészet. És még valami, nem voltunk sokan a kis, földalatti teremben, és senki sem mozdult a film alatt, nem volt evés, nem volt beszéd, a végén sem állt fel senki, míg az utolsó betű le nem szaladt a vászonról. Csodás, és ritka pillanat volt, az ilyesmi tényleg ünnepli a filmet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése