Red

Tegnap, amikor elmentem festékért, még a meggybordó volt a cél. Aztán élőben nem tetszett. Így az eredmény: másfajta festék, másfajta szín: rich red. Pontosan ilyen színre vágytunk, gyönyörű lett. Szikrázik a szoba, és ahogy a nárcisz találkozik a vörössel... háát. Nem mondom, hogy tökéletes, hála a nagy belmagasságnak, és az amatőr ecsetkezelésnek, de ránézésre üdítő látvány.

Nekünk tetszik, persze sok munka is van benne. Most újra vonat, remélem nem lesznek sokan. Jó dolog, hogy jön a Halloween, csak az a gond, hogy ez itthon nem fog meglátszani. Még midnig jobb szokásnak tartom ezt, meg hogy a gyerekek járkálnak cukrokért, mint azt, hogy menjünk ki a temetőbe, mert ilyenkor kell... Az ilyen dolgoktól még az a kevéske szőr is feláll a hátamon, ami van.

Nárcisz

Nem nagyon bírok írni, kicsit lefáraszt a festés, de legalább közben nem kell az egyéb tartalmú gondolataimmal foglalkoznom. Nárciszok költöztek be az egyik szobába is (lassan elmondhatjuk, hogy a nehezén már túlvagyunk), gyönyörű. A festék pedig illatos, teljesen oda vagyok tőle. Ezért még egy meggybordót is beújítunk, hadd legyen csak jó színes minden. Persze, csak harmonikusan. Kezdem megelégelni, hogy csak ösvények vannak még mindig, _De_ most már lesznek olyan dolgok, amik a végleges! helyükre kerülnek. Végre. Utána pedig be lehet fejezni, megérkezik a szekrényünk és a dolog letudva.

Nem egyszerű azért, és nem is mindig röhögünk ezen az egészen, mert rájöttünk, hogy igen nagy dolog (és még csak nem is anyagilag). De ha készen lesz... más lesz nagyon. Már most is az. Életre kelt a lakás, amit én nagyon hiányoltam. Jó itt lenni. (igen, jövőre nálunk fényképezik az IKEA katalógust...)

Haladunk

Ha most nem itt élnék, akkor élénken posztolnék az időjárás furcsaságairól... de így nem teszem. Vannak jó/rossz híreink, ez most ilyen, viszont a káosz oldódni látszik. Azaz lassan lesz konyhánk, a hűtő nem a szobában lesz, még felnádazzuk a falat, és kész is. Közben eltűnt innen sokminden. Végre. El sem hiszem, komolyan. Nagy változás ez, mert kb. másfél évig raktárként működtünk (ez most ünnepélyesen megszűnt). Persze, ideiglenesen hátrányai is vannak, mert kb. nincs ruhásszekrényünk jelenleg, és _minden_ mindenhol megtalálható. Ez szűnjön meg egyszer (a terv már megvan, csak a festés ugye elsőbbséget élvez).

Folynak az előkészületek karácsonyügyileg, és munkaügyileg is. Ja, tegnap volt egy hónapja... olyan messzinek tűnik már. Azóta fotók, fotókönyv, család, barátok, el vagyunk havazva, de jó értelemben. Szép hónap az október is, annak ellenére, hogy most sok vizet produkál.
Majdnem elfelejtettem: tegnap majdnem egy órán keresztül röhögtem folyamatosan a következő blogon: Lustanyu. Olvassátok, eszméletlen.

Az ösvény

A káoszt tegnap fokoztuk, azt hiszem, ennél rosszabb már nem lesz. Egy ösvényen közlekedünk a lakásban, elég vicces. Aludni még tudunk hol, és helyenként leülni is lehet. A hétvégén pedig, amíg nem leszünk itthon, reméljük, hogy a dolgok egy része varázslatos módon el fog innen tűnni. És utána újra festés...

Mire itt a tél, rendben leszünk. Érdekes dolog történt tegnap, meg is lepődtem. Még nem írok róla, talán majd eljön annak is az ideje. Előkerült a nagy pakolás során az adventi kalendárium, elkezdhetem csinosítani, és megtölteni apróságokkal. De most megyek dolgomra, mert ma még sokat kell vonatozni.

Vannak képeink

Mármint esküvőiek. És fotókönyvünk is van, ami egészen hatalmas. Nem csak méretre, hanem tartalomra is. Gyönyörűek a fotók így könyvformátumban méginkább - persze András mondta, hogy hozott anyagból dolgozik...

A káosz pedig állandósulni látszik itthon, mivel egy egészen nagy szekrényt is kiürítettem. Most már csak időre és türelemre lenne szükségünk a helyrepakoláshoz, de előtte el kell tűnnie egy-két bútornak.

Utazni vágyom

Zöld, birkás tájakra...nem tudom mit jelent ennek a vágynak újfent a megjelenése, lehet túl sokat olvastam este. Egészen hamar felébredtem, jó ilyenkor minél hamarabb gép közelébe kerülni. Valahogy reggel még olyan közel van az álomvilág, hogy a lehetetlen dolgok is valóságosnak tűnnek, a gondok még nem olyan nehezek. Próbálom mindig az adott napból a lehető legtöbbet kihozni, tegnap ez egészen jól sikerült (persze ez relatív). 

Nagyon jó receptet találtam, és én nem szoktam ilyen "húscsodákat" készíteni, mert kicsit viszolygok a nyers állati dolgoktól. De valahogy, megtetszett egy recept, lehet, hogy inkább hétvégére való, amolyan ünnepi dolognak jobban beillett volna. Sebaj. Rég ettünk ilyen finomat, ráérősen, miközben a konyhában még mindig a káosz az úr. Ez így is lesz, mert ha még ott rendet is rakunk, folytatjuk a szobákkal. Felbolygatunk mindent, amit csak érünk. Vajon az életünk is ilyen bolond lesz lassan? Merre tartunk, és főleg, hol fogunk élni egy év múlva?

Karácsony

Tudom, tudom, ez még korai. De. Tavaly is ilyenkor már szőttem a terveket, és mint tudjuk, a szövéshez idő kell. És meg is van ennek az eredménye: Évinek köszönhetően megvan a nagy ötlet, úgymond a lökés... (most az Eredet jutott eszembe, biztos sok volt a fejemnek a zománcfesték)

Természetesen titok, hogy mi lesz az, mert az érintettek is olvashatják a blogot, majd Karácsony után. Addig pedig megújul a lakás, tényleg süt a nap a konyhában, a szobákban is fog nemsokára. Idebent is süt. A dolgok meg majd alakulnak, ahogy alakulnak.

A festés fárasztó

Már elfelejtettem milyen fárasztó tud lenni a festés. Persze én is öregszem... Lényeg, hogy néhány baki után most készen van az, amit szerettünk volna. Még nincs vége, viszont most már remélem kevesebb meglepetés fog érni. Alig mozognak az ujjaim, szóval most itt a vége (azért közben sütőtökleves is készült újra),

Festés előtt

Fűtünk. Meleg van. Festeni fogunk, csak úgy levezetésképpen, a hét után... Na jó, szép lesz, reméljük. Előtte azért megnéztük a Leap Year-t, már csak Írország miatt is. A film könnyed, friss házasoknak való (meg azoknak, akik még nem házasok persze). Tele zölddel, írekkel, Guinnessel, és nagyon jó zenékkel. 

Zeneszerző: Randy Edelman. Először azt hittem, hogy nő. Meg is lepődtem. Szerencsére időben felvilágosultam, hogy bizony a nevek néha trükkösek, és egy férfiról van szó. Tényleg nem találkoztam még nagyon nagyon szuper női zeneszerzővel. (de vajon miért)?
Annyira jól variálja a klasszikust - ez esetben zongorát - és az ír népzenét. Nagyon tetszik, és az internet szövevényes szálain lassan megérkezik az album is. 

Addig is felteszek ide egy hosszabb "mix"-et, hátha nem csak nekem tetszik ez. 

Most pedig zenére festés következik, és végre kisüt a nap a konyhában.

(Egyik) kívánságom valóra vált

BRITISHSTORE és én csak most tudom meg, hogy van ilyen! Ecetes chips, normál áron. Hihetetlen. Megdöbbentem. Nyugtató gondolat, hogy bármikor megkívánom ezentúl, ehetek (persze még van a bőröndben felhalmozott készletekből...) Minden felpörgött, a gázunk is lassan helyreáll, a káosz is helyreáll, nyugodt, "festői" hétvégének nézünk elébe.

Ja, és az sem mellékes, hogy a ciderstore-ban pedig kedvemre válogathatok a Ciderek között. Most épp egy Bulmersre vágyom, Berry ízben. Elvonási tünetek, egy hét után.

Hideg továbbra is

Ha minden igaz, ma már befűthetünk. Soha nem örültem még ennyire a fűtés közelgésének. Talán ennek is köszönhető, hogy téli dolgok járnak a fejemben. Nagyon szeretem a telet, a téli hónapokat, az ünnepeket, az újévet, az új kezdet lehetőségét. Forralt bor, hó, meleg esték (most még inkább vágyam egy kandalló - nem mű - amiben jól tud ropogni a tűz).  Egy estén, Doolinban, a Cliffs of Moher tövében, egy lány - nem tudjuk a nevét - előhozta a hárfáját. Előtte egy szakállas srác a mandolinján pengetett. Majd betért egy helyi nő is a kisbabájával, mondván, csak 10 percük van... És utána olyan pillanatok következtek, amik követelik az idilli jelzőt. A két nő énekelt, közben hárfa szólt, a tűz ropogott, volt, aki a hintaszékben ringatózott. Nem tudnám felidézni a dallamot - nagyon szép volt, valamilyen ír népdal lehetett - de az érzést bármikor. Olyan harmónia volt ott, amit ritkán lehet tapasztalni. Nem egész este, csak egy hosszú pillanatra...

Most még elsősorban arra koncentrálunk, hogy legyenek színek a lakásban, a bútorok más helyre költözzenek, és más legyen a légkör. A falak maradnak, de minden más mozgásban lesz, a falak pedig, hogy ne unatkozzanak, kapnak színeket. Meleg, vidám színeket. Az boldoggá teszi a lelkeket. 

Ez az időszak még másért is jó, mert már el lehet kezdeni az apróságokon gondolkozni, hogy ki, minek is örülne majd. Nagyon egyszerű ajándékokra gondolok, de sajnos ezt nem mindenki értékeli. 

Helyzet

Tévedtem. A gázvezetékcsere nem jó móka. Sőt. Por, por, zaj, csörgés, sokember. Ja, és 17 fok...

Húha

Rég néztem térképet, hogy ki, honnan jön ide, az én dolgaimat olvasni. És nini, Dublin is felkerült a térképre, ez nagyon örvendetes.

Tegnap

Elkiabáltam, hamar leírtam a meccset, és az utolsó két negyed (azaz az utolsó félidő) fantasztikus volt. Hatalmas átadások, több Touchdown, gyönyörű játék.

De nem csak ez történt... Elkezdtem rendet rakni, és eközben sok dolog megmozdult (semmi földönkívüli persze),először is az útlevelem 2 nap!!! után elkészült (pozitív csalódás), és lett egy kis pont a térképen, ahol most valami készülődik, és lehet, hogy én is szerepet kapok benne.

Ja, és igen, eközben kedves munkások továbbra is kopácsolnak, hegesztenek, meleg csak akkor van, ha összebújunk (kicsit élvezem is) - áram nélkül rosszabb lenne.És ami elnyomja a zajokat:

Süt a Nap...

idebent 17 fok, a szerelők hangosan flexelnek, hegesztenek, mikor mit. Szép kis "csendélet" lenne. Én meg őrként működöm, fájó hassal, és az éppen aktuális Monday Night Football ismétlésével próbálom szórakoztatni magamat, de annyira most nem pörgős (és főleg nem ponterős) mint lehetne.

Budapest

Budapesti lakos lettem. Furcsa. Persze, eddig is itt laktam, csak mivel most úgy is minden okmányt cserélni kell, így ezt is hivatalosítottam (ja, enélkül nem lehet itt semmit intézni egyébként). Bürokrácia...a teljes okmánycsere nem ám egyszerű dolog, eddig már háromszor voltam, és még az Apeh környékére sem mentem. Most minden ilyen ügyintézős, (gázvezetékcserélős - nincs fűtésünk. holnaptól... éljenek a pizzafutárok!), ugyanakkor hoztunk egy nehéz döntést, és nem tudni, mi lesz a jövőben. Ez a legnehezebb.
 

Édes kis semmiségek

 Először is egy link, amitől ma hasraestem: IKEACAT-ALOGUE ugye mindenki érti? A macskás Ikea-reklám kb. folytatása katalógus formájában. Már csak ezért megérné a UK-ban élni. (Amíg az íreknél voltunk, bizony néha láttunk tv-t is, és láttam élőegyenesben a macskásreklámot. Nem voltunk egyedül, így elég furcsán néztek rám, amikor magyarul kezdtem örülni a cicáknak...de aztán rájöttem, hogy csak azért, mert mindenki jópofának tartja ezt a reklámot.

Aztán ahogy hazaértünk, rámtört a főzhetnék. Egy hétig elénk raktak szinte mindent (kivéve az ecetes chipset, azt megvettük magunknak) így most olyan jó végre valamit előállítani. Besétáltam tegnap a Lidlbe, és tömve volt friss zöldségekkel (és persze emberekkel is), ez utóbbi gyakrabban fordul elő. A piacig sajnos sokszor nem megyünk el, ez közelebb van, és szinte mindig hozza a megfelelő minőséget, jobb áron, mint a piacon. 

Így hirtelen felindulásból vettem egy nagyon aranyos formájú sütőtököt, és egy hatalmas kínai kelt. A kínai kel már tegnap felhasználásra került, a sütőtöknek pedig ma jött el az ideje. 

Mautner Zsófi receptjét főztem meg - Chili&Vanilia, és elsőre fantasztikus lett. Féltem kicsit, hogy nem lesz elég krémes, de minden várakozásomat felülmúlta a végeredmény. Van pirított tökmag is hozzá, már csak a férjemet (még ezt a megnevezést szokni kell) várom, és nekilátunk.

Csak fájdítom a szívemet

.hu

"Veryone, who visits this place, 

Brings happiness.

Some by coming in...

Some by coming out."

Újra itthon, hát, mit is mondjak, nem volt könnyű felszállni a repülőre (nem mintha ebben bárki meg akart volna akadályozni sajnos), így most a tervezés fázis jön, hogy minél hamarabb újra lehessen repülni, de nem as a tourist.  Csodálatos helyeken jártunk, nagyszerű emberekkel ismerkedtünk meg, az érzés leírhatatlan. Volt, amikor ropogó tűz mellett hallgattunk éneket és hárfát, pubban a helyi zenészeket, vagy csak ültünk az ablakban, és bámultuk az óceánt (igen, óceánra nézett a szobánk...). Teljesség, harmónia, és egy rakás új dolog: tandem, óceánonhajózás - "tengeribetegség", homár, stoppolás, bulmers minden mennyiségben, stb.stb.... Vissza kell menni, nincs mese. Hiányoznak a baloldalon közlekedő autók, az ír ritmus - hogy nem kell feltétlen megállni a piroslámpánál - a kedves emberek, a zöld mezők tehénkékkel, és birkákkal, az apró házak a maguk bájával.

Nagyon nem jó visszaváltani magyar üzemmódba (ma rögtön az okmányirodában kezdtem, csak a vicc kedvéért), furcsa újra goromba, rosszkedvű emberekkel találkozni. Ezt nem lehet megszokni. Megszökni lehet.

Where rainbows end...