Ha minden igaz, ma már befűthetünk. Soha nem örültem még ennyire a fűtés közelgésének. Talán ennek is köszönhető, hogy téli dolgok járnak a fejemben. Nagyon szeretem a telet, a téli hónapokat, az ünnepeket, az újévet, az új kezdet lehetőségét. Forralt bor, hó, meleg esték (most még inkább vágyam egy kandalló - nem mű - amiben jól tud ropogni a tűz). Egy estén, Doolinban, a Cliffs of Moher tövében, egy lány - nem tudjuk a nevét - előhozta a hárfáját. Előtte egy szakállas srác a mandolinján pengetett. Majd betért egy helyi nő is a kisbabájával, mondván, csak 10 percük van... És utána olyan pillanatok következtek, amik követelik az idilli jelzőt. A két nő énekelt, közben hárfa szólt, a tűz ropogott, volt, aki a hintaszékben ringatózott. Nem tudnám felidézni a dallamot - nagyon szép volt, valamilyen ír népdal lehetett - de az érzést bármikor. Olyan harmónia volt ott, amit ritkán lehet tapasztalni. Nem egész este, csak egy hosszú pillanatra...
Most még elsősorban arra koncentrálunk, hogy legyenek színek a lakásban, a bútorok más helyre költözzenek, és más legyen a légkör. A falak maradnak, de minden más mozgásban lesz, a falak pedig, hogy ne unatkozzanak, kapnak színeket. Meleg, vidám színeket. Az boldoggá teszi a lelkeket.
Ez az időszak még másért is jó, mert már el lehet kezdeni az apróságokon gondolkozni, hogy ki, minek is örülne majd. Nagyon egyszerű ajándékokra gondolok, de sajnos ezt nem mindenki értékeli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése