Láncreakció

Az egész úgy kezdődött, hogy ugye adott a rossz idő. Barangoltam a kedvenc blogjaim között, és a  MOKSHÁN megláttam (először a tejberizsreceptet, és erre továbbfejlesztésként) a rizskoch receptjét, és újságoltam kedves uramnak... Már ketten voltunk, akik megkívántuk a rizses dolgokat, és lévén a hideg, és esős idő, kedvem támadt bekapcsolni a sütőt. 

Pedig már konyhatündérkedtem, és egy tejszínes-csirkés pennét csináltam, vacsorára - hát, ebéd lesz belőle. A rizskoch fantasztikusan néz ki, mivel hatalmas önmegtartóztatás árán hagyjuk kihűlni, és csak a fahéjas-karamelles tetejét látjuk. Nyamm. Ennyit az esküvő előtti - "belekelleneférniaruhánkba" tervről.

Eredet

Hans Zimmer újra egy nagyon érdekeset alkotott. Belevitte egyfajta főszálnak Piaf nagyszerű dalát, és hozzátette még a magáét... Így fantasztikus, ami kisült a dologból. Mivel a mozizást már kétszer elhalasztottuk, így harmadjára sikerült, és a zenét már egészen jól ismertem (sokszor van ez így). Ennek köszönhetően egészen más nézni a filmet - lehet, hogy ez sokaknak nem tetszik, de én rajogok az ilyenfajta zenékért, és elég különös így nézni. Mert az ismert dallmokhoz, most hozzácsatlakoznak a képek, és amit eddig csak sejteni lehetett, most már látható - maga a cselekmény. 

Ja, igen, a film. Freud biztosan nagyon örült volna ennek a filmnek, hiszen ez az álmok, és a tudattalan mélységeinek, vagy lehetséges mélységeinek feltárása. Az alapötlet nagyon jó, és a forgatókönyv is remélem Oscart kap. Érdemes lesz még megnézni, mert biztosan vannak benne olyan apróságok, amiket elsőre lehetetlen felfedezni. De a legközelebb az itthon lesz, mert az Európában voltunk (most először) és túl közel ültünk egymáshoz, így zavart a mellettem ülő srác. Hosszú volt, az ülések kényelmetlenek, de mi nem ezzel foglalkozunk többnyire.

Tényleg, mindenkinek ajánlom, azzal a kitétellel, hogy bizony, belemászik az álmunkba. Nekem elég nyugtalan éjszakám volt, mintha folytatódott volna a film...

Sár&Törökmező

Valahogy a túraleírásokat mindig kihagyom, pedig más is kedvet kaphat hozzá (lehet hozzánk csatlakozni!) Ez volt az "évadnyitó" túra, könnyed, sétálgatósnak lett beharangozva. Persze, az ilyesmit némi fejingatással kezeljük, mert nem szokott olyan könnyed, sétálgatós lenni semmi sem. 

Ezen az útvonalon tényleg kb. 2 emelkedő volt, ja, és egy kis sár... A sár annyira kicsi volt, hogy a térdünkig ért helyenként, a bakancsunk medvetalphoz hasonlított, és kicsit sem néztek furcsán ránk, amikor vonatra szálltunk (nem is ültek mellénk, az már biztos). Keltünk át sokszor patakon, ez mindig izgalmas volt, mentünk szinte esőerdős részen (akkorák voltak a növények, mint én, de tényleg), réten, erdőben, faluban. 

Zebegényben fantasztikus rétest ettünk, a törökmezői turistaházban khm... szokás szerint citromos Gössert ittunk (igen, ilyen modernek a turistaházak), Nagymaroson pedig nagyon finomat fagyiztunk. Jaaaa, és még chilit is kaptam, igazit, nem szárítottat, most majd riogathatom kedves emberemet a csípős kajákkal. Tényleg szuper volt, (persze a társaság nélkül nem lett volna ilyen jó), 2 hét múlva jön a második.

p.s. Az időjárás kegyes volt, nem esett, ma viszont hétárgra süt a nap..hmm, gonoszkodik.

Kávéillat

Várakozás, és vágy kergeti egymást. Hol egyik, hol másik az erősebb. Nincs győztes. Türelem van, néha. Szeretet van, mindig.

1 hónap múlva ilyenkor...

Javában fotózkodni fogunk. Viszont addig is van még tennivaló - most éppen tortát rajzoltam. Ez egy érdekes elfoglaltság, nem mintha tudnék rajzolni, de erősen próbálkozom. Filcekkel színezni pedig jó móka.

Emellett listákat gyártottam, nem szeretnék semmiféle apróságot sem elfelejteni ( a tű, cérna is a listán van...)!

De ami jellemez továbbra is mindkettőnket, hogy nyugodtak vagyunk, semmi rohanás, kapkodás, mindent szépen sorjában intézünk. Persze a hajrában majd minden felpörög, de a kontroll nálunk van. És ez fantasztikus érzés. Ennél már csak házat építeni lehet komplikáltabb.

Még egy Telihold

Hajnali nevetés, összebújás, és egy meleg ölelés. Friss levegő, félhomály, szundikálás. Meleg kávé, nap besüt az ablakon. Lila tányér, olívás masni, telefonhívás. Ez nekem ma a boldogság.

FKK

Zamárdi - Balatonboglár - Fonyód (Bélatelep) - Balatonberény :)

A Balaton újra szuper volt, és tényleg minden települését másért szeretjük (kivéve azokat, amelyeket nem). Tekertünk sokat, és még többet is mehettünk volna, de ehelyett (ránk nem jellemező módon) süttettük a hasunkat (ennek meg is van az eredménye) ettünk finomakat, néztük a lemenő napot - a szúnyogok kellemes döngicsélése mellett...

Ja igen, nem találtam régi fajta szukut, ami nagy kár, mivel ezeket az újfajta pumpás "szúnyogtávoltartószereket" imádják a vérszívó barátaink. Ettől eltekintve nagyon komfort volt, igaz a sátrunk csak egy picit dőlt össze, és tört el, de szerencsére voltak gumipókjaink (meg élők is), amik hősiesen kitartottak. Kalandos, lazítós három nap volt ez, bármikor megismételném.

Készülődésben

Annyiféle készülődés zajlik most, hogy nehéz követni. Persze, kívülről ez nem biztos, hogy látszik. 

Szóval az első, hogy most utam Sülysápra visz, kedves kis helynek tűnik, ezért is megyek. Meg persze, ott szeretnék dolgozni...

Aztán van még 37 napunk! Ez a korábbihoz képest jelentős csökkenés, észre is vettem hogy aguszutusban meglódultak a napok. De haladunk ettől függetlenül, most épp ez ékszereim kezdenek körvonalazódni, na meg a tortánk, amit talááán a Sugar! fog készíteni.

Ja, és igen, a harmadik. Holnap reggel Balaton - azt hiszem ez hagyomány lesz, hogy 20-án nekiindulunk - bringával, sátorral, ahogy kell. A kis kalózos, vagy piros fejkendőmben rójuk majd az utakat, na de előbb kipróbáljuk a vasút szolgáltatásait (amitől előre félek). 

Ezért még vennem kell szúnyogrisztót - nem lehet kapni a Balatonnál - és egy matrac is jól jönne. De hogy hol fogom ezeket megvenni, gőzöm sincs. Ja, és még kajára is vadászni kell, mert holnap ugye szinte semmi sem lesz nyitva.

Révedezve

Balatonra vágyok, és csütörtökön, ha az idő, és a térdem is úgy akarja, nekiindulunk. Természetesen bringával. Jó lesz kikapcsolni, csak mi ketten, persze a szervezést nem tudjuk kikapcsolni a fejünkben, de már ez is valami. 

Most próbahaj - ilyenem sem volt még - , torta, virág, mindenféle jó dolog.

Péntek 13.

Ma mindenki retteghet, de nekem semmi bajom az ilyen furcsa dátumokkal. Nem tudnék felidézni semmiféle rosszat, ami ekkor történt, nem kell ahhoz dátum, hogy bármi történjen.

Szóval max. késik a vonatunk, ez persze nem újdonság. Ami viszont érdekesség, hogy aki keres, az tényleg talál. Szuper székmasnikat fedeztem fel, szuper áron... nem tűrjük ugyanis a ronda, és hivalkodó székszoknyákat. Na de a székmasni, az egészen aranyos.

Újabb csemege

Már csak a filmet kell megnézni... talán pár nap, és sikerül.

Tegnap este

Tegnap este döbbentem rá igazán, hogy miért is vagyok mostanában ennyire nyugtalan. Az egy dolog, hogy munkát keresek, az meg a másik, hogy sok egyéb nyugtalanító tényező játszik mostanában, de egyvalamiről elfelejtkeztem.

Arról, hogy évek óta nem volt egy nyugodt augusztusom - szeptemberem... Nem részletezném, de ez az időszak mindig a legnehezebb, legrosszabb, és legembertpróbálóbb volt, és még ha én nem is akarok emlékezni, a testem készül a "veszélyre". Hasznos volt, igen, de most egészen más minden. Annak a korszaknak vége van, és lassan "kigyógyulok" ebből. A terveink, céljaink túlmutatnak az országhatárokon, de egyelőre muszáj még picit itthon maradni. 

Szép reggel a mai, az viszont feltűnt, hogy próbálok rohanni a napok után, tartani a lépést, de egyre nehezebb. Az esküvőnkkel is egyre több dolog jut eszembe, sokszor nyugtalanítóan, mivel legfőképp magunkra számíthatunk mindenben. Már lassan csak egy hónap.

Ez most érdekes

Olyan dolgok történnek, amikről nem tudok/nem akarok ide írni. Az most más lapra tartozik, viszont nem nagyon hiszek az előregyártott, univerzális horoszkópoknak, de ebben most szeretnék hinni:

Horoszkópgyár - Bika  (nézze el nekem mindenki, ja és bocsánat, a horoszkópgyárat vmiért szeretem).

Kóma

Csokitortát kívántunk már régen. Na nem azt a hagyományos fajtát, főzött krémmel stb. attól kiráz a hideg. De a jó tömény, tetején mogyorós vagy diós brownies, az már más tészta. Vékony, ártalmatlannak tűnik, mégis nagyon ütős. Nem is tudom, hogy eddig miért nem sütöttem. Ha kitart addig, még egy képet is készítek egy szeletről.