Tegnap este döbbentem rá igazán, hogy miért is vagyok mostanában ennyire nyugtalan. Az egy dolog, hogy munkát keresek, az meg a másik, hogy sok egyéb nyugtalanító tényező játszik mostanában, de egyvalamiről elfelejtkeztem.
Arról, hogy évek óta nem volt egy nyugodt augusztusom - szeptemberem... Nem részletezném, de ez az időszak mindig a legnehezebb, legrosszabb, és legembertpróbálóbb volt, és még ha én nem is akarok emlékezni, a testem készül a "veszélyre". Hasznos volt, igen, de most egészen más minden. Annak a korszaknak vége van, és lassan "kigyógyulok" ebből. A terveink, céljaink túlmutatnak az országhatárokon, de egyelőre muszáj még picit itthon maradni.
Szép reggel a mai, az viszont feltűnt, hogy próbálok rohanni a napok után, tartani a lépést, de egyre nehezebb. Az esküvőnkkel is egyre több dolog jut eszembe, sokszor nyugtalanítóan, mivel legfőképp magunkra számíthatunk mindenben. Már lassan csak egy hónap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése