Hans Zimmer újra egy nagyon érdekeset alkotott. Belevitte egyfajta főszálnak Piaf nagyszerű dalát, és hozzátette még a magáét... Így fantasztikus, ami kisült a dologból. Mivel a mozizást már kétszer elhalasztottuk, így harmadjára sikerült, és a zenét már egészen jól ismertem (sokszor van ez így). Ennek köszönhetően egészen más nézni a filmet - lehet, hogy ez sokaknak nem tetszik, de én rajogok az ilyenfajta zenékért, és elég különös így nézni. Mert az ismert dallmokhoz, most hozzácsatlakoznak a képek, és amit eddig csak sejteni lehetett, most már látható - maga a cselekmény.
Ja, igen, a film. Freud biztosan nagyon örült volna ennek a filmnek, hiszen ez az álmok, és a tudattalan mélységeinek, vagy lehetséges mélységeinek feltárása. Az alapötlet nagyon jó, és a forgatókönyv is remélem Oscart kap. Érdemes lesz még megnézni, mert biztosan vannak benne olyan apróságok, amiket elsőre lehetetlen felfedezni. De a legközelebb az itthon lesz, mert az Európában voltunk (most először) és túl közel ültünk egymáshoz, így zavart a mellettem ülő srác. Hosszú volt, az ülések kényelmetlenek, de mi nem ezzel foglalkozunk többnyire.
Tényleg, mindenkinek ajánlom, azzal a kitétellel, hogy bizony, belemászik az álmunkba. Nekem elég nyugtalan éjszakám volt, mintha folytatódott volna a film...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése