Avagy úgy is mondhatnám, hogy baromi büszkék vagyunk, mert igen jót haladtunk vele ma, de kidolgozuk a belünket is nagyon elfáradtunk. Igen, rábízhatnánk egy valamiféle cégre, akik kibányásszák, gyökértelenítenek, bokrot vágnak, stb. mindezt csupán pár ezer fontért akár, vagy, megcsinálhatjuk mi is. Ami szerintem sokkal jobb, örömtelibb és kimerítőbb.
De azért, csak a miénk. Már vannak eperpalánták, meg sokféle mag, már csak az utolsó adag bányászás van hátra (persze, közben el lesznek ültetve a magok az üvegházba, csak a palánták miatt kell csipkedni magunkat).
Ma egyébként tényleg kinyírtunk egy bokrot (szándékosan), a férj le is fűrészelte az ágait, "már csak" a gyökérzet van hátra, hát, lehet a végén ottmarad a gyökér, mert nem fogjuk tudni kiszedni, csak markolóval, ami meg ugye nincs épp kéznél.
Tennék fel fotókat, ha nem halt volna le a flickr gadget-e, ill. ha nem lennék lusta fényképezni (ami tényleg kár, haragszom is magamra, de egyszerűen, annyira leköt maga a folyamat, hogy nem tudom/nincs kedvem dokumentálni - pedig lehet kellene - most néztük meg a Vow-t, ami háát, inkább arra ösztönözne, hogy dokumentáljak, mert nem 100%, hogy mindig emlékezni fogok ezekra a napokra...).
Ja, van már locsolókanna is, piros, na meg gereblye is lett (meg amolyan vasvilla szerűség, ami nekem nagyon tetszik, azzal nyársaltam fel egy komplett naaagy gyökeret).
Szóval fene megette, ezt így nagyon szeretjük, boldogságot ad, stb. ha eddig költözni is akartunk délnek, most már úgy tűnik, nem fogunk. Egy egész kertet mégsem vihetünk magunkkal...
