Süti és hal között

Elfáradtam a mézessüti-sütés közben, mivel nagyon sok lett - bizony, most minden rokonra ezt fogjuk tukmálni - és még az ujjamat is rendesen megégettem.
Viszont a lazac már citromon ülve alig várja, hogy beugorhasson a serpenyőbe :)

Mentás zöldborsópüré

Egy ideje már mentára vadászom... és tegnap megtörtént!!! Az egyik hipermarketben végre egy egészséges, szépen kifejlett mentanövényre bukkantam, és ha a fagyos hazaérkezést is túlélte, akkor büszkén teljesítheti feladatát, és egyesülhet a borsóval. Persze a borsók a fagyasztóban pihiznek, némi lazac társaságában, bár a lazacok még nagyon újak, biztosan összehaverkodtak már a sajtokkal, pizzatésztákkal, és egyéb húsokkal.

Avatar

160 percnyi élmény. Még, ha először fura is, főleg a 3D, (én speciel párszor meg is ijedtem, amikor nagy sebességgel repült felém valami az elején) után teljesen magával ragad a film, a látvány, és a történet. Azt hiszem, ebben a sorrendben. Mert tényleg... a történet egyszerű, kiszámítható, egy kis szerelem, csihi-puhi, főgonosz, csata, happy end. De ha mindezt egy ilyen látványvilágba rakják bele, akkor az elkápráztat.

Kivételesen minden igaz, amit a kritikusok írnak, nem érdemes letölteni, ezt látni kell. A Na'vi-k így köszöntek, hogy "Látlak téged" - ez nekem nagyon tetszett.

Téli Napfordulóra

Az egyik legkedvesebb decemberi napom. Sokan nem tudják, nem is ismerik a jelentését. Pedig teljesen más szimbolikával bír, mint pl. a Karácsony. Ma a legrövidebb a nappal, és a leghosszabb az éjszaka. Ezután pedig már csak hosszabbak lesznek a nappalok, egészen júniusig... Gyönyörű, örök körforgás ez. Nekem azt jelenti, hogy közelegnek az ünnepek, de eközben minden egyre könnyebb lesz. Főlem most reménykedek ebben. Hogy az életem körül is egyre világosabb lesz. Addig pedig... szeretnék ünnepelni. Nem feltétlenül azt, amit maga a Karácsony jelent, hanem az elmúlt évet, lezárni dolgokat, és várni az új év beköszöntét.

A hétvégén nagyon romantikusnak mondható napot töltöttem Bécsben, mivel majdnem egész nap haazott, és fantasztikus látvány, és hangulat kerekedett. Persze, hideg is volt, így elég sok "Glühwein" és "Punsch" kellett a normál életműködések fenntartásához, de megérte (a kis torokfájástól eltekintve). Sajna, a hó az autópályán már nem mutatott olyan romantikusan, így 6 órás út lett a 3-ból, viszont megint kárpótolt valami... mivel már csak éjszakai buszok jártak volna, szépen kettecskén hazasétáltunk a hatalmas hóban. Sok helyen a mi lábnyomaink vették el a hó szüzességét, és ez olyan jó. Városban ritkán van ekkora hó. Még gyerekként ez jellemző volt, és míg anyáék bent készülődtek, mi kint hóembert építettünk, és hócsatáztunk a tesómmal. Itt ezt csak lefeljebb hóesés után, éjszaka lehet kipróbálni.

Ma beszerezzük az ehető dolgokat, és ezzel végeztünk az ünnepi vásárlással. Irtó jó érzés, mert nem volt rohanás, csak nyugodtan összeszedegettük, ami kell. Még mozizunk is, muszáj látni az Avatart, 3D-ben, pedig volt a filmekből bőven erre a hétvégére. A legjobb, a Charlie és a csokigyár, félig láttuk még csak a Remény bajnokát, plusz egy romantikus vígjátékot (csak pár napja van digitális tv-nk, máris imádom - tvre ilyet én még nem mondtam. Nem függünk a műsorkészítők szeszélyeitől, és a legnagyobb eksztázis az, amikor átpörgetem a reklámokat).

Végül, eszemben sincs erről az évről mérleget csinálni, mert nagyon vegyes volt. Majd egyszer, talán. Inkább élvezem a Téli Napfordulót!

Fenyőillat...

Fenyőillat költözött a lakás egyik felébe... Mindig meglepődök, amikor megérzem - pár napig nem éreztem illatokat a nátha miatt - és annyira jó.
A fa hatalmas. Mintha napról-napra nőne. Azt hiszem jól érzi magát. Miután tegnap kedves párom megnyirbálta szegényt (na itt nem sajnálom a tüskés jószágot, mert nagy vérengzés volt, nem adta meg magát túl könnyen) ma már egészen büszkén meresztgeti tűleveleit. Nemsokára felöltöztetjük, és akkor igazi Karácsonyfa lesz. Amolyan eklektikus fa...de a miénk.
Ma már csak apróságokat kell intézni, plusz beszerezni egy darab lazacot. Jó móka lesz :)

A lány fehér rózsával

Ma olyan déltájt, vagy kicsit később egy lány suhant végig a körúton, kezében egy fehér rózsával. A rózsa nem egy férfitől, hanem egy új bolt kedves eladójától származott, aki ezzel mosolyt csalt a lány arcára. Egészen kerek lett a világ, még a nap is kisütött.
A rózsa később a hideg, vagy a meleg - vagy a kettő gyorsan váltakozó keveréke miatt - először megijedt, megrázta a szirmait, majd megadta magát. Elfonnyadt, de még akkor is nagyszerű illatot árasztott magából. Rövidebb élete volt, mint egy tiszavirágnak, de abban a pár órában, míg a lány a kezében fogta, jól érezte magát, és a lány is viszont.

Később a lány találkozott élete párjával, és együtt mentek gyűrűnézőbe. Kint hideg volt, át is fagytak rendesen, de bent az ötvösnél már melegség fogadta őket. Láttak rengeteg gyűrűt, és úgy tűnik, meglesz a saját, egyéni különlegesség is. Ami csak kettejük ujján fog díszelegni.


Kevés ilyen nap van, amikor ilyen sok jó történik. Bár, több nap nátha után már bárminek örülnék. De most ez tényleg összejött. Nem is gondoltam. Egy újabb álom válik valóra. Most pedig jó zenét hallgatva, és forralt bort iszogatva ücsörgök, és megörökítem ennek a szép napnak az emlékeit. Tudom, hogy a világ zord, és sokszor nehéz, de ilyenkor egy kicsit feltöltődöm.
Az ajándékok is készen vannak már, csak a csomagolásra várnak, remélem a gazdáik nagyon fognak nekik örülni.

Mostani háttérképem

Hét szeretőm

Érdekes ez. Nem tudnám jellemezni mind a hetet. Talán néha egyet-egyet, de mindet nem. Mert mostanában nem tipikusak. Mindig másak, szeszélyesek, szomorúak, vagy éppen nagyon vidámak. Ők az én szeretőim, akikkel mostanában nem vagyok olyan jó viszonyban. Mert amíg az egyikkel vagyok, mindig a másikra vágyom, és így tovább. Na, mielőtt nagyon elragadna a hasonlat, a nevük: Hétfő, Kedd, Szerda, Csütörtök, Péntek, Szombat és Vasárnap.
Lázár Ervin fantasztikus. Pedig novellát írni talán a legnehezebb - nem próbáltam, csak olvastam, hogy így van.



Megnéztem a Fame-et, ami nem volt rossz, de ilyen "valósítsuk meg az álmainkat" filmek között talán középkategóriás. Nem voltak benne kiemelkedő zenék, és a színészek is picit gyengécskék voltak, eltekintve egy fekete énekesnőtől. Bár, nem számítottam valami eszméletlenre, szórakoztató volt, és kikapcsolt. A célnak megfelelt, és nem is voltak sokan.



Napok óta mentát szeretnék venni. Na nem növényt sajnos, mert a sötét konyhában hamar halálát lelné, hanem valahogy szárított fűszer formájában, de nem nagyon találok. És a fagyasztóban lakó zöldborsók már régóta várnak a felhasználásra, és mire találok egy szuper receptet - Jamie: mentás zöldborsópüré - addigra fűszert nem találok hozzá. Kacérkodom a mentás tea kivonatának borsóhoz adásával, de nem tudom milyen eredménnyel járna. Szegény borsók...

Egy jó délelőtt

Különleges délelőttöm volt, bár, nem gondoltam, hogy ilyen nyugis lesz. Ulickajával és Lázár Ervinnel kezdtem a napot, (egy jó korai ébredés, és kényelmetlen alvás után) majd felkerekedtem menyassszonyi ruhákat próbálni. Azt hittem sokkal nehezebb lesz, és majd keresgélni kell sok mindent, de máris van két olyan ruha, ami gyönyörű, és passzol hozzám. Csak választani kell közülük. Így egészen megnyugodtam, hogy nem lesz ezzel olyan nagy felhajtás.
Ha a gyűrű, és a helyszín is meglesz, akkor tovább gond egy szál sem. Ezek után finom kenyérlángost ettem, majd narancsos forralt bort ittam, és nagyon szép volt a világ - nem feltétlen az alkoholnak köszönhetően.

Ma végre hazamehetek, alig várom.

A horkolás

Lázár Ervint olvastam, és nagyon megnyugtatott. Nagyon tetszett a horkolásról szóló novellája. Felvettem a kedvencek listájára. Persze, a Retemetesz vezeti a sort, mert az kicsit szomorú, de annyi, annyi mondanivalója van, és ráadásul olyan jól el tudom képzelni a retemeteszt, hogy tényleg különleges lesz. Kern András felolvasásában hallottam először, de olvasni sem rossz. Viszont a fülemben visszhangzik az, ahogy Kern elmondja, hangsúlyozza, rágja a szavakat, és így az igazi.
Ugyanakkor elég volt pár novella ahhoz, a megnyugváson felül a vérnyomásom is leessen, és úgy döntöttem pihizek egy kicsit. Nagyon jól esett, zene a fülemben, a szemem csukva, gondolatok alszanak. Amikor megint kinyitottam a szememet pont rám sütött a nap - igen egoista kijelentés - de bizony, pont abban az irányban feküdtem, hogy rám sütött. És nagyon jó volt.
Valami nyom idebent. Sejtem én, hogy mi az, mert a jobb vállam is begörcsölt. Túl nagyok a terhek, és kicsit ilyenkor összeroskadok. Utána pedig kell pár nap, amíg kiengedek. Ez így nincs jól. Már magam elé mertem képzelni azt a pillanatot, amikor ennek vége lesz... annak minden részletét - na jó, pl a toll színét, és a ruhámat nem, de ezek nem is lényegesek - és reménykedek, hogy így alakul majd minden. És akkor végre, hosszú idő után először, levegőt vehetnék. Lehet, hogy bele is szédülnék, de azt hiszem, vállalom a kockázatot.

Alagút

Újabb fény az alagút végén...már a sokadik, és eléggé megszoktam már ezt az érzést. Na de ez most talán az utolsó. Így, hogy már régi cimborák vagyunk, megtanultam kezelni, figyelni, hogy hogyan változik bennem, és én hogyan változok általa. Nagyon közeleg a Karácsony, és 2010 is ott liheg a nyomában. Változatlanul havas hegytetőn kezdjük majd az új évet, de az indulásig még 22 nap van hátra, és remélem, hogy ezek igen eseménydúsan fognak eltelni.

Feldmár

Lassan fűztem át magamat a mondatokon, oldalakon, és a könyvön. Olyan sokat adott, újat, másat, mint ahogy azt az egyetemen tanuljuk. Nyilván, sok tapasztalat kell ahhoz, hogy valaki így vigyen terápiákat, ugyanakkor talán ez a módszer áll a legközelebb ahhoz, ami a segítő kapcsolat alapja lehet. Mert hiába állítok fel rengeteg diagnózist valakiről, attól még nem ismerem meg, csak távolítom, és kifejezem, hogy ő itt beteg-státuszban van.
Viszont az is nagyon nehéz, hogy a terápiában teljesen a másikra tudjunk figyelni, és ott lenni vele. Nem irányítani, nem dominálni, csak figyelni, hogy mire van éppen szüksége, és fogni a kezét, miközben félelmek, és szorongások gyötrik.
Érdekes hivatást választottam, és nem is kezdem még el gyakorolni. Talán nem is lehet elkezdeni még. Vagy csak bátorság kérdése. Nem tudom. Mindennek meg lesz a maga ideje, de kezdek türelmetlen lenni - ami pedig jóra sosem vezet.
Nagyon sok dologban egyet kell értenem Feldmárral, csak ez tőle hitelesen hangzik, mástól azonban nem szeretik elfogadni, hogy nem a szokványos, klinikai terápiát viszi. Egyszóval nagyszerű könyv volt, ami nem egyszer olvasós kategória, hanem néha-néha jó felütni, és megnézni, hogy nyílik ki, mert szerintem mindenki számára tartogat valami. Csak észre kell venni, és befogadni.

Advent

Ma indul a "nagy" karácsonyi visszaszámlálás. Szerettem volna adventi kalendáriumot készíteni, nagyon bennem volt, de sehogy sem láttam esélyt a megvalósulásra. Nincs - még - varrógépem, nem volt annyi üres dobozkám, olyan egyszerűt meg nem akartam. Erre, milyen érdekes a Sors, tegnap szó szerint elém rakott egy félig kész, gyönyörű, fa - kicsit viseltes - kalendáriumot. Pár gondolat futott csak át az agyamon, hogy tényleg? És ezután már boldog tulajdonosa voltam ennek az aranyos házikónak. Van teleje, meg ajtaja, és 24 üres helye. Rendes, nyitható ajtók nincsenek rajta, tehát azért van hely a kreativitásra. Most nyomtattam figurákat, szövegeket, apróságokat, amik helyet kapnak odabent, néhány ajtó takarása mögött.
Nagyon élvezem ilyenkor a készülődést, és bizony, most meg van az a luxusom, hogy itthon ezt meg is tehetem. Utána lesz egy zűrös hetem, amit úgy tudok majd túlélni, hogy egyrészt létezik a skype, másrészt az otthon melege elkísér, és tudom, bármikor hazajöhetek, akár csak gondolatban.
Úgy tervezem, hogy majd évről-évre szebb lesz a kalendárium, mindig gyarapítom majd valamivel, de ez most így nagyon jó. Lesz rajta, benne éppen valami, ami örömet szerez mindkettőnknek, és remélem olyan tartós lesz, hogy egyszer majd a gyerekeink fogják türelmetlenül várni, mit rejtenek az ajtók.
Ez az első igazán közös karácsonyunk. Volt már egy tavaly, de az még más volt. Azért számolom ezt az első igazinak. Én fogok vacsorát készíteni, kialakulnak a saját "hagyományaink". Rendes fánk nem lesz, de mű sem. Csak egy pár fenyőág, hogy beköltöztesse a karácsony illatát a lakásba.
Nincs minden jól, de majd megtalálja minden gondolat, érzés a helyét, eltüntetve a félelmeket.