Ma indul a "nagy" karácsonyi visszaszámlálás. Szerettem volna adventi kalendáriumot készíteni, nagyon bennem volt, de sehogy sem láttam esélyt a megvalósulásra. Nincs - még - varrógépem, nem volt annyi üres dobozkám, olyan egyszerűt meg nem akartam. Erre, milyen érdekes a Sors, tegnap szó szerint elém rakott egy félig kész, gyönyörű, fa - kicsit viseltes - kalendáriumot. Pár gondolat futott csak át az agyamon, hogy tényleg? És ezután már boldog tulajdonosa voltam ennek az aranyos házikónak. Van teleje, meg ajtaja, és 24 üres helye. Rendes, nyitható ajtók nincsenek rajta, tehát azért van hely a kreativitásra. Most nyomtattam figurákat, szövegeket, apróságokat, amik helyet kapnak odabent, néhány ajtó takarása mögött.Nagyon élvezem ilyenkor a készülődést, és bizony, most meg van az a luxusom, hogy itthon ezt meg is tehetem. Utána lesz egy zűrös hetem, amit úgy tudok majd túlélni, hogy egyrészt létezik a skype, másrészt az otthon melege elkísér, és tudom, bármikor hazajöhetek, akár csak gondolatban.
Úgy tervezem, hogy majd évről-évre szebb lesz a kalendárium, mindig gyarapítom majd valamivel, de ez most így nagyon jó. Lesz rajta, benne éppen valami, ami örömet szerez mindkettőnknek, és remélem olyan tartós lesz, hogy egyszer majd a gyerekeink fogják türelmetlenül várni, mit rejtenek az ajtók.
Ez az első igazán közös karácsonyunk. Volt már egy tavaly, de az még más volt. Azért számolom ezt az első igazinak. Én fogok vacsorát készíteni, kialakulnak a saját "hagyományaink". Rendes fánk nem lesz, de mű sem. Csak egy pár fenyőág, hogy beköltöztesse a karácsony illatát a lakásba.
Nincs minden jól, de majd megtalálja minden gondolat, érzés a helyét, eltüntetve a félelmeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése