2009. december 15., kedd

A lány fehér rózsával


Ma olyan déltájt, vagy kicsit később egy lány suhant végig a körúton, kezében egy fehér rózsával. A rózsa nem egy férfitől, hanem egy új bolt kedves eladójától származott, aki ezzel mosolyt csalt a lány arcára. Egészen kerek lett a világ, még a nap is kisütött.
A rózsa később a hideg, vagy a meleg - vagy a kettő gyorsan váltakozó keveréke miatt - először megijedt, megrázta a szirmait, majd megadta magát. Elfonnyadt, de még akkor is nagyszerű illatot árasztott magából. Rövidebb élete volt, mint egy tiszavirágnak, de abban a pár órában, míg a lány a kezében fogta, jól érezte magát, és a lány is viszont.

Később a lány találkozott élete párjával, és együtt mentek gyűrűnézőbe. Kint hideg volt, át is fagytak rendesen, de bent az ötvösnél már melegség fogadta őket. Láttak rengeteg gyűrűt, és úgy tűnik, meglesz a saját, egyéni különlegesség is. Ami csak kettejük ujján fog díszelegni.


Kevés ilyen nap van, amikor ilyen sok jó történik. Bár, több nap nátha után már bárminek örülnék. De most ez tényleg összejött. Nem is gondoltam. Egy újabb álom válik valóra. Most pedig jó zenét hallgatva, és forralt bort iszogatva ücsörgök, és megörökítem ennek a szép napnak az emlékeit. Tudom, hogy a világ zord, és sokszor nehéz, de ilyenkor egy kicsit feltöltődöm.
Az ajándékok is készen vannak már, csak a csomagolásra várnak, remélem a gazdáik nagyon fognak nekik örülni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése