Hét szeretőm

Érdekes ez. Nem tudnám jellemezni mind a hetet. Talán néha egyet-egyet, de mindet nem. Mert mostanában nem tipikusak. Mindig másak, szeszélyesek, szomorúak, vagy éppen nagyon vidámak. Ők az én szeretőim, akikkel mostanában nem vagyok olyan jó viszonyban. Mert amíg az egyikkel vagyok, mindig a másikra vágyom, és így tovább. Na, mielőtt nagyon elragadna a hasonlat, a nevük: Hétfő, Kedd, Szerda, Csütörtök, Péntek, Szombat és Vasárnap.
Lázár Ervin fantasztikus. Pedig novellát írni talán a legnehezebb - nem próbáltam, csak olvastam, hogy így van.



Megnéztem a Fame-et, ami nem volt rossz, de ilyen "valósítsuk meg az álmainkat" filmek között talán középkategóriás. Nem voltak benne kiemelkedő zenék, és a színészek is picit gyengécskék voltak, eltekintve egy fekete énekesnőtől. Bár, nem számítottam valami eszméletlenre, szórakoztató volt, és kikapcsolt. A célnak megfelelt, és nem is voltak sokan.



Napok óta mentát szeretnék venni. Na nem növényt sajnos, mert a sötét konyhában hamar halálát lelné, hanem valahogy szárított fűszer formájában, de nem nagyon találok. És a fagyasztóban lakó zöldborsók már régóta várnak a felhasználásra, és mire találok egy szuper receptet - Jamie: mentás zöldborsópüré - addigra fűszert nem találok hozzá. Kacérkodom a mentás tea kivonatának borsóhoz adásával, de nem tudom milyen eredménnyel járna. Szegény borsók...