Egy hullámvasút

Sok hullámvasút lesz ott, ahová készülődök (tudni kell, hogy oda vagyok a fantasztikusan nagy hullámvasutakért Disneyland óta). Most viszont egy olyan érzelmi hullámvasúton ülök, ami nehezebb, és gyomorforgatóbb minden eddiginél. Néha boldog vagyok, mert már csak pár nap, néha (mint most is) rámtör valami hatalmas nehézség, ami szorítja a torkomat, és elönt szomorúsággal. Fura ezt így megélni. Persze az is rájátszik, hogy a szüleimhez indulok, és megint előjön a ki tudja mikor látnak élőben megint dolog. A vonatozás részét természetesen utálom, de legalább a tesóm is csatlakozik ehhez a szörnyűséghez. 

Hullámok. Néha fent, néha lent, a kettő között nagyon ritkán, és csak egy-egy pillanatig. És most is blogot írok, ahelyett, hogy pakolnék, vagy esetleg reggelivel tömném a hasamat....