Viharos idő jön, nekem is egyre nehezebb. Próbálok nem gondolni sokat a búcsúzásra, és arra, hogy fogalmam sincs mikor látom újra (annyira nem rajongásig szeretett) Budapestet. De a barátok, a család egyértelműen nagyon fog hiányozni, és búcsúzni rettenetes. Persze, mindenki tudja, hogy talán így jobb lesz most, és én is. Nehéz. Ki kell lépni a biztonságosból egy egészen újba, teljesen más világba. Gyűjtöm a kapaszkodókat, amik majd segítenek, a jó gondolatokat, érveket, ellenérveket. Az is fura, hogy ez lesz az első nem itthoni Karácsony. (és most megszólal a pszichológus) Távolítok magamtól sok mindent, azt hiszem ez a lélek védő mechanizmusa. Tudattalan, mégis néha tetten érhető.
Majd azért írok vidámabbat is, olyat pl. hogy vettem tegnap két könyvet, olcsón, és (talán) jót is. Pakoltam is (nő a kupac), egyedül a check-int halogatom. Na de majd ma, én leszek a hős (és tényleg, mert vár még rám egy belvárosi kör - azt hiszem ez is egy utoljára ebben az évben lesz - csak félek, elfúj a szél).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése