A festésnek vége, szekrények megérkeztek. Most van az, hogy minden együtt van már, csak ki kell sakkozni, hogy mi hová kerül. Ez sem a dolog legjobb része. Mert valahogy folyamatosan olyan érzésem van, hogy ha valamit lerakok egy polcra, ott olyan idegen (persze, mert másik szekrényben van). Új helyen lesz szinte kivétel nélkül minden, sok időnek kell eltelnie, hogy olyan rutinosan vegyek elő dolgokat, mint eddig. De azért jó. Van zongorám, újra. Szerencse, hogy vannak olyan darabok, amiket bármikor le tudok játszani, így sikerélményem is van.
Nade, pakolok, mert sosem érek a végére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése