Köd

Tegnap este köd szállt az egész városra, talán az egész országra. a vonatból figyeltem, hogyan változik a táj, persze csak ritkán láttam a sötét miatt. Jó a ködös táj (na nem akkor, ha valaki autóval van, akkor veszélyes), szimbolikus. Tegnap este le mertem írni azt, ami régóta bennem van, volt, de nem tudom, hogy megvalósul-e egyáltalán. De ettől könnyebb lettem, vannak céljaim, de előtte még több akadály van. Bár, talán így értékesebbé válik a cél.

Ma pedig, még szinte hajnalban elkezdtünk rádiót hallgatni, majd én még egy alvás után végighallgattam a Bumeráng búcsúzását. Akárki akármit is mond, ennek köze van az emberekhez, és lezárul egy fejezet. Változások történnek mindenhol, remélem végre engem is utolér a változások szele...mert csak aazután lehet elkezdeni valamit.

A tesómék szalagavatóján hallottam Demjéntől a Felnőtt gyermekeket - eddig én ezt nem is ismertem - nagyon odaillő volt, azóta már párszor meghallgattam. Érdekes ez, hogy előbb-utóbb mindig megtalál egy olyan dal, vagy dalszöveg, ami az adott pillanatban nagyon igaz, és segít gondolkozni, talán továbblépni. A lejátszómban vannak olyanok, amiket láthatóan rengeteget hallgattam már, ezek azok a számok. Ha pedig később előkerülnek valahogy, akkor azt a már talán lezárt érzést közvetítik, ami akkor bennem volt.
Emlékekké válnak, ugyanúgy, mint az illatok.