2009. november 14., szombat

Valami narancssárga

A mai nap nagyon szürke - legalábbis odakint. Idebent viszont egyáltalán nem. A narancssárga étel jó volt ebédre, ínycsiklandozó és finom lett. Gulyáskrémes makarónit csináltam, eszembe nem jutott volna magamtól, na de erre jók a szakácskönyvek. Különleges íze volt, még ilyet egyáltalán nem ettem - ettünk. Jól össze lehet vele kenni magunkat, viszont olyan kevés edényt igényel az elkészítése, hogy rögtön a kedvencem lett.
Nem fényképeztem le, mert ahhoz túl éhesek voltunk, és ez meg gonosz módon, etette magát rendesen.

Most pedig békésen olvasunk, csak nekem írhatnékom támadt. Jók az ilyen itthon töltött órák, nyugisak, és erre most nagy szükség van. A mosás megy közben, és a mosószer és az öbblítő illata az előbb hirtelen Debrecenre emlékeztetett. Jó értelemben... Milyen régen volt már, amikor még otthon voltam ténylegesen abban a városban, és nem csak a gyötrődést, és nehézségeket jelentette. A hétvégi mosásnak más illata volt, jó volt teregetni, megszagolni a tiszta ruhákat. És arra jöttem rá, hogy ezt a fajta mosószert régen nem használtam, legalább egy éve nem, és most jutatta először az eszembe az illata az emlékeket.

Érdekes dolog ez... hogy illatok alapján megjegyzünk emlékeket - gondolom ez általános, nem hinném, hogy ezzel egyedül vagyok. De inkább jó emlékek vésődnek be, mint rosszak. Most nem nagyon tudok felidézni valami rossz illatú emléket, bár, biztos van.

Kizökkentem picit, de nem bánom :) ennyi jutott mára.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése