Nem is tudom, hogy hol kezdjem, mert olyan ez kicsit, mint ha még mindig álmodnék. Nagy dolog történt, ami teljesen új érzéseket eredményezett. Olyan dolgok törtek elő bennem, amiknek a létezéséről nem is tudtam, de kiderült, bizony van bennem "női gén" bőven.Minden lány, már gyermekkorában arról álmodik, hogy egyszer majd jön egy - a mesékben herceg - fiú, aki feltétel nélkül fogja őket szeretni, és elveszi őket feleségül. Aztán, ahogy telnek az évek, az álmainkról egyre inkább lemondunk, vagy elhessegetjük őket, mondván, ilyen nem létezik a valóságban. Vagy ha mégis, akkor pedig elmenekülünk, és kétségek között gyötrődünk - hogy miféle elavult dolog a házasság.
Én is az álmodozók táborába tartozom, azzal a különbséggel, hogy sosem tettem le arról, hogy egyszer majd eljön valóban az a pillanat, amikor megtalálom a társamat, aki majd feleségül vesz. Persze, nem a házasság a legfontosabb cél, főleg nem mindenáron, de úgy alakult, hogy most már ez sem olyan távoli dolog.
Szeretném a jegyesség minden pillanatát teljesen kiélvezni, hiszen remélem többször nem leszek menyasszony. A kiélvezést nem feltétlen a hatalmas esküvő megszervezésére értem (mert bizony ilyen nem lesz) hanem arra, hogy ez egy "más-állapot", valamiféle átmenet a lány és asszony között. Szimbolikusan is, és mindenhogy. Persze a népi hagyományban ez még szebben szimbolizál sok mindent, de a mai modern világban ez egy másfajta átmenet, egy folyamat része.
Megannyi érzés kavarog most bennem, és ezek nem tudom mikor fognak csitulni. Ugyanakkor nagy nyugalmat, és boldogságot érzek. Hogy ez így jó. És nem változtatnék semmin sem.
Még valami - a zene gyönyörűsége:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése