Furcsa érzés... mondanivalóm lett volna, de mégsem írtam le. Történt sok minden, de nem voltak olyan mélységűek, hogy a lelkemig értek volna. És ez most már hiányzik.
Tegnap megnéztük a Holt költők társaságát, ami nekem valahogy kimaradt (csak pár évvel vagyok idősebb a filmnél), nem volt rám egetrengető hatással, ugyanakkor szép volt. Gyönyörűen volt fényképezve, a zenéről nem tennék említést, Robin Williams-et pedig egyszerűen szeretem.
Érdekes ez a kettészakadtság. Állandóan beszivárog az életembe a "másik életem", és ez sokkal inkább zavaró, minthogy jó lenne. Itt nyugodt vagyok, ott feldúlt. Itt még az esőben is tudok mosolyogni, és leperegnek rólam Pest szörnyűségei (érts ezalatt bármit), Debrecenben pedig feszült várakozásban vagyok, görcsösen, és magamban. Most persze nagyon sarkítottan fogalmaztam, de az érzések néha ilyenek.
A szavak sem úgy jönnek, mint ahogy szoktak. Valami nem jó idebent.
Tegnap megnéztük a Holt költők társaságát, ami nekem valahogy kimaradt (csak pár évvel vagyok idősebb a filmnél), nem volt rám egetrengető hatással, ugyanakkor szép volt. Gyönyörűen volt fényképezve, a zenéről nem tennék említést, Robin Williams-et pedig egyszerűen szeretem.
Érdekes ez a kettészakadtság. Állandóan beszivárog az életembe a "másik életem", és ez sokkal inkább zavaró, minthogy jó lenne. Itt nyugodt vagyok, ott feldúlt. Itt még az esőben is tudok mosolyogni, és leperegnek rólam Pest szörnyűségei (érts ezalatt bármit), Debrecenben pedig feszült várakozásban vagyok, görcsösen, és magamban. Most persze nagyon sarkítottan fogalmaztam, de az érzések néha ilyenek.
A szavak sem úgy jönnek, mint ahogy szoktak. Valami nem jó idebent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése