Tehát akkor a rókák után jöjjön egy kis mese (milyen jó, hogy internethez jutottam, mivel 'otthon' az mar nincs). Gondban leszek a kifejezésekkel, mert itt ez meg otthon, de mar üres, ott az meg meg csak ház, de mar mindenünk ott van, tárgyilag. Lelkileg pedig valahol a kettő között.
Vasarnap reggel megyünk véglegesen, addig meg pár búcsúzás, szamlazarasok, átírások, minden, csak alvás nem.
Szoval miután megkaptuk kedden a van-t, es bepakoltunk (kis napszurast kaptunk) volt időnk meg az indulásig. Mivel az ingatlanosokkal egyeztetve csak munkaidőben lehet találkozni, így éjjel mentünk, hogy reggelre odaérjunk.
Ez így tervben jol is hangzott, megvalósítás mar annál nehezebb volt. Nem tudom milyen tömeget mozgattunk meg, de van egy sejtesem, hogy sokat... 300 mérföld, ennek nagyrésze, sőt, 90%-a autópályán ment.
Voltak izgalmas részek - londoni körgyűrűn éppen elkerültuk a hatalmas dugót, stb. de így is késve érkeztünk, es utána következett meg a java.
Kulcsok is lettek, fáradtak voltunk, es most jött a ki pakolas része, ami az idő előrehaladtával, es erőnk fogytaval kezdett egyre gyötrelmesebbe válni. A mosógép pakolasa volt a helyzet katarzisa, örülök, hogy nem adtuk fel.
Jó érzés volt, amikor befejeztük, persze, ott lebegett a kérdés, hogy megis hogyan fogunk tudni hazamenni, hiszen muszáj volt meg aznap éjjel ide visszaernunk.
Így elindultunk, lesz ami lesz alapon, végül úgy 8 órán keresztül jöttünk. Tényleg végtelennek tűnt néha. Főleg az M6, a sok kamionnal.
Olyannyira, hogy ne legyen veszélyes a helyzet(a fáradtság mértéke mar így is az volt) 50 merfoldenkent megálltunk, aludtunk 10-15 percet a parkolókban, aztán ujra az egész. Keserves volt, de végül csak hazaértunk, egy darabban.
Mondanám, hogy utána jót aludtunk, de így is happy end. Megint csak 2-3 óra alvás lett, mert vissza kellett vinni a kocsit, stb. netet kikötötték, senki sem akart békén hagyni. Azóta meg csak egy órát sikerült aludni, ma éjszaka talan mar semmi sem jöhet közbe.
To be continued...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése