Koltozesrol

Annyi mindent tudnek irni megintcsak, szinte mar-mar tulcsordulo erzes. Kint metszo hideg, nyirkos, nagyon rossz ido. Nem szoktam kulonosebben panaszkodni az idojarasra, mert hat, ez van, de ami mostanaban (ez alatt ertem az utobbi ket hetet) volt, az tenyleg rettenetes volt. Ho es eso felvaltva, nagyon keves napsutessel, ami epp csak felszaritotta az elobbieket.

Szoval remelem uton van a tavasz, es siet.

Nalunk pedig jo dolgok tortennek, sot, alomdolgok, de ahhoz hogy ezek mukodjenek, koltozni kell, meghozza igen messze. Az eszakot felcsereljuk delre, a siksagot dombsagra. Egyedul a tenger marad, meg gondolom a szel. Uj lesz szinte minden, meg a lak is. Az uj ev tenleg sok ujat hozott, es meg ki tudja mit tartogat.

Epp ideje, hogy egy reg (fel eve) elmentett verset eloszedjek...

Elmész egy helyről, ahol boldog vagy éppen,
keresel mást, ahol majd boldog lehetsz.
De csak veszíthetsz mindenféleképpen:
a múltadról a változás lemetsz.

Hiába viszel el mindent magaddal:
könyvet, törölközőt, edényeket –
itt marad majd a konyha és az udvar,
a házban hagyod majd a lényeget.

A homokozót, a garázst, a macskát,
a fal sárgáját napnyugta előtt,
a kopott, poros udvarban a hat fát,
az ólmos, mégis édes levegőt.

Vidd el levágott muskátli-palántád,
keress neki egy napos ablakot.
Ha itt hagyod a virágzó akácfát,
keress helyette másik fát, hatot.

Ha nem változtatsz, más fog majd helyetted
dönteni minden változás felől.
Új alapjaid, rajta hát, te vesd meg,
mielőtt régi házad összedől.

Szabó T. Anna, Változás

1000km margojara

Ugy gondoltam, hogy az a teny, hogy kicsit korbejartuk a szigetet, megsem mulhat el nyom nelkul. Es az 1000 km-ert nem is repulovel, hanem a bekaval tettuk meg, ami kulon erdekesseg.

Kell meg ido szerintem, hogy minden elmeny a helyere keruljon, hiszen annyi mindenkivel talalkoztunk, felfedeztunk, ettunk, beszelgettunk. Persze, volt oka is, hogy korozzunk egyet, de arrol majd kesobb, ha egyaltalan.

Jodi Picoult

Lobo-nal lettem eloszor komolyabban figyelmes Picoult-ra, lattam mar mashol is, de ugy igazan csak tovabblapoztam, vagy nem talaltam tul erdekesnek.
Aztan valahogy "szembejott" ez a konyv, es feltettem az iPadre alias Padkara is. Ott megintcsak elvolt egy darabig, de belatom, ezt csinalom a konyvekkel altalaban... foleg, miota Padkara kerulnek. Ott figyelnek, majd egyser csak, ugy valamitol vezerelve, "felcsapom" az egyik kotetet, es elkezdem olvasni.

A noverem huga kerult igy hozzam, elolvastam a "fulszoveget" szoval nagyjabol sejtettem, hogy mirol is szol valojaban, nade ez nem mond semmit arrol, hogy valojaban hogyan is van megirva. Biztosan mindenkiben egeszen mas erzeseket general, en igazan meg nem fejtettem meg, hogy milyeneket. Csak azt tudom, hogy az utolso oldalak eleg homalyosak voltak, nehez volt ugy olvasni. Hogy egeszen bevont a tortenet, muszaj volt ket este alatt elolvasnom, mert nem hagyot nyugodni, hogy milyen vegkifejlet kovetkezik.

Lehet, hogy a szerzo egy masik konyve is mar a Padkan varakozik egyebkent... na pesze, nem szeretek egyik regenybol a masikba esni, foleg, ha az megrazo, es van benne mit feldolgozni. Nem fogok a tortenetrol irni, aki akarja elolvassa (szerintem erdemes). Azt meg megnem dontottem el, hogy a filmet akarom-e latni.

De azt leirhatom, hogy azert szeretem az ilyen regenyeket - es vannak ilyen filmek is, sot vegul is zenek is - mert kimozditanak az allovizbol. Felkavarnak sok mindent, ami csak szunnyad, es ez szerintem jo. Kell egyfajta allandosag is, persze, az biztonsagot ad, de ugyanakkor a levest vagy a fozeleket is megkavarjuk nem?, kulonben odaeg. Na mar teljesen masrol beszelek irok, mindegy is, lehet faradt is vagyok, nem kellene ilyenkor senki sem farasztanom az agymenesemmel. De orulok is, hogy kedvem tamadt irni, ez jo, felkavarodott az eddig sem alloviz...

The Hobbit

Vegre eljutottunk megnezni a Hobbit-ot. Vegyes erzelmekkel alltam az egesz historiahoz, mivel nem olvastam a konyvet, es sok eltero velemenyt lehetett olvasni.
Igy eloszor vegul is a 2d verziora esett a valasztas, lassuk mivel van dolgunk alapon, aztan ha tetszik, johet a HFR 3D verzio.

Valoszinuleg jonni fog a 3D is, csak megintcsak kell ra egy szabad 3+ ora.. kedvenc song:

Megtörni a csendet

mindig nehezebb valahogy. Olyan, mint a régóta fel nem hívott valakit próbálni felhívni, de egyszerűen nem sikerül. Hát így van ez a blogírással. Pedig jó lenne, nem is tudom, miért maradt abba.

Na mindegy. Ha még mindig olvas valaki, akkor üzenem, hogy néha azért jelentkezem. Most például ezzel, ami az ez évi egyik kedvenc reklám zenéje:
És ezzel Boldog Karácsonyt :)

Repülnek

Most néztem, hogy több, mint egy hónapra írtam, hogy még mennyi idő van addig, míg elindulunk. Most meg már csak órák kérdése. Nagyon szaladnak a napok, és rosszallom egy kicsit. Tartalmasak, nem mondom, sőt. De annyira, annyira hiányzik egy kis lassúság. Most pont ezt következik. Ahogy lesz, úgy lesz, amíg Írföldön vagyunk, semmiért sem kell aggódnunk. És az elég nagy luxus. 

Szóval we're off, see u in 2 weeks.

P.s. "ars poetica"

"Bolond az, aki a saját világában él. Én bolond akarok maradni, és úgy akarom élni a életemet, ahogy megálmodom..." Mindig is azt mondtam, addig jó, amíg bolondnak vagy őrültnek tartanak.

Útravalónak

"Azt hiszed, házat építettél, s pályád büszke ormairól elégedetten szemlélheted a világot? Nem tudod, hogy örökké vándor maradsz, s minden, amit csinálsz, az úton haladó vándor mozdulata? Örökké városok, célok, életkorok és változások között haladsz, s ha megpihensz, nem pihensz biztosabban, sem tartósabban, mint a vándor, aki megtöttyed az útszéli almafa árnyékában egy fél órára útközben. Tudjad ezt, mikor terveket szövögetsz. Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás. Nem helyzetekben élsz, hanem útközben.”

(Márai Sándor: Füves könyv – Arról, hogy mindig útközben élsz)

A west side story egy éve

Tavaly ilyenkor már itt aludtunk, vagy még ott, valahol a két hely között félúton. Most már teljesen belaktuk, bár még azért fel lehetne rakni két tükröt, meg képet, olyan érdekes ez. 

Jó kis (zsák)utcácska ez, macskákkal - ők igen nagy barátaink, szerintem lassan magyarul is értenek már, annyit abajgatom őket - csendes, kedves szomszédokkal, csirkékkel(!) és egyéb állatokkal. (igen, továbbra is kellene egy saját macska, a fajtáját már kiválasztottam, csak nem tudom életben tudnánk-e tartani).

A kert szerintem látott már szebb napokat is... ugyanis egy gonosz gaz ellepte, na meg az eper terjeszkedik, bár a hagymák beértek, és egy komplett (meztelen)csigapopulációt is sikerült kiirtani, juhé.

A közeli fitnessterem is igen jó, a héten majdnem odaköltöztünk. Most napos, fényes napokat élünk, Illuminations újra ON, nap is sütött elég sokat, a turisták meg özönlenek. Hát valami ilyesmi.

Most éppen

ezt hallgatom

Honlapra kellene tartalmat szerkeszteni, de nem igazán megy. Viszont a gym-be beléptünk, ez nagy eredmény. Van kb. 4 hetünk, hogy a két évvel ezelőtti ruhákba beleférjünk, persze lehetne venni újakat is, de abban meg mi a móka, és úgysem gyakori az esküvőre meghívás.

Kicsit elszomorodtam, hogy a nyár lassan végetér, és valahogy mégsem volt igazán nyár érzésem, talán 1-2 pillanat. A Balaton kétségtelen, nagyon-nagyon hiányzik, nem tudok ezzel mit kezdeni, hogy nem jutottunk el nem azért mert nem akartunk, majd jövőre odaköltözünk pár hétre pótolni a kimaradtakat nem mintha ilyet lehetne.

Közben térképeket bújunk, és amikor van időnk, elindulunk északra vagy délre, 1 vagy 2 napra, felfedezni a környék nemzeti parkjait és hegyeit elsősorban. Blackpoolban megkezdődik az őrület 66 éjszakája pár nap múlva, fények égnek, turisták özönlenek, utak bedugulnak.

De így szeretjük ezt a kurta-furcsa várost a furcsa emberekkel együtt, akik közül néhányan időközben a barátaink lettek.

Nemírok, de azért még élek

Most éppen színházjegyeknek örvendezek, Angyalok Amerikában, Nemzeti, szeptember vége, két nappal a premier után. Huh. Jó kis napok lesznek, esküvőn részvétel, előtte Írország, nosztalgiaromantika, de addig még hátra van jósok nap. Ma éppen esett, de a fűtés legalább most nem megy. Hát ilyen az augusztus.