New Moon

Újhold van, a kezdés, újrakezdés "ünnepe". Ilyenkor érdemes belekezdeni dolgokba, mert nagyobb valószínűséggel lesznek sikeresek. Talán számomra is most jött el valaminek a kezdete, érdekes, ahogy a szálak összefonódnak, ok-okozat követi egymást. Véletlenek persze nincsenek. 

Alig aludtam - legalábbis úgy érzem. Égnek a szemeim, a gondolataim nem hagynak nyugodni. Pár órára szinte beájultam éjszaka, de nem volt pihentető. És még csak nem is az esküvőnk miatt vagyok nyugtalan. A nagy mozaik kezd összeállni egy egésszé, és ez nagyon jó érzés. Nem gondoltam volna, hogy ilyen szépen, gördülékenyen fog menni minden. Jó embereket találunk meg, akik nem hátráltatnak, hanem előrevisznek. Van mindenféle tervünk, mindenféle időjárásra, de titkon remélem, hogy a Nap is előbújik majd. 

Most forgatókönyvet írok, és mindenféle jóra gondolok. Már csak 16-ot kell aludni.

Furanap

Furcsa egy nap ez a mai, töménytelen mennyiségű emailt írtam, kaptam, de telefont egyet sem. Így van ez, nem tudok mit tenni, inkább igyekszem alternatív terveket kiötletni, hátha.

Vágyaim (egyik) tárgya: Monte Rosa

Sokminden

Akarnék ide sokmindent írni... de nem megy. Megállt az idő, és szeretnék reménykedni. Tegnap az Ikea-manók jártak nálunk, és itthagyták az új katalógusukat. Megszagolgattam, még nem nyitottam ki. 

Az is jó, hogy álmosan, a fejemre tapadt hajjal azt mondja, hogy szép vagyok. Hát ezért. Leírhatnám, hogy miért, de elég az, hogy csak. Most nem voltam valami világos, de nem is kell. 19 nap.

Egy kis entrópia

EZEK nekem nagyon tetszenek. Megvan a saját szépségük.

24

Nem óra, hanem nap. Szeptember lett, és mindig fura a 31 után az elsejét látni a naptáron. Most mondjuk én a másodikára készülök, reménykedek, hogy a szeptember nem csak az esküvő hónapja lesz...

Nyugtalan is vagyok ezért, szakaszosan alszok - ami fura, és nem túl pihentető (el is küldeném magamat pszichológushoz ilyenkor), nyilván van bennem drukk, ezért igyekszem relaxálni, minél többet.

Találkozok ma egy kolléganőmmel, és kiötlünk valami jót. Legalábbis nekikezdünk.

Láncreakció

Az egész úgy kezdődött, hogy ugye adott a rossz idő. Barangoltam a kedvenc blogjaim között, és a  MOKSHÁN megláttam (először a tejberizsreceptet, és erre továbbfejlesztésként) a rizskoch receptjét, és újságoltam kedves uramnak... Már ketten voltunk, akik megkívántuk a rizses dolgokat, és lévén a hideg, és esős idő, kedvem támadt bekapcsolni a sütőt. 

Pedig már konyhatündérkedtem, és egy tejszínes-csirkés pennét csináltam, vacsorára - hát, ebéd lesz belőle. A rizskoch fantasztikusan néz ki, mivel hatalmas önmegtartóztatás árán hagyjuk kihűlni, és csak a fahéjas-karamelles tetejét látjuk. Nyamm. Ennyit az esküvő előtti - "belekelleneférniaruhánkba" tervről.

Eredet

Hans Zimmer újra egy nagyon érdekeset alkotott. Belevitte egyfajta főszálnak Piaf nagyszerű dalát, és hozzátette még a magáét... Így fantasztikus, ami kisült a dologból. Mivel a mozizást már kétszer elhalasztottuk, így harmadjára sikerült, és a zenét már egészen jól ismertem (sokszor van ez így). Ennek köszönhetően egészen más nézni a filmet - lehet, hogy ez sokaknak nem tetszik, de én rajogok az ilyenfajta zenékért, és elég különös így nézni. Mert az ismert dallmokhoz, most hozzácsatlakoznak a képek, és amit eddig csak sejteni lehetett, most már látható - maga a cselekmény. 

Ja, igen, a film. Freud biztosan nagyon örült volna ennek a filmnek, hiszen ez az álmok, és a tudattalan mélységeinek, vagy lehetséges mélységeinek feltárása. Az alapötlet nagyon jó, és a forgatókönyv is remélem Oscart kap. Érdemes lesz még megnézni, mert biztosan vannak benne olyan apróságok, amiket elsőre lehetetlen felfedezni. De a legközelebb az itthon lesz, mert az Európában voltunk (most először) és túl közel ültünk egymáshoz, így zavart a mellettem ülő srác. Hosszú volt, az ülések kényelmetlenek, de mi nem ezzel foglalkozunk többnyire.

Tényleg, mindenkinek ajánlom, azzal a kitétellel, hogy bizony, belemászik az álmunkba. Nekem elég nyugtalan éjszakám volt, mintha folytatódott volna a film...

Sár&Törökmező

Valahogy a túraleírásokat mindig kihagyom, pedig más is kedvet kaphat hozzá (lehet hozzánk csatlakozni!) Ez volt az "évadnyitó" túra, könnyed, sétálgatósnak lett beharangozva. Persze, az ilyesmit némi fejingatással kezeljük, mert nem szokott olyan könnyed, sétálgatós lenni semmi sem. 

Ezen az útvonalon tényleg kb. 2 emelkedő volt, ja, és egy kis sár... A sár annyira kicsi volt, hogy a térdünkig ért helyenként, a bakancsunk medvetalphoz hasonlított, és kicsit sem néztek furcsán ránk, amikor vonatra szálltunk (nem is ültek mellénk, az már biztos). Keltünk át sokszor patakon, ez mindig izgalmas volt, mentünk szinte esőerdős részen (akkorák voltak a növények, mint én, de tényleg), réten, erdőben, faluban. 

Zebegényben fantasztikus rétest ettünk, a törökmezői turistaházban khm... szokás szerint citromos Gössert ittunk (igen, ilyen modernek a turistaházak), Nagymaroson pedig nagyon finomat fagyiztunk. Jaaaa, és még chilit is kaptam, igazit, nem szárítottat, most majd riogathatom kedves emberemet a csípős kajákkal. Tényleg szuper volt, (persze a társaság nélkül nem lett volna ilyen jó), 2 hét múlva jön a második.

p.s. Az időjárás kegyes volt, nem esett, ma viszont hétárgra süt a nap..hmm, gonoszkodik.

Kávéillat

Várakozás, és vágy kergeti egymást. Hol egyik, hol másik az erősebb. Nincs győztes. Türelem van, néha. Szeretet van, mindig.