Valami narancssárga

A mai nap nagyon szürke - legalábbis odakint. Idebent viszont egyáltalán nem. A narancssárga étel jó volt ebédre, ínycsiklandozó és finom lett. Gulyáskrémes makarónit csináltam, eszembe nem jutott volna magamtól, na de erre jók a szakácskönyvek. Különleges íze volt, még ilyet egyáltalán nem ettem - ettünk. Jól össze lehet vele kenni magunkat, viszont olyan kevés edényt igényel az elkészítése, hogy rögtön a kedvencem lett.
Nem fényképeztem le, mert ahhoz túl éhesek voltunk, és ez meg gonosz módon, etette magát rendesen.

Most pedig békésen olvasunk, csak nekem írhatnékom támadt. Jók az ilyen itthon töltött órák, nyugisak, és erre most nagy szükség van. A mosás megy közben, és a mosószer és az öbblítő illata az előbb hirtelen Debrecenre emlékeztetett. Jó értelemben... Milyen régen volt már, amikor még otthon voltam ténylegesen abban a városban, és nem csak a gyötrődést, és nehézségeket jelentette. A hétvégi mosásnak más illata volt, jó volt teregetni, megszagolni a tiszta ruhákat. És arra jöttem rá, hogy ezt a fajta mosószert régen nem használtam, legalább egy éve nem, és most jutatta először az eszembe az illata az emlékeket.

Érdekes dolog ez... hogy illatok alapján megjegyzünk emlékeket - gondolom ez általános, nem hinném, hogy ezzel egyedül vagyok. De inkább jó emlékek vésődnek be, mint rosszak. Most nem nagyon tudok felidézni valami rossz illatú emléket, bár, biztos van.

Kizökkentem picit, de nem bánom :) ennyi jutott mára.

Cheesecake

A mai nap nem indult valami fényesen, de annál jobban folytatódott. Több hetes rákészülés eredményeképp ma hozzáláttam a - nem tudom mennyire eredeti - New Yorki Cheesecake-nek. Több receptből mazsoláztam, és megpróbáltam olyan egyveleget alkotni, ami az ízlésünknek, és a sütőnek is a legjobb :)
Minden belekerült, ami szem-szájnak ingere, és "nyersen" nagyon finom volt (még most hűl, így csak egy pár óra múlva - miután felvágta a szülinapos - derül ki, hogy milyen az íze sülten.) A sütő, vagyis az ikea névre hallgató tortaforma kiszúrt velem, mert bár jól zár, de nem tökéletesen, és kicsöpögött ez-az a sütő aljára, irtózatos füstöt hagyva maga után. Szerencsére ez a tortában látható nyomokat nem hagyott, bár, kíváncsi vagyok, mi lesz ha leveszem a forma oldalát...
Vettem sok gyertyát is, csak most jöttem rá, hogy bizony eléggé inogni fog a talaj alattuk, így lehet, hogy az esti vacsi, a lasagne kapja meg őket, kissé rendhagyó módon.
Lehetne még cifrázni, mindenféle zselével, stb., de mivel egyikünk sem evett még ilyet nyalánkságot, így csak egy picit rajzolgatok a tetejére némi cukormázzal. (lakásdíszítésre már sem időm, sem kedvem, így ennyi lesz a plusz :))

Kicsit elnémulva

Furcsa érzés... mondanivalóm lett volna, de mégsem írtam le. Történt sok minden, de nem voltak olyan mélységűek, hogy a lelkemig értek volna. És ez most már hiányzik.
Tegnap megnéztük a Holt költők társaságát, ami nekem valahogy kimaradt (csak pár évvel vagyok idősebb a filmnél), nem volt rám egetrengető hatással, ugyanakkor szép volt. Gyönyörűen volt fényképezve, a zenéről nem tennék említést, Robin Williams-et pedig egyszerűen szeretem.

Érdekes ez a kettészakadtság. Állandóan beszivárog az életembe a "másik életem", és ez sokkal inkább zavaró, minthogy jó lenne. Itt nyugodt vagyok, ott feldúlt. Itt még az esőben is tudok mosolyogni, és leperegnek rólam Pest szörnyűségei (érts ezalatt bármit), Debrecenben pedig feszült várakozásban vagyok, görcsösen, és magamban. Most persze nagyon sarkítottan fogalmaztam, de az érzések néha ilyenek.

A szavak sem úgy jönnek, mint ahogy szoktak. Valami nem jó idebent.

csak egyvalami

The greatest thing is just to love, and be loved in return.

Ez angolul szép, nem szeretem, ha fordítják. A kedvenc filmjeim közé tartozik a Moulin Rouge, sokszor láttam, szinte kívülről tudom már a szövegeket. A zenéje is különös, mindenféle stílus keveredik, van sok kedvencem, pl. a Roxanne-be még mindig beleborzongok. Nem is tudom, miért ez jutott eszembe, egészen más filmet néztem.
Szeretnék sok mindent írni, de nem találom a szavakat, talán majd álmodom őket.

Ezt kaptam most

Ezt hallgatom

Várni

A ma délelőttöt egy jó könyv, némi tea, és zene társaságában töltöttem. Amit vártam, még nem érkezett meg, de nem érzem elvesztegetettnek az időt. Érzések tornyosulnak bennem, és vágyakozom, várakozom.

Reggeli

Jó, hogy az ágyban is lehet netezni :) és blogot írni. Nem volt még kedvem kimászni, a mai délelőtt elég lusta és lassú lesz, de ilyen is kell. Vannak olyan reggelek, amikor azt érzem, hogy bármi történhet (úgy értem bármilyen jó dolog). Azt nem tudom, hogy vajon a mai milyen, de tény, hogy egészen más, mint ha otthon lennék. Egy nagy béka aludt mellettem - vagyis varangy, kis koronával a fején - és aranyos, meg minden, de nem az igazi.

Egy hét

Nemsokára indulok, és egy hétig nem leszek itthon. Sok minden fog történni, remélem gyorsan halad majd az idő, de azért nem örülök annyira. Megveszem életem első teljesáru vonatjegyét, és fenyeget a veszély, hogy a nagy egyedüllétben sokat fogok írni...főzni viszont egyáltalán nem.

Lopakodó lelkek

Tegnap megnéztük a Bin Jip-et (Lopakodó lelkek), és nagyon különleges volt. Nem láttam még ilyen filmet, amiben ennyire keveset beszélnek, és mégis ilyen sokat mondó. Minden pillantásnak, mozdulatnak jelentése volt. Volt, ami feldúlt, megrendített, vagy a lelkemet simogatta. Szélsőséges, ugyanakkor teljesen "hétköznapi" film. Nagyon nagyon sokrétegű a mondanivalója, felesleges lenne részletezni. Meg kell nézni.