Kopog

Kopog az eső a tetőn, hol erősebben, hol gyengébben. Jó hallgatni. Első munkanap, jó hazajönni. Csend, nyugalom, fáradtság, boldogság. Az idő most kevés, majd lesz talán több is.

Az újságról

Amikor mentem a reptérre, nagyon szerettem volna venni egy újságot. Nem valami pletykalapra kell gondolni - olyanért nem adok pénzt - hanem egy igazi, angol newspaperre. Az állomáson nem találtam, így gondoltam, majd a reptéren válogathatok kedvemre. Aztán leültem, és ott volt mellettem. Egy igazi Times. Nagyon megörültem, mert ingyen volt egy nagyszerű újságom.
Aztán jött a dolog meglepő része (és innentől kezdve igazából nem tudom mit merjek leírni, lévén új médiatörvény...) mert a 3. oldalon Mo. miniszterelnöke köszönt vissza, és a Times cikke éppen azt részletezte, hogy hogyan is vezetik be ott a cenzúrát, és hogyan fogják korlátozni a sajtószabadságot. Szomorú volt. Vagy inkább ambivalens. Mert egyrészt, szerintem sajnálatos dolog, hogy ilyen irányba fordul az az ország, ahol - és itt jön a jobb része - szerencsére már nem élünk. És nem is szeretnénk többet.
Ez egy ilyen élmény volt, gondoltam megosztom, igen, Karácsony van, de ez még előtte volt.
A Karácsony is most elsősorban az újról szól, ismerkerkedéssel telik, és néha még az internettel is foglalkozunk. Tegnap este megsütöttem életünk legfinomabb lazacát (és itt nem magamat dícsérem, hanem az angol előre összerakott kajákat, mert az asdában vettem töltött lazacot, és csak betettem a sütőbe) salátával, fehérboros mártással, és rizzsel (ciderrel kísérve persze). A sütemény pedig a Cadbury egyik karácsonyi különlegessége volt... nem is hiányzott a beigli.Van sok apró, vagy nagyobb nagyon jó pillanat. Boldogság.

Christmas time

Lassan itt a Karácsony, és végre, sikerült beszereznem egy szép darab (töltött!!) lazacot. Most csak annak kell már szurkolni, hogy a repülő először is felszálljon Manchesterből, majd szépen vissza is jöjjön Pestről, és hozza a férjemet. Semmi mást nem kérek karácsonyra...

Chili con carne-t csináltam, erősen hot, és spicy lett, durva (persze ez így rendben van, ilyennek kell lennie). Majd a lazac, holnap, hmmmm..

Ismerkedek az itteni recyclingel, mivel elég komolyan veszik ( nem csak úgy mint Pesten, hogy kiraknak néhány szigetet, és ezzel el is van intézve). Van fekete fedelű kuka, zöld, kék, és egy barna zsák. Barna zsákkal eddig nem rendelkeztünk, de ma reggel, épp az ablakban ücsörögtem, mikor látom, hogy jön egy ürge, és hozza a zsákot. Nagyon megörültem, meg is csodáltam, hogy milyen. 

Szóval innentől fogva szelektíven gyűjtünk, ennek örömére ma már el is mosogattam egy konzervdobozt.

 

 Mindenkinek jó készülődést kívánok, és sok örömet az Ünnepekre!

Még mielőtt

Nehogy bárki megrémüljön, kiderült, hogy a landlord igen segítőkész, és nemcsak megjavíttatta a zuhanyt és társait ( a popsitörlő most nagyon szomorúan figyel a fotelból) hanem még egy fantasztikus kádat is ígért. Szóval jól alakulnak a dolgok megintcsak, és ráadásul már csak egyet kell aludni...

A mostani nagyonhosszú éjszakának egy jó részét ébren töltöttem, most pedig próbálok energiát önteni magamba kávé formájában, hogy útnak tudjak indulni. Most már nem is tűnik olyan hatalmasnak ez a város, amit nem bánok. Ismerkedünk.
Ja igen, már egy hete itt vagyok. 

Titok

Kiderült, mi kerül a tegnapi pontozott rész helyére. De még nem írnám le. Ez lesz a nagy karácsonyi titok. Gyönyörű fények vannak odakint (már megint egyszer) kel fel a Nap. Tegnap a Hold világított, ja, telihold volt, háát, azért nem vagyok annyira oda érte, főleg, hogy ha a Hold süt a hasamra (vennem kell vmi tetőablak árkényolót...) ilyenkor furcsákat álmodok. 

Az angol házakkal két baj van: cukik, de nincsenek normálisan szigetelve. Itt jó a fűtés, megy ezerrel, közben meg érzem, hogy a falakon süt át a -10fok. Aztán a csövek kint futnak a falakon... nem gondoltam, hogy ilyen lehetséges, de bizony. A víz belefagyott a csövekbe, és néhány dolog használhatatlan lett (mosogató, zuhanyzó, ilyen mellékes dolgok.....) Amíg nem lesz plusz, fürdés sem lesz szerintem (jöhet a kedvenc babapopsitörlőm, lehet röhögni). De valahogy úgy vagyok vele, hogy nem érdekel. Mosni tudtam, tehát büdös nem leszek :) és valahogy nem tudok haragudni az angolokra. 

Hétfőtől már rendesen dolgozok, ez egészen hihetetlen. Nem gondoltam volna hónapokkal ezelőtt. ez hatalmas energiát ad. Úgy érzem, megvan az út, amin haladni kell. Mert amíg nem volt meg, semmi sem akart összejönni, pedig nagyon akartam. Most pedig minden halad, nem kell erőltetni. Mellénk állt az egész univerzum. 

Végiggondoltam, hogy milyen nagy változásokat hozott a "twenty-ten", mit tartogathat a "twenty-eleven"? 

Ma pedig egy nagyon fontos nap van: a téli napforduló. Ez a leghosszabb éjszaka, és a legrövidebb nappal. Utána fordul a dolog, szépen lassan. Van ebben valami varázslatos (legalábbis az ilyen szentimentálisaknak, mint nekem) egy időszaknak most lesz vége. És egy másik kezdődik...

Papírok

Belevetettem magamat a hivatalos papírok erdejébe ( nem annyira bonyolult egyébként) már csak ki kell találnom, hogy mi legyen a sorrend... Arról nem is beszélve, hogy már csak 3at kell aludni, és a férjem is érkezik, és.... a pontozott rész helyére még nem merek semmit írni, nehogy elkiabáljam....

Süt a nap, aminek nagyon örülök, mert reggel tiszta ködös volt minden. Hideg van, meg kell hagyni, de ez most nem egyedi eset. Valamelyik oldalon láttam, hogy "Her Majesty" ez tök jól hangzik. A királynős pénzekkel is ismerkedek, érdekes, hogy sok apró van (ráadásul mind különböző alakú...). Amikor fizetek, és keresgélem a p-ket, akkor egyenként meg kell őket nézni, hogy melyik micsoda. De már van, amit felismerek. Az egy, és kétfontos nagyon tetszik. Az egy praktikus, kicsi, tömör, a kettes nagyobb, kissé hasonlít az otthoni új 200asra. De ez sokkal cirádásabb, és olyan fajsúlyosabb. De ennyit a pénzekről, most megyek, sok a dolog. Végre. 

Jaa, és láttam az Asdában az Euthymia által szépen bemutatott self-service kasszákat, alig várom, hogy kipróbálhassam.

Hófödte

Mindent beborított a hó, ami mint a helyiek mondják, eléggé ritka. A gyerekek visongatnak, játszanak, élvezik a havat, a kevésbé szerencsésebb felnőttek (ez én lennék) pedig elfoglaltak, nincs idejük játszani (a játszótársuk sincs még itt), és még el is esnek.

Ma a szomszéd városban jártunk, ami elvileg nagyobb, mint Blackpool. Megyek majd még oda NI interjúra, ha minden igaz, és akkor jobban megnézem magamnak. Kicsit másabb típusú házakat láttam arra, és több növényt. Lenyűgöző volt havasan. Havas birkák is voltak az autópálya mellett, de fehér a fehéren... nem voltak élvezhetőek. Nembaj, majd nyáron nézegetem a birkákat, most úgy is mással kell foglalkozni. 

Még nem tudtam dagályt nézni, mert eddig mindig rossz időpontra esett (mintha én bármilyen befolyással is lennék erre). Talán hétfőn már elérhető időben lesz.

Ja, nagyon tetszik a város "logója", mindjárt be is illesztem.

Azt nem tudom, hogy mikor szokok meg pár dolgot: időeltolódás, és így csak 8 után kezd igazán világosodni. A levegő is más itt, a bőröm folyamatosan ki van száradva, biztos a tengeri levegő teszi. Majd növesztek még egy bőrt... Viszont a bal oldali közlekedést már megszoktam, teljesen természetesnek tűnik, ami talán fura egy kicsit. És ahhoz is kezd hozzászokni a szemem, hogy reggelente (szemben velünk egy iskola van) a gyerekek mennek a suliba, egy szál szoknyában, pici cipővel, harisnya nélkül. Brrr. Ők nem fáznak. Az én fejem viszont igen, hajat kellene szárítani...

Az időjárás

Már írtam, hogy volt már mindenféle idő... Tévedtem. A jégeső kimaradt. A havas jégeső is (van olyan?). Ma reggel a jég kopogott a tetőn, és az ablakon ( ez nekem amúgy tetszik, megnyugtató hangja van az esőnek, a jégnek már kevésbé, de legalább nem kell ébresztőóra). Aztán havas jég lett, ami meg is maradt most még egy darabig. De már süt a nap, azt hiszem ez a legjobb idő a fényképezésre, ilyenkor gyönyörű fényei vannak (majd igyekszem sokat fotózni, csak sok az intézni, és berendezkednivaló). Tervezek egy picasa oldalt is, hogy oda pakolgassam a képeket, a link majd megtalálható lesz itt. Na indulok is, legyen mindenkinek szép napja!

Kezdetek

Megjöttem. Ez már a harmadik éjszaka, amit itt fogok tölteni, és minden rendben van (köszönöm mindenkinek, aki gondolt rám, és szurkolt, hogy semmi baj ne történjen!). Az egyetlen necces dolog az internet, mert mindenki most akar beköttetni úgy tűnik, és a szolgáltató csak januárra adott időpontot. Így hát szépen átkopogtattunk a szomszédhoz - mivel láttuk a wifi jelet - hogy lehet-e megosztásról szó... És igen! Megadta a jelszavát, szóval most fantasztikus (igaz, az almákat annyira nem szereti ez a router, úgy tűnik, így igen váratlan időpontokban dob le, de a net az net ugye).

Persze írkáltam szorgalmasan, és most olyat teszek, amit eddig még nem... a naplómból fogok beilleszteni dolgokat, mert miért is írjam le mégegyszer, már nem lenne ugyanaz.

Tehát, úton Blackpoolba, és az első napok:

december 14. 22.03 GMT+0

Más időzónában

Egészen érdekes most minden. Körülvesz egy csomó angol ember, és milyen jó, hogy gondtalanul írhatok, mert ha még ide is pillant valaki, nem fogja tudni milyen nyelven van. Szóval most volt jó sok életemben első. Először is, most repültem először télen. Aztán most először egyedül. Ráadásul a gép sem volt túlzsúfolva, nem is ültek mellettem... kellemes volt, még a pilóta is egészen jól vezetett, és nem nagyon ingatta a gépet, csak amennyire kellett.
Aztán most fogok először jobbkormányos autóban ülni. A kezdeni tapasztalatok még a reptéren kicsit aggasztóak voltak, mert késett a gépünk, és érkezéskor ez megnőtt egy órára. Viszont simán - semmi kérlelés nem kellett hozzá - átcserélték a jegyemet, egy későbbire, mindenféle felár nélkül. Na ezt otthon, ha meg szerettem volna csinálni, az egy lett volna a  lehetetlennel. De itt nem, és hát, néztem nagyokat. Eddig tényleg szerelem. Aztán meglátjuk, mi lesz, kíváncsi vagyok persze Blackpoolra. Meg a lakásra, vagyis a házra. Azt mondjuk nem gondoltam, hogy ilyen nyüzsgés lesz a vonaton, mivel elég késő van, még helyi idő szerint is. Csak nézelődök, annyira új most minden, gondolom ez még így is lesz egy darabig. Ja, és megjegyezném, hogy eddig mindenki kedves volt. Hát most egyelőre ennyi.

december 15. 10.21

Az első séta

Az első utam a tengerhez vezetett. Valahogyan olyan pillanatban sikerült elindulnom, hogy fantaszitkus fények voltak mindenfelé. Nem győztem fényképezni. Aztán ennek okán (bár már kopogott a szemem az éhségtől) lementem a partra... (update, a fényképezőgép kábelét a férjem fogja szállítani, így képek leghamarabb
Azt hiszem ott volt az a pont, amikor a szívembe zártam a várost. Olyan helyen fogok élni, remélhetőleg tartósan, ahol 10 perc sétára van a tenger... Hullámzott, morajlott, és közben kelt fel a Nap. Volt, aki a kutyájával játszott, de azonkívül senki sem járt arra. Apály volt, a sirályok pedig gyülekeztek a parton. Talán egy kicsit az Aran szigeteket is visszahozza, de, hogy Budapestre egy cseppet sem hasonlít, az már egyszer biztos. Tetszik, hogy nincs zsúfoltság. Tágas terek vannak mindenhol (persze, munkaidőben mászkálok, tehát alig találkozok emberekkel, ráadásul decemberben, ami egy “turistaközpontban” nem túl népszerű időpont - szóval lesz ez még így se szerintem).
Arról tegnap már nem is írtam, hogy vonatoztam is, ami igen érdekes tapasztalat volt. A mai újdonság a vásárlás volt. Ott kezdődött, hogy nem tudtam trolleyhoz jutni, mert nem volt fémpénzem... így jött a mindent felpakolok az egyik karomra dolog, és ez elég fárasztó. De. Olcsóbban vásároltam a legtöbb dolgot, mint otthon. Na ettől a falnak megyek. Hogy van ez? Átszámolva alig 150 ftért vettem 800 gramm kenyeret. A cornflakesem pedig feleannyiba került... Én ennek örülök, de néztem nagyokat, az biztos. Van, ami ugyanannyi, de semmi sem drágább.
A szobámmal is barátkozok, és a lakással is.Tetőtéri... mindig is tetszett a tetőtérbeépítés, hát most itt van, ki lehet élvezni. Csodanapok járnak...

Ennyi a másolt rész, ma már a belvárosban is voltam, és az időjárás is megmutatta mindenféle arcát: hajnalban szélvihar volt, óriási (féltem, hogy leviszi a tetőt, de mégis maradt) aztán esett, utána kiderült az ég, sütött a nap, majd elborult, esett, aztán havazott!, utána abbahagyta, kiderült, napsütés, néha felhők, és sötétedéskor már nem voltak felhők...de gondolom ez azóta változott. Vicces dolog ez.

Hamarabb

Korábban ébredtünk, mint a hótolók. Szép volt akkor még az utca, csak rémálmok ne gyötörtek volna. Nincs több nap, elhagyom a 'kontinenst', és nem tudom mikor lépek majd újra magyarföldre. Stílusosan a Terminált választottam az útra, azért a 3 óra elég sok... főleg egyedül. Nem repültem még egyedül (és még ilyenfajta szorongások törnek rám).