2010. március 9., kedd

Csodaország

Még pénteken láttuk, de akkor már teljesen más volt a világ, mint pár nappal azelőtt. Már egy ideje érezhető volt, hogy mozdulnak a dolgok, most viszont már belehúztak rendesen... Egyelőre még kötöm az ebet a karóhoz, és nem írok le semmit, de talán eljön az a pont, amikor igen. Addig pedig maradjon a film, és csodaország.
Szóval az egyik legfontosabb dolog, hogy nagyon csípem Tim Burtont, és őt nagyon hiányolom az Oscar-díjasok névsorából, és mérges vagyok, hogy olyan rendezők dicsekedhetnek, akik mondjuk nem feltétlen érdemlik meg, vagy csak azért kapják, mert nők.
Azt hiszem elsősorban azért tetszik, mert megvalósít olyan őrült dolgokat, amit kevesen mernek/tudnak. Alice-ban, Kalaposban, ja és a nyúlban annyi őrültség van, mint 10 emberben együttvéve. És mégis, valahol tudjuk, hogy boldogak a saját világukban.
Mindig is úgy gondoltam, hogy addig nem lehet baj, amíg a társadalom úgy látja, hogy néha őrültségeket csinálok. Valamiért nem akaródzik teljesen szokványosnak lenni, mert az nagyon sok elfojtással jár. Így is van belőlük elég, amiktől majd sok időbe telik megszabadulni. Új dolgok készülődnek, és azoknak hely kell, bőven. Jöhet a tavaszi nagytakarítás...


Nagyon tetszett Helena Bonham Carter nagy feje. Kifejező, teljesen más karaktert ad neki, és vicces volt, hogy minden szivecskés. El kell olvasnom most már az eredetit.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése