Nincs idő írni, pedig lenne miről. Pl. megnéztük végre az Illuminationst, teljes hosszában. Nem mondom, elég sok minden van, de ha én turista lennék, csak ezért tuti nem jönnék Blackpoolba.Oké, élmény volt, meg vicces, hogy ilyenkor senkit sem zavar, ha 20 mph-val döcögünk végig az 5 mérföldön, mivel mindenki ezt teszi. Aki meg nem akar ebbe belekeveredni, használja a többi utcát.
Amilyen idő most van... nem is emlékszem, mikor láttuk a napot, egy kissé hiányzik, állandó 15 fok, eső, és felhős ég van (az állandót értsd éjszakára is).
Ha feltámad a szél, akkor nagyon feltámad, és be kell fűteni, de egyébként tűrhető. Csak sütne már kicsit a nap...
Aztán, itt a harmincharmadik, de eközben nagyon nagy terveket készülök megvalósítani, ami idő hiányában nem túl egyszerű. Ez úgy adódik össze, hogy munka+önkéntes munka+itthoni dolgok+alvás+a nagy terv előkészítése+nyelvvizsgára készülés+cikkírás+kert+költözés utáni elpakolás. Muszáj volt már leírnom, kicsit ördögi kör ez. Mert ha az egyikkel foglalkozom, akkor rossz érzésem van, mert valamit elhanyagolok - pl. körülöttem még mindig vannak (üres) dobozok, vagy el nem pakolt dolgok - és közben tervezzük a következő ikeás vásárlást. Kiiktatni egyelőre egyiket sem tudom, bár épp azon gondolkoztam, hogy az alvásidőn tudok kurtítani, de akkor meg fáradt leszek, szóval nincs értelme.
Viszont a paradoxon ebben, hogy mégis élvezem. Mert ami régebben olyan szabályos volt, most úgy érzem, bárhová alakulhat, sok korlát eltűnt, és ez jó. Olyan sok ajtó kinyílt, vannak lehetőségek, és talán ez is zavarba ejtő kicsit, persze, élvezem nagyon. Továbbra is életünk legjobb döntésének tartom azt, hogy elköltöztünk, hiába a ritkán látott nap..
És szeretem, hogy minden nap más, ma van például idő, és lazacot tudunk ebédelni, lassan hozzá is kezdek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése