Menjunk hatrafele

Talan a legegyszerubb, ha hatrafele megyek az idoben, es meglatjuk meddig jutok. Ugy tunik a teli reggel jo a blogolasra, mert most par reggel vagy eppen egesz nap itthonrol dolgozok, es kicsit tobb idom van, mintha az irodaba baktatnek.
Kozben melegszik a porridge, hul a kave. Marvin meg epp fontos tisztalkodason esik at, nehogy esetleg a mokusok meglassak hogy koszos egy helyen a bundaja.
Ja, apropo, mokusok. Par napja nem latjuk oket, de elotte itt rohangaltak. Gondolom lefekudtek teli almot aludni (ha egyaltalan ok csinalnak ilyet, nincs tul hideg, sem ho, szoval..). Marvin meg nezi, orakon keresztul. Aztan bealszik - nyilvan faraszto dolog a mokusles.

Egyelore csak azt tudom mondani, hogy jo itt lakni, majd ha jon a tavasz ,mar egesz mas lesz, kicsit ki lehet menni a erdobe kertbe, szerezni egy shedet, stb.
Addig meg bent csinositgatunk, lassan mar kevesebb tele doboz lesz, es egyre tobb dolog megtalalja a helyet. Ami amugy sosem egyszeru, mert hajlamosak vagyunk arra, hogy lerakunk valamit, es utan nem mozditjuk, meg akkor sem ha ott nem jo neki.

Kozben meg az eves holidayeket probaljuk kiszamolni, annual leavet osztani szorozni, eddig egesz jok vagyunk, van amit mar le is foglaltunk. Addig meg maradunk a seggunkon, bar jo lenne meg telen valahova elugrani, mondjuk csak 1-2 napra, vagy csak egyre es akkor Marvin is nyugton van.

Nah ha igy haladok akkor nagyon nem megyek vissza az idobe... talan legkozelebb, most megeszem a porridgeomat.