Két hét múlva

Két hét, és 12 óra múlva már messze leszek. Próbálom szokni a gondolatot, de azt hiszem, hogy ezt nem lehet. Majd ha felszáll a gép, akkor. Előrehozott Karácsony lesz itthon, és bár a szilvesztert mostanában túrázással töltöttük, most minden egészen más lesz. Nem tudom, hogy milyen, minden gondolatommal azon leszek, hogy jó legyen. Időnként eszembe jut (minden nap többször), amikor a bőröndre nézek, hogy hogy is fogok én összepakolni? Mi fér bele a 22 kg-os súlyhatárba, és mik lesznek azok a dolgok, amiket először kiviszek? Persze, az Alma mindenképp, egy fényképezőgép is, egy zsák szaloncukor...

Addig is, annyit, hogy lesz tenger. Zöld, (remélem tehenek, és birkák is), hullámvasút, emeletes villamos, és sok-sok újdonság. Várom már.

Dátumok

Szóval adott a dátum, és egy másik is. Érdekes, hogy hullámokban tör rám/ránk az izgalommal vegyes öröm, aztán nyugi van. Jó lenne, ha a stresszt is úgy lehetne mérni, mint a vérnyomást (persze hatással van rá, de nem pontosan mérhető módon). Fura egy fejetetejére állított december lesz ez. Végre...

Hófehér

Odakint mindent puhán, csendesen beterített a hó. Ez az első ebben az évben. Aközben esett (és még mindig esik), amíg mi a jövőnk szempontjából valószínűleg fontos tranzakciókat bonyolítottunk... Azt gondolom, hogy nem véletlen egybeesés. Legyen hát így. Ezek most fontos pillanatok.

El

Ma indulunk Zalakarosra, egy reményeink szerint kedves wellnesshotelbe. 3 éj, négy napig etetni fognak minket, fürdőköpenyben mászkálhatunk ( na nem a szobában..) és szauna, fürdés minden mennyiségben. Meg kell hagyni, érdekes dolgokat művel a sors, hogy ezt így rendezte, nem bánjuk. És azt sem, ami a következő hetekben várható, mégiscsak szeretve vagyunk valahol. Ami nyilvánvaló, azt majd úgyis leírom (ha esetleg változna az IP-címem), de addig inkább semmit. Szóval ahhoz képest, hogy tegnap este igen rossz hírek voltak fent az indexen, egészen jól vagyok, hidegen hagynak. Gondolataim máshol járnak, így megyek is könyvesboltba. Sőt! Még lehet, hogy a hajamból is vágatok icipicikét.

Az angol cider

Tegnap semmi sem sikerült úgy, ahogy szerettem volna. Van ez így. Viszont, hogy valaminek lehessen is örülni (kávéért mentünk a gonosztescoba, és elfogyott persze) - és egy jó pont a gonosztesconak - hogy vettünk angol cidert. Több fajta is volt! Csak álltam, és tátottam a számat. Legalább hatfélét találtam, ami nem kis eredmény kis országunkban (ohh, milyen szépen fogalmaztam). A többi a szokásos, goromba pénztárosnő, lassú rendszer - a múltkor még át is vertek, szóval ezért utáljuk eme boltot, de néha muszáj. De a cider jóóó volt.

Játszom

A kottán még nem száradt meg a nyomtatófesték. Szerencsére mindig találok egy szívemnek kedves szerzeményt, amit megtanulhatok játszani (főleg mióta egy városban vagyok a zongorámmal). Csodálatos dolog az, amikor valaki ilyen zenét szerez. És az is az, amikor az ujjaim egyre pontosabban követik a leírt hangokat, és megszületik a zene. Majd az idő elteltével, amikor már a hangokra annyira nem kell figyelni, magával ragad. Ott kezdődik a végtelen. Idő és tér megszűnik, nem kell gondolkozni, csak hagyni, hogy a zene szóljon. Nem tudatos szint ez már, valami más. De remélem, hogy gyógyító erővel bír, szükségem lenne rá.

Hogy jót is

Tegnap fantaszitkus NFL rangadó volt (szerintem Monday night footballnak is simán betehették volna), Colts-Patriots. Nem titkolom, szeretem a Coltsot, jobban mint a patriótákat. De most mégis ők voltak a jobbak. Érdekes, hogy azt vettem észre, amióta sok NFL meccset nézek (max. hetente 2-t) azóta nem nagyon érdekel az európai foci. Mert "csak" rugdossák a labdát, nem sok izgalom van benne. Ellenben a dolog amerikai változata kőkemény. Szerintem sokkal férfiasabb is. Erő van benne, ahogy lehengerelik egymást, és ugyanakkor pedig minden meg van tervezve. Taktika, és sokszor fejben dől el . A tegnapin is csak az utolsó fél perc döntött. Az is jó, hogy tiszta játékidő van. Még 1 perc alatt is sok minden történhet (és történik is), és ezt én nagyon bírom. Már egészen kikupálódtam a szabályokat illetően, és a csoportok - AFC, NFC tekintetében is kezdek mindent átlátni. Ja, és még az is jó, hogy bárki nyerhet. Semmi sem biztos. Mindig csak az adott napi forma dönt. Persze, vannak sztárok, de ők is emberek, és néha hibáznak. Erről szól a játék. Bárcsak egyszer ott lehetnék egy ilyen meccsen...

(csak zárójelben, a harisnyák sem rosszak)

Sikítani

Sikítani lenne jó, de nem jön ki hang a torkomon. Sírni sem tudok, a testem remegéssel válaszolt az igazságtalanságra. Hiába, ez a mai magyar munkaerőpiac. Csak van olyan cég, amiről ezt nem gondoltam volna. De mégis.

Optimistán: ez determinálja az utat, nincs kereszteződés, nincs kérdés. Végig kell menni rajta. Lesz, ami lesz alapon.

Egy éve

Egy éve ilyenkor Zsámbékon voltunk, és kaptam egy gyűrűt... Olyan sok változás volt mostanában, és úgy tűnik (szerencsére) hogy még nincs vége a sorozatnak. Egy érdekes lehetőség vetődött elém - elénk, (nem kellene meglepődni, mert erre vágyunk több, mint egy éve) és ha tényleg minden úgy sikerül, ahogy gondoljuk, akkor egy álom valóra válik. A többi már csak rajtunk múlik. Izgatottság, boldogság, félelem, kíváncsiság váltják egymást. Olyan nehéz nem leírni semmit, de nálam az a szabály, hogy nem kiabálok el előre semmit (ebbe beletartozik az írás is) csak ha már megtörtént az adott dolog.

Ami kimaradt

Complexions - Rendhagyó kortárs balett New Yorkban

Forrás: AFP/Timothy A. Clary