Napsütésben

Alig vártam, hogy írhassak. Egyre csak olvastam, és olvastam, és közben gyűltek a gondolatok. De előtte valamit idézni szeretnék. Nem szokásom, de ezt nagyon magaménak érzem, többek között:

"Várakoztunk. S a várakozás tisztára söpörte a lelkeket. Mert az ember a várakozásban figyelni kezd. Elcsöndesedik. Más lesz a fontos, vagy más is fontos lesz a számára. Valahogy úgy, ahogy egy kisbaba készülődik. Ott legbelül. Kell a körülötte élőknek az a kilenc hónap. Kell, hogy megszülessen a vágy, a kíváncsiság, a feltétlen odaadás az után a kis jövevény után. Kell a megszentelt idő. És a várakozás ideje, a vágyakozás percei, ha nem is tudunk róla, megszentelt percek. Valami történik az emberrel, amikor valakire vagy valamire vár." (S. E., Pókfonálon)

Várni nehéz, vannak a türelmetlenségnek is szakaszai, aztán egyszer csak minden elcsitul. Már nincs akarat, csak a remény apró csírája, és a várakozás. Szüntelenül. Egyszer mindennek eljön az ideje, kérdés, hogy kibírjuk-e addig. Nehéz. Sokszor fáj, szorít. De az ilyen napfényes reggeleken valahogyan mégis minden szép. A Nap mindig süt, csak sokszor felhők takarják, és ilyenkor csak ritkán látjuk teljes ragyogásában. A testünknek nem sok meleget ad, a lelkünknek annál többet.
Úgy érzem a hosszú hónapok várakozása megtanított sok mindenre... és megtanultam értékelni azokat a dolgokat, amik körülvesznek. Talán egyszer meghozza gyümölcsét minden.
Nem tudok elszakadni a Pán Péter zenéjétől, annyira jól esik hallgatni, játszani pedig még jobb lenne. Talán lesz valamilyen megoldás egy zongora 300 km-eres utaztatására. És talán helyet is találunk neki.

Finding Neverland

Nem láttam még. Karácsonykor volt a tévében, de akkor csak felvettük. Most pedig előkerült dvd-n. Így néztem hát meg. Természetesen a zeneszerzővel kezdem: Jan. A. P. Kaczmarek. Nem kell sokat hozzáfűznöm, aki ismeri, tudja, hogy milyen varázslatos darabjai vannak. Ahogy betettük a dvd-t, és megszólalt a zene, az zongora volt. Ez nálam általában döntő, hogy megfog-e, vagy sem, de ez nagyon nagyon csodás volt. A zongora olyan magasságait használja ki az érzelmek kifejezéséhez, ami egyszerűen hihetetlen.
Ilyenkor nehéz egy kicsit, mert annyira hiányzik az, hogy itthon is leüljek, és dallamok szülessenek a játékom közben. Ehhez csak a hangszer hiányzik, ami a régi otthonomban van. Megnyugtat, és ahogy hallgatom, el tudom képzelni, hogy mennyi gyakorlás, és megtorpanás kell ahhoz, hogy valaki ilyen zenét szerezzen.

Ja, igen, Oscar díjat kapott a zenéért. Persze, a film is nagyszerű volt. Szeretem, amikor Depp ilyen érdekes filmekben, mesés világokban játszik, ami mellesleg teljesen komoly. Megható volt, megrázó, nem tudtam, talán csak sejtettem, hogy mi is lesz a vége. Olyan jó, hogy vannak ilyen filmek. A Charlie, és a csokigyár is nagyon tetszett, abban azért a mese-valóság arány másabb volt.

Közben a pókfonállal is haladok, de egy-két történetnél többet sosem olvasok, mert bár pár oldalasak, nagyon sokat adnak, vagy olyan dolgokat írnak le, amiről nagyon nehéz beszélni. Olyan, mint egy doboz bonbon. Nem tudod, mit veszel ki belőle.

Leselkedő

Két könyv került a kezembe a héten - na jó, nem egészen véletlenül - és az egyikből apánként válogatok, a másikat pedig egy szuszra elolvastam.

Jonathan Livingston, sirály egészen különleges volt. Kitűnt a többi sirály közül, és ez nem hagyta nyugodni, még akkor sem, amikor kiközösítették. Na nem célom elmesélni a történetet, de az említésre méltó, hogy nehéz dolog különcnek, furcsának lenni manapság is. Nem könnyű kikerülni a társadalmi elvárásokat, vagy akár a családiakat, és követni azt, amit a szívünk diktál. De ha megtesszük, akkor eleinte ijesztő a helyzet, mert többnyire nincs senki körülöttünk. Majd egyre feljebb jutunk, ahol már más, hozzánk hasonló "sirályok" is vannak, és ott már nem vagyunk egyedül. Lehetne még hámozgatni a történetet, de most csak ennyit akartam.

.

Pókfonálon. A pók maga állítja elő a fonalát, ami számára nagyon fontos. Vékony, de igen erős, már a pók méreteihez képest. De ha sok van belőle, akkor mi, emberek is hasznát tudjuk venni. Sok apró történet van ebben a könyvben. Az egyik a Leselkedő. Nagyon szeretem, ahogy megjelenik előttem a történet, és bár nincs igazán nagy cselekmény, mégis olyan lélekábrázolást nyújt, amit kevesen tudnak így átadni. Szeretem. El lehet bújni a történetekben, ha arra van éppen szükségem. Egy hosszabb hangvételű Lázár Ervin idézettel kezd, amit többször is érdemes elolvasni. És ez olyan könyv, amihez nem kell könyvjelző. Mert ott nyílik majd ki, amelyik történetre éppen szükségünk van.

Havazik

Végre! Debrecenen is megtört az átok, és elkezdett havazni, nem is akárhogy. Tegnap figyeltem a vonatból, hogy mindenhol van egy csomó hó, de Debrecennél mintha elvágták volna. Most viszont óriási, kövér pelyhekben havazik, amit nagyon nagyon szeretek. Igaz, alig kapok levegőt, de ez jó.

Valahonnan valahová

Rámszakadt az írhatnék, a nagy részével már meg is vagyok, ide csak pár egészen fontos sort teszek. Egy kiadós fejfájás után megrohantak a gondolatok, amelyek többnyire nagyon romantikusak voltak - sőt, még egy szám is eszembe jutott, amit hetek óta szeretnék meghallgatni, és talán az esküvőnkön is előkerülhet. Haladnak azért a dolgok, mert észrevétlenül, a mennyasszonyi ruhám megérkezett az országba, és már csak pár nap, és nálam lehet... felpróbálhatom, egészen új dolog ez. Egyszóval, most nagyon jó érzések keringenek körülöttem, remélem, hogy ez másnak is jókedvet okoz. Sok ismerőssel találkoztam ma, és ez tovább fog még folytatódni a tervek szerint.
Nem annyira rossz most Debrecen, bár, nagyon hideg van, az tény, de belülről melegség tölt fel - és persze forró tea... a boldogság azt hiszem nem más, mint ilyen "boldog" vagy teljes pillanatok sorozata. Ezt nem lehet akarni, csak vágyni lehet rá, és elfogadni, átélni, amikor megtalál. El is lehet kerülni persze, nem nehéz, Coelho szerint minden nap vannak ilyen "mágikus pillanataink", csak nem vesszük észre őket, elmegyünk mellettük, mert épp nincs időnk. Pedig milyen szép életünk lenne, ha minden nap adnánk magunknak egy kis időt arra, hogy értékeljük az életünket.
Szerintem, ha nem vagyunk görcsösek, akkor - mintha ilyen egyszerű lenne - minden megy magától. Nem kell erőltetni, sürgetni, tényleg mindennek megvan a maga ideje. Ne nem úgy, hogy leülök, és várom a sültgalambot (attól egyébként is félek kicsit), de nem is erőszakosan hajtani valamit, mert az előbb-utóbb visszaüt. Tényleg egyensúlyra törekszik minden, amíg nem avatkozunk bele, egyszerűbb lenne a világ.



Ja, és még valami - megtaláltam Shaeffer Erzsébet: Pókfonálon c. könyvét, és alig várom, hogy elkezdhessem olvasni. Addig pedig az őáltala választott idézetet írom le:
"Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk" - Simone Veil

Buszmegállók? - Így is lehet!

Nálunk unalmasak, sőt, helyenként nincsenek is... és mostanában még a buszok sem járnak normálisan. Na de ettől eltekintve, néhány elvetemült designer a világ számos pontján eszméletlen buszmegállókat alkotott, amelyekben valljuk be, élmény lehet a várakozás.

Néhány dobogós kedvenc - teljes cikk - http://www.freeblog.hu/nok/archives/2009/12/31/Szokatlan_buszmegallok/):

Japán fantázia


Jó az angoloknak!


Szerintem ez a legkényelmesebb, és legkörnyezetbarátabb!

Voltunk itt és ott

Az első 2010-es bejegyzés. Annyi mindent tudnék írni az elmúlt napokról. A mairól inkább nem, mert elég vegyes volt.

A Magas-Tátrában teleltünk, és ott ért minket az új év is. Néha olyan volt, mint ha az égre egyszerűen hegyet festettek volna...

2000 méter magasan már nem volt ennyire vidám a helyzet, az igazi (akarat)erőpróba volt. Csúszott, meredek volt, és havas persze. De megérte. Nagyon jó volt meleg gőzgombócot enni, és a sherpa által felvitt teával leöblíteni azt.



Sok helyet bejártunk, és az volt a legjobb, hogy ezt nem egyedül tettük. Jó kis csapat kovácsolódott össze, aminek úgy tűnik, folytatása is lesz, és ennek őszintén örülök.

Az új évre pedig nincsenek határozott terveim, vagy fogadalmaim. Inkább csak vágyaim vannak. Szeretném ezt az évet is ugyanilyen boldogságban tölteni, és a mindennapokba vidámságot, és sok szeretetet csempészni. Sok újdonság vár ránk, rám talán munkában is, de most már még inkább készen állok bármire. Szeretnék táncolni, jókat enni, főzni, sokat írni, olvasni, és jó zenéket hallgatni, jó filmeket nézni - na igen, ez elég hosszú lista, de ezt mind szükséges - persze ez a saját félig önző listám. Mert enni azért nem egyedül eszek... tegnap gyorsan összeütöttem életem első baklaváját.
Íme:



Volt réteslapom, és receptem, és időm is persze, mert a réteslapkenegetés igen időigényes feladat. De nagyon jól sikerült - legalábbis a kedvesem véleménye szerint - felvettem a listára, jövő Karácsonyra, mert most kicsit lekéste azt.
5 napig etettek, most sem tudok egy hétig főzni, szóval a tegnapi sütés az elvonási tüneteket megelőzésképp jött össze, felüdülés volt. De megenni is nagyon jó...

Süti és hal között

Elfáradtam a mézessüti-sütés közben, mivel nagyon sok lett - bizony, most minden rokonra ezt fogjuk tukmálni - és még az ujjamat is rendesen megégettem.
Viszont a lazac már citromon ülve alig várja, hogy beugorhasson a serpenyőbe :)

Mentás zöldborsópüré

Egy ideje már mentára vadászom... és tegnap megtörtént!!! Az egyik hipermarketben végre egy egészséges, szépen kifejlett mentanövényre bukkantam, és ha a fagyos hazaérkezést is túlélte, akkor büszkén teljesítheti feladatát, és egyesülhet a borsóval. Persze a borsók a fagyasztóban pihiznek, némi lazac társaságában, bár a lazacok még nagyon újak, biztosan összehaverkodtak már a sajtokkal, pizzatésztákkal, és egyéb húsokkal.

Avatar

160 percnyi élmény. Még, ha először fura is, főleg a 3D, (én speciel párszor meg is ijedtem, amikor nagy sebességgel repült felém valami az elején) után teljesen magával ragad a film, a látvány, és a történet. Azt hiszem, ebben a sorrendben. Mert tényleg... a történet egyszerű, kiszámítható, egy kis szerelem, csihi-puhi, főgonosz, csata, happy end. De ha mindezt egy ilyen látványvilágba rakják bele, akkor az elkápráztat.

Kivételesen minden igaz, amit a kritikusok írnak, nem érdemes letölteni, ezt látni kell. A Na'vi-k így köszöntek, hogy "Látlak téged" - ez nekem nagyon tetszett.