Az első 2010-es bejegyzés. Annyi mindent tudnék írni az elmúlt napokról. A mairól inkább nem, mert elég vegyes volt.
A Magas-Tátrában teleltünk, és ott ért minket az új év is. Néha olyan volt, mint ha az égre egyszerűen hegyet festettek volna...
2000 méter magasan már nem volt ennyire vidám a helyzet, az igazi (akarat)erőpróba volt. Csúszott, meredek volt, és havas persze. De megérte. Nagyon jó volt meleg gőzgombócot enni, és a sherpa által felvitt teával leöblíteni azt.
Sok helyet bejártunk, és az volt a legjobb, hogy ezt nem egyedül tettük. Jó kis csapat kovácsolódott össze, aminek úgy tűnik, folytatása is lesz, és ennek őszintén örülök.
Az új évre pedig nincsenek határozott terveim, vagy fogadalmaim. Inkább csak vágyaim vannak. Szeretném ezt az évet is ugyanilyen boldogságban tölteni, és a mindennapokba vidámságot, és sok szeretetet csempészni. Sok újdonság vár ránk, rám talán munkában is, de most már még inkább készen állok bármire. Szeretnék táncolni, jókat enni, főzni, sokat írni, olvasni, és jó zenéket hallgatni, jó filmeket nézni - na igen, ez elég hosszú lista, de ezt mind szükséges - persze ez a saját félig önző listám. Mert enni azért nem egyedül eszek... tegnap gyorsan összeütöttem életem első baklaváját.
Íme:
Volt réteslapom, és receptem, és időm is persze, mert a réteslapkenegetés igen időigényes feladat. De nagyon jól sikerült - legalábbis a kedvesem véleménye szerint - felvettem a listára, jövő Karácsonyra, mert most kicsit lekéste azt.
5 napig etettek, most sem tudok egy hétig főzni, szóval a tegnapi sütés az elvonási tüneteket megelőzésképp jött össze, felüdülés volt. De megenni is nagyon jó...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése