Fél kiló túró

Vettem egy szép adag túrót tegnap, és még nem tudtam pontosan, hogy mi is lesz belőle. Aztán beugrott, hogy nagyon régen ettünk utoljára körözöttet. Nem is emlékszem már, hogy mikor csináltam utoljára, és bizony, nem egy mai étel, számomra a gyerekkort idézi. Nagymamám gyakran csinált, és semminek nem volt olyan íze, mint az ő körözöttes kenyerének.

Nem vagyok gasztroblog, de leírom, hátha valaki kedvet kap. Ez amolyan "parasztos" recept, semmi cicoma:

Túró, hagyma, fokhagyma - arányosan, majd só, bors, pirospaprika - ez adja a színét, kis tejföl, amitől összeáll. Nincs csipet, darab, egyéb mértékegység, mert ez szemre megy, ill. ízre. Ha finom, akkor állhat egy darabig a hűtőben, amíg össze nem érnek az ízek. Csak utána érdemes megenni, friss kenyérrel.

Persze, kettőnknek nem csináltam fél kiló körözöttet, az elég sok lenne. A túró másik felével más dolog történt. Édes lett. Vaníliás, és kicsit kókuszos krémtúró lett. Ő is a hűtőben várja sorát, és hadd jegyezzem meg, hogy bőven egészségesebb, mint bolti társai.