2010. január 8., péntek

Leselkedő

Két könyv került a kezembe a héten - na jó, nem egészen véletlenül - és az egyikből apánként válogatok, a másikat pedig egy szuszra elolvastam.



Jonathan Livingston, sirály egészen különleges volt. Kitűnt a többi sirály közül, és ez nem hagyta nyugodni, még akkor sem, amikor kiközösítették. Na nem célom elmesélni a történetet, de az említésre méltó, hogy nehéz dolog különcnek, furcsának lenni manapság is. Nem könnyű kikerülni a társadalmi elvárásokat, vagy akár a családiakat, és követni azt, amit a szívünk diktál. De ha megtesszük, akkor eleinte ijesztő a helyzet, mert többnyire nincs senki körülöttünk. Majd egyre feljebb jutunk, ahol már más, hozzánk hasonló "sirályok" is vannak, és ott már nem vagyunk egyedül. Lehetne még hámozgatni a történetet, de most csak ennyit akartam.

.

Pókfonálon. A pók maga állítja elő a fonalát, ami számára nagyon fontos. Vékony, de igen erős, már a pók méreteihez képest. De ha sok van belőle, akkor mi, emberek is hasznát tudjuk venni. Sok apró történet van ebben a könyvben. Az egyik a Leselkedő. Nagyon szeretem, ahogy megjelenik előttem a történet, és bár nincs igazán nagy cselekmény, mégis olyan lélekábrázolást nyújt, amit kevesen tudnak így átadni. Szeretem. El lehet bújni a történetekben, ha arra van éppen szükségem. Egy hosszabb hangvételű Lázár Ervin idézettel kezd, amit többször is érdemes elolvasni. És ez olyan könyv, amihez nem kell könyvjelző. Mert ott nyílik majd ki, amelyik történetre éppen szükségünk van.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése