Azt mondják, hogy csak olyan dolgokra vágyunk igazán, amelyek a későbbi sorsunkban megjelennek. De vigyázni kell azzal, hogy mire vágyunk, mert ha hirtelen valóra válik, akkor lehet, hogy elsőre megijeszt.
Változásban van most minden, napok óta átsuhan rajtam mindenféle gondolat, érzés, vágy, és készülök arra, amire nem lehet eléggé felkészülni. A változások majd a blogban is meg fognak jelenni, mert valami új van születőben. De, hogy hogyan is zajlik majd ez pontosan, az spontán fog kialakulni. Nincsenek véletlenek, van ok-okozat, és vannak megmagyarázhatatlan dolgok.
Még novemberben, konkrétan a vonaton fogalmazódott meg bennem egy gondolat, vagyis egy vágy, a magánrendelést illetően. Kaptam a lehetőségen, és leírtam, de csak úgy, magamnak. Részletesen. Aztán háttérbe került ez a dolog egy picit, elengedtem, gondolva, hogy mindennek magvan a maga ideje. És tényleg. Nem volt görcs, akarás, csak egyszerű vágy. És észre sem vettem az árulkodó jeleket, hogy ennek a megvalósulása már milyen közel van. Szintén a vonaton - nagyon érdekes átmeneti tér ez a vonat - találkoztam a jegyzeteimben említett tanárommal, akit nagyon sokra tartok, és pszichológusi tudásom hasznos részét neki köszönhetem. Ez egy apró jel volt, de szintén nem gondoltam tovább, mert nem beszéltünk egymással. Aztán beleakadtam egy rendelőbe, ami az elképzeléseim szerint, Budán van. Találkoztunk, és a héten esedékes az első találkozásom az első kliensemmel.
Szóval így utólag levezetve, borsózik a hátam. Hogy mennyire egyszerűen működünk, és működik az Univerzum. Ha pontosan megfogalmazott kérésed van, megfelelő háttérrel, és vággyal, akkor nem sokáig késik a megvalósulás. De ha görcsösen szeretnék valamit, akkor nem működik, az egy nagyon rossz spirál.
Persze, a lehetőségekkel élni kell, és sokszor kockáztatni is. Nagyon könnyen el lehet sétálni mellettük.
Volt jó pár napom, hogy "leporoljam" pszichológusi énemet, de van ennek egy része, ami mindig a személyiségem része marad. Olyan szemüveg ez, ami valamikor az egyetemi évek alatt ránk kerül, és utána nagyon nehéz levenni. Talán levenni nem is szükséges, csak tudatosan abban a helyzetben használni, amikor szükség van rá. És eleinte érzésem szerint ez a legnehezebb.
Az élet néha furcsa helyzeteket produkál. Ha ez a helyzet új, akkor méginkább érdekes lehet a megküzdési mechanizmusunk. Ez nagyfokú bizonytalanságnak ad helyet, mert nem tudjuk, hogy most jól tettem? Jól csináltam? Nem fogom megbánni? De ha éberen figyelünk, akkor előbb-utóbb belebotlunk egy megerősítésbe - vagy ennek híján korrigálhatunk legközelebb.
A megerősítés nekem Feldmártól származik, aki Paracelsustól idéz: "ha "igen" van a szívedben, akkor mondj igent akkor is, hogyha az gonosz, és ha "nem" van a szívedben, mondj nemet akkor is, ha az gonosz. Mert csak így tudod megmutatni magad, csak így tudsz láthatóvá válni mások előtt. - fontosabb őszintének lenni, mint jónak."
Változásban van most minden, napok óta átsuhan rajtam mindenféle gondolat, érzés, vágy, és készülök arra, amire nem lehet eléggé felkészülni. A változások majd a blogban is meg fognak jelenni, mert valami új van születőben. De, hogy hogyan is zajlik majd ez pontosan, az spontán fog kialakulni. Nincsenek véletlenek, van ok-okozat, és vannak megmagyarázhatatlan dolgok.
Még novemberben, konkrétan a vonaton fogalmazódott meg bennem egy gondolat, vagyis egy vágy, a magánrendelést illetően. Kaptam a lehetőségen, és leírtam, de csak úgy, magamnak. Részletesen. Aztán háttérbe került ez a dolog egy picit, elengedtem, gondolva, hogy mindennek magvan a maga ideje. És tényleg. Nem volt görcs, akarás, csak egyszerű vágy. És észre sem vettem az árulkodó jeleket, hogy ennek a megvalósulása már milyen közel van. Szintén a vonaton - nagyon érdekes átmeneti tér ez a vonat - találkoztam a jegyzeteimben említett tanárommal, akit nagyon sokra tartok, és pszichológusi tudásom hasznos részét neki köszönhetem. Ez egy apró jel volt, de szintén nem gondoltam tovább, mert nem beszéltünk egymással. Aztán beleakadtam egy rendelőbe, ami az elképzeléseim szerint, Budán van. Találkoztunk, és a héten esedékes az első találkozásom az első kliensemmel.
Szóval így utólag levezetve, borsózik a hátam. Hogy mennyire egyszerűen működünk, és működik az Univerzum. Ha pontosan megfogalmazott kérésed van, megfelelő háttérrel, és vággyal, akkor nem sokáig késik a megvalósulás. De ha görcsösen szeretnék valamit, akkor nem működik, az egy nagyon rossz spirál.
Persze, a lehetőségekkel élni kell, és sokszor kockáztatni is. Nagyon könnyen el lehet sétálni mellettük.
Volt jó pár napom, hogy "leporoljam" pszichológusi énemet, de van ennek egy része, ami mindig a személyiségem része marad. Olyan szemüveg ez, ami valamikor az egyetemi évek alatt ránk kerül, és utána nagyon nehéz levenni. Talán levenni nem is szükséges, csak tudatosan abban a helyzetben használni, amikor szükség van rá. És eleinte érzésem szerint ez a legnehezebb.
Az élet néha furcsa helyzeteket produkál. Ha ez a helyzet új, akkor méginkább érdekes lehet a megküzdési mechanizmusunk. Ez nagyfokú bizonytalanságnak ad helyet, mert nem tudjuk, hogy most jól tettem? Jól csináltam? Nem fogom megbánni? De ha éberen figyelünk, akkor előbb-utóbb belebotlunk egy megerősítésbe - vagy ennek híján korrigálhatunk legközelebb.
A megerősítés nekem Feldmártól származik, aki Paracelsustól idéz: "ha "igen" van a szívedben, akkor mondj igent akkor is, hogyha az gonosz, és ha "nem" van a szívedben, mondj nemet akkor is, ha az gonosz. Mert csak így tudod megmutatni magad, csak így tudsz láthatóvá válni mások előtt. - fontosabb őszintének lenni, mint jónak."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése