Rámszakadt az írhatnék, a nagy részével már meg is vagyok, ide csak pár egészen fontos sort teszek. Egy kiadós fejfájás után megrohantak a gondolatok, amelyek többnyire nagyon romantikusak voltak - sőt, még egy szám is eszembe jutott, amit hetek óta szeretnék meghallgatni, és talán az esküvőnkön is előkerülhet. Haladnak azért a dolgok, mert észrevétlenül, a mennyasszonyi ruhám megérkezett az országba, és már csak pár nap, és nálam lehet... felpróbálhatom, egészen új dolog ez. Egyszóval, most nagyon jó érzések keringenek körülöttem, remélem, hogy ez másnak is jókedvet okoz. Sok ismerőssel találkoztam ma, és ez tovább fog még folytatódni a tervek szerint.
Nem annyira rossz most Debrecen, bár, nagyon hideg van, az tény, de belülről melegség tölt fel - és persze forró tea... a boldogság azt hiszem nem más, mint ilyen "boldog" vagy teljes pillanatok sorozata. Ezt nem lehet akarni, csak vágyni lehet rá, és elfogadni, átélni, amikor megtalál. El is lehet kerülni persze, nem nehéz, Coelho szerint minden nap vannak ilyen "mágikus pillanataink", csak nem vesszük észre őket, elmegyünk mellettük, mert épp nincs időnk. Pedig milyen szép életünk lenne, ha minden nap adnánk magunknak egy kis időt arra, hogy értékeljük az életünket.
Szerintem, ha nem vagyunk görcsösek, akkor - mintha ilyen egyszerű lenne - minden megy magától. Nem kell erőltetni, sürgetni, tényleg mindennek megvan a maga ideje. Ne nem úgy, hogy leülök, és várom a sültgalambot (attól egyébként is félek kicsit), de nem is erőszakosan hajtani valamit, mert az előbb-utóbb visszaüt. Tényleg egyensúlyra törekszik minden, amíg nem avatkozunk bele, egyszerűbb lenne a világ.
Ja, és még valami - megtaláltam Shaeffer Erzsébet: Pókfonálon c. könyvét, és alig várom, hogy elkezdhessem olvasni. Addig pedig az őáltala választott idézetet írom le:
"Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk" - Simone Veil
Nem annyira rossz most Debrecen, bár, nagyon hideg van, az tény, de belülről melegség tölt fel - és persze forró tea... a boldogság azt hiszem nem más, mint ilyen "boldog" vagy teljes pillanatok sorozata. Ezt nem lehet akarni, csak vágyni lehet rá, és elfogadni, átélni, amikor megtalál. El is lehet kerülni persze, nem nehéz, Coelho szerint minden nap vannak ilyen "mágikus pillanataink", csak nem vesszük észre őket, elmegyünk mellettük, mert épp nincs időnk. Pedig milyen szép életünk lenne, ha minden nap adnánk magunknak egy kis időt arra, hogy értékeljük az életünket.
Szerintem, ha nem vagyunk görcsösek, akkor - mintha ilyen egyszerű lenne - minden megy magától. Nem kell erőltetni, sürgetni, tényleg mindennek megvan a maga ideje. Ne nem úgy, hogy leülök, és várom a sültgalambot (attól egyébként is félek kicsit), de nem is erőszakosan hajtani valamit, mert az előbb-utóbb visszaüt. Tényleg egyensúlyra törekszik minden, amíg nem avatkozunk bele, egyszerűbb lenne a világ.
Ja, és még valami - megtaláltam Shaeffer Erzsébet: Pókfonálon c. könyvét, és alig várom, hogy elkezdhessem olvasni. Addig pedig az őáltala választott idézetet írom le:
"Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk" - Simone Veil
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése