Finding Neverland

Nem láttam még. Karácsonykor volt a tévében, de akkor csak felvettük. Most pedig előkerült dvd-n. Így néztem hát meg. Természetesen a zeneszerzővel kezdem: Jan. A. P. Kaczmarek. Nem kell sokat hozzáfűznöm, aki ismeri, tudja, hogy milyen varázslatos darabjai vannak. Ahogy betettük a dvd-t, és megszólalt a zene, az zongora volt. Ez nálam általában döntő, hogy megfog-e, vagy sem, de ez nagyon nagyon csodás volt. A zongora olyan magasságait használja ki az érzelmek kifejezéséhez, ami egyszerűen hihetetlen.
Ilyenkor nehéz egy kicsit, mert annyira hiányzik az, hogy itthon is leüljek, és dallamok szülessenek a játékom közben. Ehhez csak a hangszer hiányzik, ami a régi otthonomban van. Megnyugtat, és ahogy hallgatom, el tudom képzelni, hogy mennyi gyakorlás, és megtorpanás kell ahhoz, hogy valaki ilyen zenét szerezzen.

Ja, igen, Oscar díjat kapott a zenéért. Persze, a film is nagyszerű volt. Szeretem, amikor Depp ilyen érdekes filmekben, mesés világokban játszik, ami mellesleg teljesen komoly. Megható volt, megrázó, nem tudtam, talán csak sejtettem, hogy mi is lesz a vége. Olyan jó, hogy vannak ilyen filmek. A Charlie, és a csokigyár is nagyon tetszett, abban azért a mese-valóság arány másabb volt.

Közben a pókfonállal is haladok, de egy-két történetnél többet sosem olvasok, mert bár pár oldalasak, nagyon sokat adnak, vagy olyan dolgokat írnak le, amiről nagyon nehéz beszélni. Olyan, mint egy doboz bonbon. Nem tudod, mit veszel ki belőle.