Megérkezett

Mármint a mennyasszonyi ruhám. A gonosz vámosok igazán lehettek volna megértőek, és nem a legnagyobb sávba sorolni, "kis" csomagomat, de bizony nem így történt. Sebaj, ez az örömömet nem vette el, hazaértünk, fogtam az ollót, és nekiláttam a boncolgatásnak - drága posta, köszönet a sok hatalmas celluxért. Szóval kiszabadítottam a dobozból, és ez persze nagyon filmesen hangzik, de kb. elállt a lélegzetem. Mert már képen, más megpróbálni egy szalonban, és más itthon. Hozzáérni, kisimítgatni, vállfára rakni... és egyelőre csak nézegetni, néha megsimítani. (megjegyzem igen nagy mutatványt igényelt a vállfára, majd szekrénybe rakás, hogy kedves férjjelölt ne lássa)

Az első próba ideje holnap jön el, persze nem egyedül, hanem az újdonsült nővérkém fog segíteni (nem részletezném, hogy miért nővérkém, ha olvassa, akkor úgy is tudja). Olyan érdekes ez, rohannak a napok, és közben észrevétlenül haladunk mi is. Van már időpontunk, ami most kissé közelinek hat, de szerintem nem lesz gond a szervezéssel.
Úgy érzem, hogy sok szálon, sok dolog megmozdult. Nem szeretnék előre elkiabálni semmit, - és előre leírni sem - viszont érzékelhetően változásban van minden. Egyébként is tegnap volt újhold, ilyenkor könnyebben változnak, épülnek dolgok, és jó ezt látni, érezni.