Piaf

Teljesen letaglózott, megdöbbentett, elbűvölt ez a film. Ritka, hogy ilyen sokféle érzelmet kiváltson ugyanaz a film. Marion Cotillard egyszerűen elképesztő alakítást nyújtott, olyan átéléssel, amiért tényleg jár az Oscar - pedig nem nevezném magam hozzáértőnek. Sokat bemutat az akkori életből, a világból, és nem Disney szemüvegén keresztül. Volt, amikor már abba akartam hagyni, kikapcsolni, bármi. Így is teregettem közben egyszer, mert már nem bírtam ülve. Sok feszültséget előhozott, megborzolta a lelkemet. Még a Felolvasó is a képzletbeli listán van (ami nem annyira képzeletbeli, mert tényleg van egy olyan, ahová a még nem látott, de vágyott filmeket írjuk.) amit már egy jó ideje tologatok, nem akaródzik megnézni, pedig kellene. Ja, és az Esőember ott liheg a nyakában. Nehéz ezekkel a filmekkel, mert általában nem könnyen emészthetőek, így idő kell rájuk, nekik, utánuk. Szóval eljön majd mindegyiknek az ideje. A Piaf valamiért most következett, de nem bánom. Érdekes, hogy a Score most nem volt olyan jelentős, ez is eltörpült Piaf mellett. De az utolsó dal, az teljesen megütött, és csorogtak a könnyeim. Szóval mindenkinek ajánlom, lehetőleg erős idegzettel.