Szombaton fogtuk magunkat, és öten átkeltünk a Börzsönyön, Keletről-Nyugatra. Útba esett - csak úgy véletlenül a híres Csóványos (938 m), aminek megmásztam a szörnyen félelmetes kilátóját is... aztán Nagy-Hideghegy (ahol árulnak citromos Gössert, ez nagyon fontos információ), végül Nagybörzsöny. Mindezt eső nélkül, sokszor napsütésben tettük meg, na jó, azért voltak sárfolyamok, itt-ott, sőt, egy patakon nem is tudom, hogy hányszor keltünk át, köveken bukdácsolva, és nekem sikerült egyszer bele is lépnem szépen.
Képek is vannak persze, csak messze van a gép, és még olyan izomlázam van, hogy nem állok fel, ha nem muszáj. De jó volt, nem vágytam vissza a városba.
És a gumikesztyű. Sajnáltam, hogy nem vittem, mert nagyon-nagyon sok csalán nőtt mindenfelé. De tényleg. Sok helyen a derekamig ért - persze nem vagyok egy nagy növésű. Ezért gondoltam a gumikesztyűre, mert nem vagyok az a lány, aki megfogj a csalánt, sőt, a túrabotommal inkább elhajtottam őket, ha útban voltak. Finom tea lett volna belőlük. Majd legközelebb.
A mérleg: 1 szúnyogcsípés, és egy adag csaláncsípés. Szerintem nem is rossz, a körülményeket figyelembe véve - felázott talaj, szúnyogpopuláció bulizik, növények hatalmasak, tisztára, mint a trópusokon (nem mintha jártam volna már ott, de el tudom képzelni a természetfilmek alapján).
Vége a májusnak - csupán órák kérdése, és láthatóan változnak a dolgok, a saját dolgaim is persze. Az esküvőszervezésben is új távlatok nyíltak, lehet, hogy lassan összeáll a kirakós.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése